Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
160 LADÁNYI ANDOK, számára (a Vigadó éttermét, a Katholikus Kör és a Saskör helyiségeit elrekvirálva), a különböző diákotthonokban 1500 hallgatót helyeztek el. Tervbevették négy korszerű diákotthon építését (hármat a Műegyetem környékén, egyet az Üllői úton a klinikáknál), egy-egy diákotthonban 500—500 diák lakott volna 2—4 ágyas szobákban. Minden diákotthonba közös társalgót, olvasó-, tanuló- és zenetermet, valamint éttermet és vívótermet terveztek. A diákotthonok építésére 20 millió koronát irányoztak elő. A népbiztosság figyelme szinte mindenre kiterjedt: a Népruházati Bizottságtól nagymennyiségű ruházati cikk kiutalását, igényelte, a Népjóléti Népbiztosságtól a főiskolai és üzemi ifjúmunkások részére 6000 ingyen fürdő- és uszodajegyet kért, biztosítani kívánta az egyetemi hallgatók nyaraltatását is. (Az utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy a népbiztosság a Gyermeknyaraltatási Központtal megállapodott abban, hogy nagyszámú tanárszakos hallgatót visznek el nyári üdülésre; egy részük mint pedagógiai felügyelő fizetést is kapott volna, a többiek teljes ellátást.6 1 ) A szabadabbá vált tanulási lehetőségek és a háborúból visszatért hallgatók tömegeinek továbbtanulása következtében nagymértékben növekedett az egyetemek hallgatólétszáma. (A budapesti bölcsészkaron az 1917/18. I. félévben 1136, а П. félévben 1255 hallgató volt, ez a szám az 1918/19. I. félévben 1759-re, a Tanácsköztársaság idején pedig 2547-re emelkedett.)62 A hallgatók összetételének változására vonatkozólag megbízható adatokkal nem rendelkezünk, a munkás- és paraszfiatalok számának ugrásszerű emelkedéséről természetesen nem beszélhetünk, csak némi növekedéséről.6 3 Az oktatás új szellemének biztosítására irányuló törekvések A kulturális forradalom megkezdésének alapvető feltétele volt az egyetemi oktatás új szellemének biztosítása. A vázolt körülményekre tekintettel érthető, hogy ezt a budapesti bölcsészkaron csak nagyarányú személyi változtatásokkal lehetett megvalósítani.64 Ezért a népbiztosság öt nappal a proletárdiktatúra kivívása után mindazon professzorokat, „akiknek működése a forradalom érdekeit, vagy a tudomány komolyságát veszélyeztetné", további intézkedésig az oktatástól eltiltotta. A budapesti bölcsészkaron 25 professzornak (a tantestület felének) a felfüggesztésére került sor.6 5 Ez az intézkedés egészében helyes és szükséges volt : az eltiltott tanárok többsége ugyanis nemcsak konzervatív, reakciós beállítottságú volt, hanem tudományos szempontból is inproduktiv. 66 Az eltiltott tanárok névsora a következő napokban részben módosult.6 7 A népbiztosság úgy rendelkezett, hogy az eltiltott tanárok számára, „ha ezt saját tudományos munkás- i ságuk érdekében igénylik, az általuk eddig vezetett intézetekben (szemináriumokban) levő berendezések, könyvek stb. rendelkezésre bocsátandók.6 8 Július végén a népbiztosság rendezte az eltiltott tanárok ügyét; 12-t rendelkezési állományba helyezett, 5 professzor előadói jogát visszaadta, míg 7 professzor más munkakörbe való beosztásáról gondoskodott.6 9 81 A diákszociális intézkedésekre és tervekre vonatkozólag: Jelentés a Közoktatásügyi Népbiztosság működéséről. (A Migyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. 214. 1.); O. L. VKM. 57901/1919., 151790/1919. VI. 3/b., 154612/1919. VI. 3/b., 159375/1919. VI. 3/b.; PTI. Arch. A. II. 7/5.; Vörös Újság, 1919. máj. 11. 4. 1., jun. 26. 7. 1.; Fáklya, 1919. máj. 11. 4. 1. •» Szenlpétery Imre: A Bölcsészettudományi Kar története 1635-1935. Bpest. 1935. 689. 1. " így pl. a gazdasági munkás, cseléd származásúak száma a budapesti bölcsészkaron az 1915/16 évi 3-ról 1919-ben 19-re emelkedett. (A m. kir. kormány 1919 — 1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bpest. 1926. 196. 1.). Ezt mir a polgári denaokratikus forradalom időszakában a haladó erők egyre határozottabban követelték. (Ld. Világ, 1918. nov. 29. 5. 1., dec. 8. 7. 1., dec. 12. 6. 1., 1919. jan. 23. 1. 1.; Új Korszak, 1919. márc. 7. 2. 1.; O. L. VKM. 2ЧШЭ/1918., 37703/1919.; ELTE L. Az egyetemi ügyek kormánybiztosának iratai 8/1919. stb. Vö.: Új Lap, 1919. jan. 26. 3. 1.) "O. L. VKM. 68390/1919. IV.; ELTE L. Az egyetemi politikai megbízott iratai 87/1919.; Világ, 1919. ápr., 2. 6. 1. 80 Az eltiltott tanárok között voltak: Angyal Dávid, Áldásy Antal, Ballagi Aladár, Beöthy Zsolt, Bleyer Jakab, Bugarszky István, Czirbusz Géza, Demeczky Mihály, Fröhlich Izidor, Haraszti Gyula, Klupathy Jenő, Mágócsy-Dietz Sándor, Négyessy László, Papp Károly, Pauler Ákos, Petz Gedeon, Siegescu József, Szegedy Rezső, Szinnyei József, Yolland Artúr stb. Az intézkedésnek voltak vitatható pontjai; így pl. Németh Gyula felfüggesztését semmi sem indokolta. Ezzel szemben alig érthető a már akkor is reakciós, nacionalista beállítottságú (és összeférhetetlen) Méhely Lajos meghagyása. (Ennek oka talán az lehetett, hogy Méhely tudományos működése a „leíró" jellegű zoológia akkori magyarországi uralma mellett némileg progresszívnek tűnt fel.) Az eltiltott tanárok közé került Fináczy Ernő, Hekler Antal és Tuzson János, míg a Mauritz Bélára vonatkozó rendelkezést a népbiztosság hatályon kívül helyezte, Beöthy és Fröhlich pedig engedélyt kaptak arra, hogy mint „létszámfelettiek" előadhassanak. (O. L. VKM. 73596/1919. IV., 77224/1919. IV.; ELTE L. Az egyetemi politikai megbízott iratai 122/1919.) «•ELTE L. 1349/1918-19. Bk. •»O. L. VKM. 172234/1919. VI. 1.; ELTE L. 2018/1918-19. Bk. A rendelkezési állományba helyezettek névsorának összeállítása — e?y-két kivételtől eltekintve — általában helyes volt. Az is helyeselhető, hogy a Tanácsköztársaság gindoskolni kívánt az egyetemi oktatásra nen alkalmas, de más területen hasznos tevékenységet kifejthető
