Századok – 1965
Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132
A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 139 gyengítik a fegyelmet" és ezért vigyázni kell, hogy „fegyelem és renderjesztő befolyásuk ne érvényesüljön". Fontos, hogy vezetőik „irányítható és a szélsőséges izgatás számára feltétlenül hozzáférhetetlen vezető tisztviselők soraiból kerüljenek ki, akik »nemzeti gondolkodású« egyének, és akik a tisztviselői mozgalmat inkább a szervezkedés útján biztosítható önsegély megvalósítása irányába terelik és nem akarják »kíméletlenül érvényesíteni« a tisztviselők anyagi érdekeit." 2 8 Ilyen körülmények között ennek a közalkalmazotti rétegnek még jobban kirajzolódott szervilis arculata, kenyeréről, családjáról volt szó, a közigazgatási apparátusban pedig nagy súlyt helyeztek feltétlen hűségére, tekintélytiszteletére, hiszen az apparátus a politikai hatalom szerves része volt. A tisztviselőréteg lassan a mindenkori kormánytól függő lomha helóta tömeggé válik — panaszolta a Magyar Szemle egyik cikkírója, ennek a rétegnek társadalmi tekintélyét féltve. 2 9 Tekintélyüket valóban sok minden veszélyeztette, elsősorban a mind gyakrabban kirobbanó vesztegetési, panama botrányok, amelyekben a legfelsőbb körök is érdekeltek voltak. „Ma Magyarország a korrupciók országa. Mindennek és mindenkinek meg van az ára és a piszok oly nagy, hogy az ember már azt sem tudja,hogy akaratlanul is mikor keveredik valamibe bele. Alig van szállítás, amit kenés nélkül meg lehet kapni !" — írta Kozma Miklós naplójegyzeteiben.3 0 A közvélemény előtt mindinkább azonosult a köztisztviselő és a korrupció fogalma, az ellenforradalmi rendszer talaján mind cinikusabban folyik a játék a hatalmi pozíciókért, a nagyobb anyagi lehetőségekért. Ebben természetesen nagy szerepe volt a politikának. Az államapparátus idősebb generációja többségében a dualizmus idején kezdte pályafutását, a vármegyeiek főként a nemzeti frázisokat hangoztató Függetlenségi Pártban aktivizálódtak a politikai életben. A forradalom bukása után a Kisgazda Pártban vagy a Keresztény Nemzeti Egység Pártjában helyezkedtek el, majd a Bethlen által kreált Egységes Pártban. Ez számukra egzisztenciális okból is vonzó volt, közel kerültek a kormánypártban a „húsosfazékhoz". 1927-ben az Egységes Párt tagságának 12,9%-a volt megyei tisztviselő, 14% állami tisztviselő és 1,8% városi tisztviselő.3 1 A fiatalabbak egy része inkább a fajvédő jelszavakhoz vonzódott: a forradalomtól való félelem, a haladó erők gyűlölete, fasiszta eszmék jellemezték őket. A forradalom bukása után a Nemzeti Hadseregben, a különböző különítményekben lettek hangadók, számosat közülük ott találunk az ellenforradalom szegedi vezérkarában is, ahol hatalmi aspirációkkal léptek fel. A nagytőkés és nagybirtokos osztályok azonban a tőkés restaurációt közvetlen hatalmi pozíciókból kívánták biztosítani, ezért a konszolidáció során ezek az elemek mindinkább visszaszorultak. A Bethlen-kormány kárpótolta őket gazdasági és közigazgatási pozíciókkal, annál is inkább, mert utóbbi helyeken szükségük volt megbízható ellenforradalmárokra, mégsem találta meg mindegyikük a helyét, vagy nem elégedett meg a kapott pozícióval, így mint a szélsőjobboldali, fajvédő ellenzéki politika hívei elégedetlenkedtek a Bethlen-kormány lavírozó politikájával, a diktatúra parlamentáris formáival; többségükben a totális 28 Iratok az ellenforradalom történetéhez. (Szerk. Karsai Elek.) Bpest. 1956. II. köt. 305. 1. 29 Radisics Elemér: Értelmi proletariátus. Magyar Szemle, 1927. I. köt. 297. 1. 30 O. L. Kozma iratok 1. es. 2 sz. Adatgyűjtemény 1920 —1924. 31 Dr. Budai Rezső : A politika, ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a magyar képviselőház és a pártok életében. Bpest. 1936. 15. 1.
