Századok – 1965

Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152

158 LADÁNYI ANDOK, * Ez utóbbi feladat érthetővé teszi azt a rendelkezést, hogy a munkásegyetem hallgatója a proletárszervezetek ajánlása alapján csak olyan forradalmi szellemű, kommunista világnézetű munkás lehetett, aki 1918. október 31. előtt már tagja volt valamelyik osztályharcos munkás szervezetnek.4

5

(A nyilvános előadásokon azonban minden munkás részt vehetett.) A Marx—Engels Munkásegyetem 1919• május 3-án nyílt meg a jogi kar épületében, akkor, amikor a Vörös Hadsereg élet-halálharcot vívott a fronton. A munkásegyetemnek két fakultása volt: a társadalomtudományi fakultás (ezen belül volt egy külön közigazgatási tanfolyam is) és a természettudományi fakultás, összesen közel 200 hallgatóval. (Ebből 120 a társadalomtudományi, 76 a természettudományi fakultáson tanult.) A hallgatók között legtöbben a vasasok voltak. A hallgatók a délutáni előadások tartamára munkaidőkedvezményt kaptak. A nyilvános előadásokon állandóan 4—500-an voltak.46 Az előadások mellett gondoskodtak jegyzetekről is. A természettudományi fakultáson az oktatás az előadásokon kívül laboratóriumokban folyt több csoportban, és tanulmányi kirándulásokat is szerveztek. A főcél az volt, mondotta Dienes Pál, a fakultás vezetője, hogy ,,a résztvevők a tudomány alapvető tényeinek konkrét előállítása, megfigyelése alapján megtanuljanak precízen látni és tudományosan gondolkodni".4

7 A munkásegyetem a rendkívüli nehézségek ellenére (az előadók és hallgatók egy része a fronton volt) eredményes munkát végzett. Fogarasi Béla értékelése szerint: „A Mimkásegyetem egyelőre oly intézmény, amely kísérleti formában valósult meg, hogy mód nyíljék annak bebizonyítására, hogy valósággal érett-e a munkásság e tudományos magasabbfokú képzésre. Az eredmények, lehet mondani, a várakozást nemcsak igazolták, de felülmúlták is; oly lelkesedéssel, oly szorgalommal, oly áldozatkészséggel tanulnak és járnak az elvtársak az egyetemre, amiről annak, aki egyetemre vagy tanítóképzőbe járt, fogalma egyáltalán nem lehet. Egészen örömteljes kép nyilatkozik meg itt, amely alkalmas arra, hogy a kishitűséget és az ingadozást a proletariátussal szemben, amely egyes, jóhiszemű és jó érzésű intellektuelekben is feltörekszik, megszüntesse."48 Vadász Elemér visszaemlékezéseiben elmondotta, hogy: ,,,Hallgatóságunk mindvégig nagy érdeklődéssel, szorgalommal és kitartással vett részt a tanulmányokban."4

9 A munkásegyetem első félévét kísérleti jellegűnek tekintették. A további tervek szerint ősztől munkás-továbbképző tanfolyamokat (előkészítő kurzusokat) szerveztek volna, és ennek elvégzése után lehetett volna csak a munkásegyetemre menni. A munkásegyetemet két-három éves egyetemmé kívánták kiépíteni, több új fakultás létesítésével.50 Tervbevették a pedagógusképzés bevezetését is a munkásegyetemen. Dienes Pál szerint : „Van különösen egy pálya, melynek gyors meghódítása elegedhetetlen . . . Ez a nevelőoktató pálya ... a munkásoknak hatalmas részt kell követelniök ebből az alapvető fontosságú szociális munkából."5

1 A Tanácsköztársaság megdöntése után a konzervatív-reakciós professzorok, mint a kizsákmányoló osztályok műveltségi monopóliumának védelmezői, dühödt kirohanásokat intéztek a munkásegyetem ellen. Mint Császár Elemér írta: ,,A népbiztosság ... a tudomány csarnokának kapuját sarkaiból kivetve, kész volt azt megnyitni minden kiváló tehetségű proletár előtt."5

2 Császár a munkásegyetemnek még a nevét is „abszurdum"-nak tartotta.5

3

Doleschall Alfréd jogi kari dékán is arról „panaszkodott" később, hogy: ,, . . . aki közülünk a nyári hónapokban abba az épületbe, mint még nem is oly régen saját hajlékába lépett, az a tülekedő és fanatizált tömeg láttára, a hétköznap és még inkább ünnepen, úgyszólván reggeltől-estig megtelt tantermek, kiváltképpen az előszeretettel választott és akárhányszor minden bejelentés nélkül megrohant kupolaterem desolált . . . állapotának konstatálása közben sokkalta inkább egy . . . harci kedvű, lármás népgyűlésnek színhelyén, semmint az Alma Mater . . . falai közt érezte magát."5

4 « Vörös Üjság, 1910. máj. 1. 6.1. E rendelkezés helyességét Vincze László véleményével szemben kell hangsúlyoznom, aki azt helytelenítette, mert „a munkásokat nem helyes büntetni azért, mert nem kezdtek előbb művelődni". (VinczeLászló: A Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi politikája. Bpest. 1951. 57.1.) *e

Ld. Jelentés a Közoktatásügyi Népbiztosság működéséről. (A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. 201 -202.1.); Vörös Újság, 1919. ápr. 26. 8.1., máj. 23. 5.1., jul. 10. 5.1. 4' Fáklya, 1919. máj. 3. 5.1. Valószínűleg ebben is a szovjet-orosz munkásegyetemek kitűnő gyakorlatát követték. — Utóbbira vonatkozólag ld. Vadász Elemér: Az orosz munkás- és parasztegyetemek c. érdekes cikkét, amelyet 1921-ben irt az Aurora részére, de nem jelentették meg. (A kézirat Vadász Elemér professzor birtokában van.) 48

Fogarasi Béla: Kommunista politika — kommunista kultúra. 67. 1. *» Vadász Elemér: Természettudományi reformtörekvések 1919-ben. Magyar Tudomány, 1959. 197. 1. s° Vörös Újság, 1919. ápr. 26. 8. 1.; Fogarasi Béla megnyitó beszéde a Marx—Engels Munkásegyetem társadalomtudományi tanfolyamán. (Marx-Engels Munkásegyetem kiadványai. Társadalomtudományi és közigazgatási fakultás. I-II. Bpest. 1919. 11-12. 1.) 51

Fáklya, 1919. máj. 3. 5. I. s2

Gratz Gusztáv (szerk.): A bolsevizmus Magyarországon. Bpest. 1921. 685. 1. ss

Uo. 689. 1. " Idézi: Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. Bpest. 1936. 650.1.