Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 159 A másik feladatot, a munkás-paraszt származású hallgatók arányának számottevő növelését — mint- említettem — csak több éves munkával, a munkásosztály és a dolgozó parasztság anyagi-kulturális színvonalának lényeges emelkedésével, a középiskolát végzett munkás-paraszt származású tanulók számának gyarapodásával lehetett volna megvalósítani. Az egyetemi felvételek demokratizálása, a korábbi korlátozások (gimnáziumi érettségi mint feltétel) megszüntetése azonban elősegítette e folyamat meggyorsítását. Az egyetemi felvételek demokratizálása a haladó erők régi követelése volt.55 A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának irányítói látva e kérdés jelentőségét (azt hogy a gimnáziummal szemben más középiskolai típusokba több munkás vagy szegényebb kispolgári és alkalmazotti származású tanuló jár), figyelembevéve azt a lehetőséget is, hogy a kiváló tehetségű munkásfiatalokat minden középiskolai végzettség nélkül is fellehessen venni az egyetemre, hangsúlyozva, hogy „a főiskolákraléphetés előzetes feltételeit oly esetekben, amidőn a szabályszerű előképzettség hiányzik, a főiskolára lépés viszont az illetőnek kiválósága folytán indokolt , — célszerűbben és az új társadalmi rendnek is megfelelően óhajtván megállapítani", a reáliskolai, felsőkereskedelmi iskolai és felső ipariskolai bizonyítvánnyal, ill. polgári iskolai és elemi iskolai tanítói oklevéllel rendelkezők, valamint a minden középiskolai előképzettség nélküli kiváló szakmunkások kiegészítő felvételi vizsgájára vonatkozóan június 12-én javaslattételre szólították fel az egyes karokat.56 Az orvoskari bizottság a felvételek demokratizálása ellen — a színvonal csökkenésének és az egyetem elözönlésének veszélyére hivatkozva — tiltakozott.5 7 A bölcsészkari bizottság álláspontja viszont rendkívül pozitív volt. A bizottság június 18-i ülésén Kövesligethy Radó előadói jelentése alapján azt a határozatot fogadta el, hogy az egyetem a szakszerű előképzettség nélküli jelentkezőket minden felvételi vizsga nélkül rendes hallgatókul felveszi, a középiskolai tanítóképző főiskola pedig a jelölt készültségéről a jelentkezés alkalmával tájékozódik s utasítani fogja bizonyos szükséges kiegészítő tanulmányok folytatására, amelyek ellátásáról a főiskola gondoskodik. Веке Manó örömmel üdvözölte a leiratot, mint „a szabadság ós az igazi pedagógiai elvek megvalósítását". Ugyanakkor Varjas Sándorral együtt hangsúlyozta az erélyes és szigorú tanulmányi ellenőrzés fontosságát.5" A népbiztosság a bölcsészkari bizottság álláspontját tette magáévá. A népbiztosságnak a proletárdiktatúra utolsó napján kiadott rendelkezése kimondta, hogy a jövőben bármely középiskolát végzett növendék felvehető a középiskolai tanítóképző főiskolára. A főiskola vezetősége kiegészítő tanulmányokat és vizsgákat is előírhat a hiányosságok pótlására. Ha kiváló szakmunkás középiskolai végzettség nélkül kéri felvételét, a főiskola szóbeli kollokvium útján győződik meg arról, vajon a jelölt képzettsége elégséges-e ahhoz, hogy szaktárgyaiban kellő haladást tanúsíthasson, és felvehető-e a főiskolára. Szükség esetén kiegészítő tanulmányok folytatására utasítható. Amennyiben kitűnik, hogy a jelentkező képzettsége nem felel meg a középiskolát végzett tanulók színvonalának, a felvételt meg kell tagadni.5 0 A Tanácsköztársaság igyekezett biztosítani a dolgozók gyermekeinek tanulásához szükséges anyagi feltételeket is, a népbiztosság rendkívül nagyarányú diákszociális tevékenységet folytatott. A még március 20-án elhatározott, a szegénysorsú hallgatók részére nyújtandó 300 korona havi segély kifizetéséről rendszeresen gondoskodtak.6 0 Megszűntek a magas tandíjak. Felállítottak ill. üzembehelyeztek öt nagy diákmenzát többezer diák 65 Már Eötvös 1870. évi egyetemi törvényjavaslatában az egyetemek szük kapuinak megnyitására törekedett: „Az egyetemi előadások hallgatása mindenkinek szabadságában álljon." (Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1870. 295 — 301. 1.) A Társadalomtudományi Társaság 1905-ben a középiskola reformjáról rendezett vitát. Eezn Kármán Mór hangoztatta, hogy az egyetemre való felvétel szempontjából „privilégiumokat nem szabad adni az iskoláknak". Az elnöklő Pikier Gyula közbeszólt: „Minden iskolából lehessen menni az egyetemre, polgári iskolából és kereskedelmi akadémiából is, ha ott nem is tanítanak latint?" Kármán e kérdésre azt felelte, hogy: „Igen ! Az egyetemet is újjá kell szervezni. Ma Németországban pl. az egyetem gondoskodik azoknak tanításáról, kik nem tanultak latint". (A középiskola reformja. Vita a középiskolai kérdésről. Rendezte a Társadalomtudományi Társaság. Bpest. 1905. 265. 1.) A Huszadik Század egyik cikke is megállapította, hogy az érettségi „az osztályállam leghatalmasabb fegyvere" a kultúra monopolizálása terén és javasolta, hogy „azoknak, a kik nem végeztek középiskolát vagy csak részlegesen végezték: az egyetemen lehessen felvételi vizsgát tenniük". (Kepes Ernő: Az egyetem bajai és reformja. Huszadik Század, 1900. XIII. köt. 449 — 450.1.) Felmerült e kérdés az 1907. évi pécsi szabadtanítási kongresszuson is, ahol Веке Manó a tanítók egyetemi továbbtanulásának lehetővé tételét javasolta. (A szabad tanítás Pécsett 1907-ben tartott magyar országos kongresszusának naplója. Bpest. 1908. 104 — 105. 1.) A polgári demokratikus forradalom idején az egyetemi felvételek demokratizálására irányuló törekvések tovább erősödtek. S'O. L. VKM. 151807/1919. VI. 1. Uo.. 153678/1919. VI. 1. íe Uo 15 4008/1919. VI. 1. " Uo. A Pénzügyi Népbiztosság, erre a célra 35 millió koronát biztosított. (O. L. VKM. 72545/1919., 85295/1919., 150106/1919.) — A 300 koronából a menzán étkezők 90 koronát fizettek teljes ellátásért, a diákotthonban lakók pedig 60 koronát a lakásért.
