Századok – 1965

Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152

170 LADÁNYI ANDOK, Július közepén elkészült a bölcsészkari asszisztensek, gyakornokok és növendékek szolgálati szabályzatának tervezete. A tervezet szerint: ,,Az assistensi intézmény célja a professzor támogatásával és az egyetemi intézetek eszközeinek felhasználásával olyan jeles szakemberek nevelése, akik egyrészt a laboratóriumi, szemináriumi gyakorlatokkal, továbbá kísérleti előadásokkal kapcsolatos tanítás rendjét és lehetőségét, másrészt a tudományos kutatások folytatólagosságát biztosítják ... Az assistens semmiféle ügykezelési vagy anyagkezelési munkát nem végez; e munkák teljesítésével megbízottakra való felügyelet azonban kötelessége. Az assistensek 4 évi szolgálat után 1/2—1 évi tanulmányi szabadságra tarthatnak igényt . . . Fizetéses állást az assistens az egyetemen kívül nem vállalhat ... A gyakornoki intézmény célja a tudományos önképzésen kívül a tanításban való jártasság elsajátítása ... A fizetéses növendéki (externista) intézmény kizárólag tudományos önképzésre való ... A növendék semmiféle intézeti működésben részt -nem vesz, sem tanításban, sem ügykezelési munkákban föl nem használható . . ,"13

5 A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának értékelése A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának jelentős eredményei, nagyszabású tervei : az egyetemek kapuinak megnyitása a nép előtt, az egyetemek haladószellemű, kiváló tudósok egész sorával való megerősítése, magasszínvonalú, tervszerű és rendszeres szakképzés biztosítása, tudományos intézetek létesítése, intézményes tudományos káderképzés megvalósítása, a tudományos kutatómunka tervszerű ós szervezett fejlesztése, az egyetemi oktatás személyi-dologi feltételeiről való következetes gondoskodás, új, demokratikus, az ügyek szakszerű intézésén alapuló, bürokráciamentes egyetemi szervezet kiépítésének megkezdése stb. — mindez nemcsak felsőoktatásunk elmaradottságának rendkívül gyors ütemben való behozását eredményezte volna, hanem a szocialista kulturális forradalom kibontakozásának útján hazánk felsőoktatása nemzetközi méretekben is a fejlődés élvonalába került volna. A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának egyik legnagyobb eredménye — és egyben az eredmények kivívásának feltétele — volt az, hogy a haladó magyar értelmiség széles rétegei álltak a magyar kommün ügye mellé. A felsőoktatási politika hibái (a reformtervek egyes szervezeti gyengeségei, a tanárvizsgálatokkal kapcsolatos egyes hibás intézkedések — de még a jogi kar megszüntetése is) eltörpülnek a hatalmas eredmények, a nagyvonalú tervek mögött. Az első magyar proletárdiktatúra kulturális-felsőoktatási politikájának jelentőségét még jobban kiemeli az a körülmény, hogy a rendkívüli nehézségek (harc az intervenció ós a belső ellenforradalom ellen, az öt évig tartó háború miatt bekövetkezett súlyos gazdasági helyzet stb.) mellett az úttörő munka érthető problémáival, a tapasztalatlansággal is meg kellett küzdeni. A magyar kommün felsőoktatási politikájának irányítói elsősorban a magyar progresszió gazdag örökségére támaszkodhattak, és még csak igen kis mértékben használhatták fel Szovjet-Oroszország felsőoktatási politikájának tapasztalatait. Bár a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iskoláját megjárt, Szovjet-Oroszországból hazatért magyar kommunisták egyes intézményeket és intézkedéseket — mint pl. a munkásegyetemekot — kétségkívül ismertek, és bár a sajtó is közölt — többnyire nyugati polgári újságok, hírügynökségi jelentések alapján —egyes híreket,13

6

e tapasztalatokat kellő részletességgel nem ismerték, az eltérő viszonyok pedig az ismert tapasztalatok felhasználását is megnehezítették. Ennek ellenére — és ezt nyomatékosan hangsúlyozni kívánom — a felsőoktatási politikában jórészt sikerült elkerülni azokat a hibákat, türelmetlenséget, a szocializmus „azonnali" megvalósítását, az átmeneti időszak sajátos feladatainak (beleértve ebbe egyes polgári demokratikus jellegű feladatokat is) meg nem értését, amelyek más téren, de még a kulturális politika egyes területein is a Tanácsköztársaság idején megmutatkoztak. így a Tanácsköztársaság felsőoktatási politikája az egyetemeken a hallgatók szociális összetételének átalakítását hosszabb ideig tartó feladatnak fogta fel, és természetes volt számára, hogy a szegónysorsú — zömmel alkalmazotti és kispolgári származású — hallgatók tanulásáról, .szociális problémáinak megoldásáról gondoskodik. A népbiztosság — mint láttuk — nagyvonalú káderpolitikával a haladó magyar értelmiség kiváló képviselőit nevezte ki az egyetemre, ós bízott abban, hogy idővel marxistákká fognak válni, bizalommal támaszkodott a „régi" professzorok haladó részére is. Igaz, 24 (ill. a július végi rendelkezések után csak 20) bölcsészprofesszornak egyszerre »•• O. L. VKM. J58312/1919. VI. 1. így pl. a Népszava már 1918. okt. 27-én beszámolt az orosz technikai főiskolák újjászervezéséről, a Budapesten megjelenő Pravda pedig 1919. júl. 16-i számában közölte „A főiskolák reformja Szovjet-Oroszországban" c. cikket.