Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 143 A fizetések tehát ezekben a kategóriákban biztosították az egyéb — származási, világnézeti, politikai — feltételeken kívül az apparátus megbízhatóságát, a rendszerhez való hűséget, ez pedig az ellenforradalmi rendszer fennmaradásának egyik fontos tényezője volt. A bürokrácia kitenyésztése minden kapitalista államban törvényszerű, különösen ott, ahol hiányoznak a demokratikus vívmányok, hiszen a „burzsoáziának éppen a munkások (és részben a parasztok) forradalmi mozgalma ellen szüksége van a bürokratikus, elsősorban katonai, azután bírósági stb. gépezetre" — állapította meg Lenin az oroszországi tapasztalatok alapján, de az ellenforradalmi Magyarországon is jelentkezett ennek a tételnek igazsága.4 8 A „független" bíróság, a rendőri és csendőri szervek segítségével verték le a fasiszta rendszer ellen irányuló forradalmi mozgalmakat. A törvényszéki bíró, aki a III. fizetési osztályba tartozik és 864 pengős alapfizetést kapott,49 feltétlenül anyagilag is érdekelt volt a rendszer fennmaradásában, ezenfelül még eszmei indítékai is voltak, „hazafias" kötelességének érezte, hogy szigorú ítéletet hozzon azok ellen, akik a fennálló rendet, az úri osztályok kiváltságait veszélyeztetni merik. Az anyagi és szellemi kötöttségek eme szoros kapcsolatával számolt a kormány is, ezért voltak ezekben az években az állami költségvetés személyi kiadásai mindig 50%-on felül.5 0 Az alsó kategóriáknál rosszabb volt a helyzet, a gazdasági élet minden megrázkódtatása erősen érintette őket, nehezen heverték ki a háborús veszteségeket, majd az inflációt, s az ezt követő „szanálási válságot". Sokan hadikölcsönbe fektették vagyonukat, és ezt elvesztették, az infláció idején tőzsdei manipulációkba kezdtek — többnyire tehetségtelenül —, s vesztettek, mindez hozzájárult anyagi helyzetük romlásához. A gazdasági stabilizáció javított ugyan helyzetükön, de még ekkor is nehezen tudtak sokan lépést tartani a társasági élet követelményeivel. A kormány rendkívüli segélyekkel, kedvezményekkel próbálta kiegyenlíteni az aránytalanságokat, ennek ellenére a korabeli szociológusok szerint 1927-ben a köztisztviselői fizetés vásárlóértéke a békebeli illetménynek csak 50%-át tette ki !51 Ha ez a szám talán túlzott is, az tény, hogy nehezen tudták fenntartani társadalmi színvonalukat. А УП1. fizetési osztálytól egészen a XI. fizetési osztályig a besorolt tisztviselők számára nehezen biztosította az „úri középosztály"-hoz tartozás külsőségeit a havi 260—124 pengős fizetés. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a társadalmi konvenció megengedhetetlennek tartotta a feleség számára a pénzkeresetet, hogy gyermekeinek — különösen, ha fiú volt — legalább az érettségiig való iskoláztatást kellett biztosítania, hogy életmódjához legalább háromszobás lakásra és háztartási alkalmazottra volt szüksége. Mindezt ezekben az alsó kategóriákban nehéz volt előteremteni. A statisztikai felmérések 1927-ben egy négytagú munkáscsalád létminimumának heti 47,30 pengőt jelöltek meg, de ebben csak szoba-konyhás lakás bére szerepelt !5 2 A 150—200 pengő fizetésű kishivatalnok, különösen, ha többtagú családot tartott el, ehhez a proletárszinthez közeledett, a polgári életforma fenntartása kedvéért még mélyebbre sülyedt az élelmezési és kultu-48 Lenin: A terményadóról. V.l. Lenin vál. művei. II. köt. Bpest. 1949. 839. 1. 43 Magyarország Tiszti Cím- és Névtára. Bpest. 1927. 50 Weis István: i. m. 223. 1. 51 Áfra Nagy János : A magyar középosztály életszínvonalának hanyatlása. Magyarság évkönyve 1927. SO. 1. 52 Illyefalvi I. Lajos: A munkások szociális gazdasági viszonyai Budapesten. Bpest. 1930. 392. 1.
