Századok – 1965

Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 153 A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának fő célkitűzései a következők voltak : ajakizsákmányoló osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése; b) az egyetemi oktatás reakciós szellemének megváltoztatása, a progresszív eszmék győzelemre vitele; с) a felsőoktatás elmaradottságának sürgős felszámolása, a létrejövő új társadalom szükségleteinek megfelelően magasszínvonalú szakképzés megvalósítása, a tudományos utánpótlás szervezett nevelése ós a tudományos munka tervszerű fejlesztése, az ezekhez gzükséges anyagi feltételek maximális biztosítása; d) az egyetemek korhadt szervezetének, adminisztrációjának gyökeres átalakítása, a demokratizmus érvényesítése.9 E célkitűzések eredményes megvalósításának fontos tényezője volt a Közoktatásügyi Népbiztosság, amelynek összetétele a régi VKM-hez képest alapvetően megváltozott, „megcsontosodott bürokraták helyett a tanítói szakszervezet választott küldöttjei vezették a népoktatás ügyeit, európai hírű tudósok a tudomány és egyetem dolgát".1

0

De nemcsak összetételében különbözött a népbiztosság a VKM-től, hanem munkamódszerében is. Gyors, operatív, bürokráciamentes intézkedések, az egyes szakproblémák megvitatása az érdekelt szakemberekkel —- ez jellemezte a népbiztosság főiskolai csoportjának munkáját. Kenézy Gyula debreceni orvosprofesszor a Tanácsköztársaság leverése után erről ezt mondta: „Kár, hogy a kommunisták megbuktak, mert ezekkel fél óra alatt többet lehetett elintézni, mint a régi kormányokkal fél esztendő alatt."1

1

Az adatok egész sora bizonyítja, hogy a népbiztosság az ügyeket a professzorok széleskörű bevonásával intézte, (így pl. Kármán Tódor két értekezleten vitatta meg a professzorokkal a tudományos kutatás megszervezésének kérdéseit, tizenöt orvosprofesszorral tárgyalta meg az orvoskari tanterv reformját, Веке, Fejér, König és Kürschák professzorokkal beszélte meg a matematikai intézeti könyvtár felállításának kérdését stb.IZ Mielőtt azonban áttérnénk a Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának részletes elemzésére, meg kell még vizsgálnunk az egyetemi oktatók és hallgatók magatartásának alakulását. Egyetemi oktatók és hallgatók a Tanácsköztársaság idején A Magyar Tanácsköztársaság magasszínvonalú, nagyvonalú kulturális politikája a kulturális építőmunka terveinek pátosza, magávalragadó optimista lendülete mély hatást és nagy vonzóerőt gyakorolt a magyar értelmiség jelentős részére (számban is, de különösen szaktudását tekintve jelentős részére). A Magyar Tanácsköztársaság széles lehetőségeket nyitott az értelmiség képességeinek, alkotókészségének kibontakoztatására. sírja mindeddig jeltelen maradt." Budapesti Szemle, 1932. 227. köt. 361. 1. — A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikája kétségkívül messzemenően figyelembe vette és felhasználta a korábbi progresszív reformterveket és javaslatokat, a haladó reformtörekvések szerves folytatásának tekinthető — ugyanakkor azonban újat, minőségi változást is jelentett: a szocialista kulturális forradalom kezdetét. (E kérdést természetesen nem szabad mereven értelmezni; a korábbi reformtervek egyik-másik javaslata már bizonyos fokig túlment a polgári demokratikus reform keretein, a Tanácsköztársaság kulturális politikájának pedig az oktatásügy feudális maradványainak felszámolásával polgári demokratikus feladatokat is meg kellett oldania.) • A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájával foglalkozó, ill. azt érintő irodalmat felsorolva a polgári szerzők munkái közül megemlítendők: Fináczy Ernő: Négy hónap a magyar közoktatás történetéből (Magyar Paedagogia, 1919. 92 — 114.1.), a Császár Elemér által írt fejezet „A bolsevizmus Magyarországon" c. kötetben (Bpest. 1921. 672 — 694. 1.); a marxista igényű munkák közül: Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája (Űj Hang, 1939 március, újra közölve Társadalmi Szemle, 1949. 210—213.1.), Lukács György: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája (Irodalmi Újság, 1952. márc. 27. 5. 1.), Fogarasi Béla: Visszaemlékezések a Párt megalakulásának harcaira (Magyar Tudomány, 1959. 11 — 12. 1.), Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság tudományos és kulturális politikájáról (Magyar Tudomány, 1959. 179-182. 1.), Vadász Elemér: Természettudományi reformtörekvések 1919-ben (Magyar Tudomány, 1959. 193 —199. 1.), Vincze László: A Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi politikája (Bpest, 1951), L. A.: A Magyar Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájáról (Felsőoktatási Szemle, 1959. 133-144.1.), Bellér Béla: Felsőoktatásunk a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején (Felsőoktatási Szemle, 1960. SO —96., 140 — 148. 1.), Torzsa István: A budapesti bölcsészettudományi kar az első magyar tanácsköztársaság idején (Annales TJniversitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. Tom. III. Bpest. 1961.199 — 233.1. oroszul), Köte Sándor: A magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején (Bpest. 1963. 68 — 72. 1.). A forráskiadványok közül megemlítendők: Köte Sándor: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi rendeletei (Pedagógiai Tudományos Intézet. Anyagszolgáltatás a pedagógia oktatói számára. 26. sz. Kézirat. 1957), Petrák Katalin — Milei György: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek (Bpest. 1959), Szentmihályi János — Hexendorf Edit — Pálvölgyi Endre: A budapesti tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény (Bibliográfiák az egyetemi oktatás számára. 12. sz. Bpest. 1959). 10

Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. Társadalmi Szemle, 1949. 210-211.1. A főiskolai csoport vezetője — mint említettem — Fogarasi Béla filozófus, helyettese Kármán Tódor fizikus (az aacheni műegyetem professzora) volt. 11

Kenézynek a fehérterror idején ezt is vétségül rótták fel. 8 Órai Űjság, 1920. márc. 20. 3. 1. (A fontosabb ügyiratok „átfutási ideje" egyébként egy-két nap volt !) " Országos Levéltár (a továbbiakban О. L.) VKM. 122453/1921. IV. a; Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára (a továbbiakban ELTE L.) 352/1919-20. Bk.