Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 165 ehhez a szükséges anyagi és szellemi feltételek megteremthetők lesznek, a rendelet több intézkedéssel kívánta biztosítani a bölcsészkari oktatás szervezettségét, a tanárképzés megjavítását.9 4 Július végén a népbiztosság tanterv kidolgozásáról is rendelkezett, amely „egyrészt vegye revízió alá a vizsgálati követelményeket, másrészt ezzel összhangban állapítsa meg a hallgatandó tárgyakat és ezek sorrendjét". Ezt követően el kell készíteni a következő félév tanrendjét. (A rendelkezés szerint egyébként a tanrendben a „hagyományos" szokástól eltérően az előadásokat az egyes szakcsoportokon belül tárgyi szempontból kell felsorolni, először az összefoglaló előadásokat, majd a speciális előadásokat, végül a szemináriumokat és gyakorlatokat -— a népbiztosság azonban nem emelt kifogást az ellen, hogy ezen kívül a tanrend külön részében az egyes professzorok előadásait külön is felsorolják.9 5 Az Eötvös Kollégiumot — az internátus szervezetének és vezetésének érintetlenül hagyása mellett — „a középiskolai tanítóképzés szempontjából" a középiskolai tanítóképző főiskolával egybeolvasztották.9 6 A fentiek szerint tehát lennének : 1. tudományos intézetek és tudósképző kollégiumok, 2. a szakképzést végző fakultások, 3. az egyes szakképző fakultásokat kiegészítő szakfőiskolák. A rendelkezésre álló adatokból nem világos perspektívájában a fakultások ós a főiskolák viszonya. (Ezek funkciói nagyrészt azonosak és szervezetileg is erősek a kapcsolatok.) — A Tanácsköztársaság reformtervének alapgondolatai mind a tudományos káderképzés ós a tudományos munka fejlődése, mind a szakképzés szempontjából pozitívak, előremutatóak voltak. Ebből a szempontból a terminológia nem döntő, azt, hogy „egyetem"nek nevezi a terv a mai típusú kutatóintézeteket és az aspiranturát és „főiskolának" a szakképzést végző karokat — a lényeget nem érinti, az egyetem jellegét nem az elnevezés, hanem a képzés színvonala biztosítja. A terv hiányossága volt azonban egyrészt az, hogy a fakultások és főiskolák viszonyának elhatárolása nem történt meg világosan (a fejlődés nyilván a kettő összeolvadására vezetett volna), másrészt pedig az a körülmény, hogy a tudományos káderképzés, a tudományos munka fontosságának helyes hangsúlyozása néha talán túlzott mértékben a szakképzés és a később kezdődő tudósképzés közti tényleges különbségek kiemelésére vezetett és arra, hogy nem mutattak rá eléggé a szakképzés tudományos jellegére.9 7 (Bár a gyakorlatban a szakképzés lebecsülése nem mutatkozott meg —• lásd pl. a középiskolai tanárképző főiskola kiváló tanárainak kinevezését.) Az, hogy a vezető tudósok egy része csak a tudományos káderképzésben vett volna részt és a szakképzésben nem, nem tekinthető hiányosságnak. 91 A rendelet szerint: „1. A bölcsészeti karral kapcsolatban tanítóképző főiskola állíttatik fel, mely a tanítóképzés munkáját a bölcseleti kar tanítószemélyzetével közösen és intézeteinek igénybevételével végzi, mégpedig olymódon, hogy a szaktudományokban való képzést elvben a bölcseleti kari előadások és gyakorlatok nyújtják, a főiskola pedig egyrészt ennek a képzésnek a középiskolai oktatás szempontjából való kellő kiegészítéséről, repeticíókról, gyakorlatokról gondoskodik, másrészt a középiskolai anyag ismeretét, továbbá methodikai és didaktikai átdolgozását biztosítja és a jelöltet a gyakorlati tanításba bevezeti. 2. Tanítóképesítő vizsgálatot elvben csak a tanítóképző főiskola tagjai tehetnek, akik a tanítóképző főiskola megszabott tanmenete követelményeinek megfelelnek. E tanmenetet később kiadandó rendelet fogja megállapítani, 3. A bölcsészetkari tanrendnek elsősorban a középiskolai tanítóképzés tanmenetében előírt előadásokat és gyakorlatokat kell tartalmaznia. 4. A közoktatásügyi népbiztosság egyes tanszékek képviselőit a 3. pontban jelzett. . . előadások és gyakorlatok tartásának kötelezettsége alól átmenetileg, vagy egyszersmindenkorra felmentheti azon célból, hogy a tanítóképzés alól ekként felmentett professzorok a tudományos képzés szempontjából elsősorban szabadon választott előadásokat tarthassanak. Tervbe vettem, hogy az így, lényegében a tudományos kutatás és tudósképzés szolgálatába állított tanszékek és intézetek később a bölcsészeti kartól szervezetileg elválasztassanak. Amennyiben — mint ez sok esetben átmenetileg szükséges lesz — a tanítóképzés alól felmentett professzorok egyes, a tanítóképzés céljaira feltétlenül szükséges előadások tartásával mégis külön megbízatnak, úgy .. . külön díjazásban részesülnek. 5. A köteles tanmenet — tekintettel a szaktárgyak elágazó követelményeire — csak az arra alkalmas docensek és más megbízott előadók bevonásával valósítható meg . . . 6. Gyakorlati ügyességek tanítására, illetőleg élőnyelveknek gyakorlati elsajátítására szaktanítók (lektorok) alkalmazhatók, kiket erre a népbiztosság bfz meg. 7. A tanmenet biztosítása végett az előadások és gyakorlatok felosztását illetőleg a bölcsészeti kar professzorai és a főiskola tanítói a docensek bevonásával szakcsoportonkint minden félév végén értekezleteket tartanak, melyekről a főiskola vezetősége tartozik gondoskodni. Ezen értekezletek alapján egyrészt a főiskola vezetősége összeállítja a főiskolai, másrészt a bölcsészeti kar tanártestülete az egyetemi előadások és gyakorlatok tanrendjét. . ." (O. L. VKM. 159339/1919. VI. 1.) " O. L. VKM. 159016/1919. VI. 1. — A régi „osztrák típusú", az előadásokat a professzori anciennitás sorrendjében tartalmazó tanrend áttekinthetetlenségét Kármán Mór már 1907-ben élesen bírálta. (Kármán Mór : A magyar egyetemek kérdése. 167-168. 1.) »• O. L. VKM. 159085/1919. VI. 1. " Pl. Fogarasi Béla június 27-i előadásában arról beszélt, hogy „a főiskolai reform alapelve az, hogy megszabadítsuk a tudományos munkát, felszabadítsuk teljesen a szakképzéstől. Elválasszuk a kettőt, adjunk intenzív szakképzést a tanítói, orvosi, mérnöki téren és adjuk meg a tudománykultiválásnak intenzív lehetőségét az arra alkalmas erőknek, akiket viszont felszabadítunk az elemi ismeretek közlésének kínos kényszerétől és monotóniájától, felszabadítjuk az arra valókat attól, hogy két irányban forgácsolják szét a tehetségüket." (Fogarasi Béla: Kommunista politika — kommunista kultúra. 65—66. 1.)
