Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 145 De vajon elegendő ismérvnek fogadhatjuk-e el ezt? Meghatározhatta-e a ,,középosztályihoz tartozást csupán az eszmei magatartás? hiszen az emberek osztályukon keresztül kapcsolódnak a társadalomhoz és a társadalmi élet különböző területei közül mindig a gazdaságiak az elsődlegesek. Az osztályérdek az emberek életében tehát meghatározó erejű, bár ez igen ellentmondásosan jelentkezik és sokféle komponens alakítja. Az egyes ember magatartását is sokféle objektív és szubjektív tényező befolyásolja, ezért nem választhatjuk mereven ketté a szellemi és anyagi behatásokat. Ha tudományos igénnyel közeledünk a kérdés megoldásához, meg kell keresnünk az eszmei indítékok mögött az anyagiakat; miért vált az ellenforradalmi rendszer bázisává, részesévé a miniszteri tanácsos csak úgy, mint a vármegyei írnok? Ha az előbb kialakított kategóriákat vesszük alapul, azt látjuk, hogy a „középosztály" felső rétege (magasrangú katonatisztek, az állami hivatalnokok I—III. fizetési osztályba tartozó elemei, az 500—1000 holdas birtokosok, a középburzsoázia gazdagabbjai, az egyes értelmiségi munkaterületekről kiváltságosként kezelt, a rendszer ideológiájának kidolgozásában részes intellektuelek) lényegében az uralkodó osztályok egy rétege. A „konzervatív világnézet", illetve a fasiszta eszmék hordozói ezek az elemek és ez helyzetükből, származásukból, anyagi és politikai érdekeikből világosan következik, „lelkiségük" azonosságának anyagi meghatározói világosan felismerhetők. Ezek az elemek szorosan összefonódtak a birtokos arisztokráciával, atyafisági és érdekalapon is, s ha egyes csoportjainak jelszavaiban jelentkezett is antikapitalista demagógia, a nagytőke uralmának is védelmezői voltak, amikor az ellenforradalmi rendszert, tehát a nagybirtokosok és nagytőkések uralmát védelmezték a haladó erőkkel szemben. A „középosztály" középső rétegeinél is még lényeges elem volt a közös származás és az uralkodó osztályokhoz fűződő sokféle kapcsolat, A közigazgatási tisztviselők az államapparátustól függtek, az ellenforradalmi rend egyet jelentett biztos egzisztenciájukkal, a szabadfoglalkozású értelmiség is bizonyos mértékig haszonélvezője volt a tőkés rendszernek. Neveltetésük, elit helyzetük is abba az irányba hatott, hogy a Kornis által jelzett közös világnézet náluk is összetartó erő volt. Hogyan magyarázzuk az alsó kategóriák hasonló állásfoglalását, akiknél, mint láttuk, már szép számmal találhattunk kispolgári elemeket, olyanokat, akiknek helyzetéből nem következett egyértelműen ez az állásfoglalás? A kérdés szorosan kapcsolódik a magyar kispolgárság problematikájához; miért képezte a kispolgárság többsége a húszas években a rendszer bázisát? A fasizmus egvik erőforrása volt a kispolgárság félelme a proletárforradalomtól, nacionalizmusa, hiszékenysége.5 7 Mindez éppen kispolgári létéből következett ! „A nagyburzsoázia és a nagybirtokos osztály politikai képviselői világosabban látják és jobban megértik a dolgok osztálylényegét és a politikai összefüggéseket, mint a kispolgárság vezérei —mondotta Lenin — , nem azért, mert egyénileg okosabbak, hanem mert valóban osztályerőt képviselnek, olyan erőt, amely feltétlenül uralkodik és feltétlenül élvezi az egész világ burzsoáziájának támogatását. A kispolgárság azonban gazdasági lényegénél fogva csupán az osztály -erőtlenség kifejezője lehet, ez az oka ingadozásának, tehetetlenségének."5 8 67 Ránki György: i. m. 360. 1. 58 Lenin: A terményadóról. У. I. Lenin vál. művei. II. köt. 867. 1. 10 Századok 1965/1-2
