Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 141 rétegre. Mindinkább ott találjuk őket a különböző vállalatok, bankok igazgatóságaiban, mindez párosult politikai szereplésükkel. Tipikus példaként megemlítjük ábránfalvi Ugrón Gábor dr. egységes párti képviselőt, aki az Egyesült Izzó, a Fémkereskedelmi rt., a Csepeli építőanyagok gyára, a Földhitel Bank, a Goldberger Sámuel, a Győri Textil stb. vállalatok igazgatósági tagjaként a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének is társelnöke és politikai szereplése közismert volt.3 7 Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt vetélkedtek abban, ki tud több és fontosabb pozíciót elfoglalni. A szélsőjobboldali Fajvédő Párt vezéralakja, vitéz jákfai Gömbös Gyula sem elégedett meg politikai szerepléssel, emellett még a Hangya, a Stádium Sajtóvállalat és más vállalatok igazgatósági tagja is volt.3 8 Ezekben az években az államapparátus növekvő létszáma ellenére mind nehezebbé vált a közigazgatásban való elhelyezkedés, állandó Damokles kard volt a létszámcsökkentés, előtérbe került a tisztviselőkérdés. A szanálási törvény értelmében 1924 végéig kb. háromezer köztisztviselőt bocsátottak el.3 9 A redukció természetesen elsősorban a kistisztviselőket, díjnokokat érintette, de megrendítette a köztisztviselői biztonság gondolatát mindenkiben. A parlamentben az ellenzéki képviselők élesen bírálták a kormány takarékossági politikáját, a szélsőjobboldal sürgette a köztisztviselőkérdés rendezését; mondja ki a kormány, hogyan fogja megvalósítani a Népszövetség által sürgetett leépítést. A baloldali képviselők bírálták a magasrangú tisztviselők nagy számát és a csökkentésnek az alsó kategóriákban való végrehajtását. Kiss Menyhért képviselő kifogásolta, hogy 29 főispán van az országban, pedig tudott dolog, hogy ezek nem tesznek egyebet, mint reprezentálják a kormányt, a választásoknál a közigazgatást a kormánypárt politikai szempontjainak megfelelően irányítják. ,,Ha 12 órakor felkeressük őket hivatalaikban, még nincsenek ott, félegykor pedig már nincsenek ott — miért kell mégis ezeket az állásokat meghagyni..." firtatta.4 0 A szociáldemokrata Kéthly Anna tiltakozott a kistisztviselőket érintő rendelkezések ellen, és elmondotta, hogy a Kereskedelmi Minisztériumban például az ötszázas létszámból 115 a magasrangú tisztviselő, mégsem azokat építik le !4 1 A pénzügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy a népszövetségi főmegbízott is szóvá tette, miért sokkal nagyobb a magasabb beosztású tisztviselők száma, mint volt a háború előtt.4 2 A létszámcsökkentés állandó kérdéssé vált, s politikai ütőkártya volt. A Takarékossági Bizottság évekig foglalkozott vele és a sajtó állandóan pertraktálta ennek részleteit. Ennek következtében új területek felé kellett orientálódnia a köztisztviselőknek, a ,,középosztály"-nak, az állami szolgálat mellett a hivatásos politikusi, ipari, kereskedelmi és értelmiségi pályák felé.4 3 A nyugdíjazott bírók és a jogi végzettségű köztisztviselők egy része ügyvédi irodát nyitott ezekben az években, de már itt is erős volt a konkurrencia. A magántisztviselőknél is felesleg mutatkozott, különösen a pénzintézeteknél folyt nagy leépítés, nehe-37 Társadalmi Almanach, Bpest. 1930. Pénzügyi Compass 1930. 38 Uo. 39 Magyar Statisztikai Évkönvv. XXXV. köt. Bpest. 1927. 249. 1. 40 Nemzetgyűlési Napló XXIX. köt. 373. ülés. 41 Nemzetgyűlési Napló XXIII. köt. 1924. ápr. 14. 42 O. L. MÍ. jk. 1924. aug. 22. 13 Lackó Miklós: Vázlat a szélsőjobboldali mozgalmak társadalmi hátterérői Magyarországon az 1930-as években. Történelmi Szemle, 1962. 3 — 4. sz. 451. 1.
