Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1422 KKÚXIKA részét, amely Telekinek a nemzetiségi kérdésben kialakult nézetével foglalkozik. Felhívta viszont a jelölt figyelmét arra. hogy nem ártott volna a monarchiabeli nemzeti problémák tömör jellemzését is hozni és ismertetni a 40-es években kialakult állásfoglalásokat, hogy Teleld felfogását ezek közé lehessen beágyazni. Nem értett egyet Horváth Zoltánnak Teleki ,,Kegyenc" e. irodalmi próbálkozásával kapcsolatos véleményével. Kovács Endre; nem tartja remekműnek, s hangsúlyozta, hogy a kérdés eldöntése elsősorban irodalomtörténeti feladat. A következő rész, a forradalom és szabadságharc időszaka érdeméhez és jelentőségéhez méltó módon kapott helyet a disszertációban mondotta az opponens. A munka egyik legjelentősebb része a Teleki diplomáciai kiküldésével és párizsi munkásságával foglalkozó fejezet. A szerző igen tekintélyes anyagot mozgatott meg erre az időszakra, s meggyőzően bizonyítja, hogy Teleki mennyire reménytelen feladat előtt állott. Az egyébként megfelelő részletességgel tárgyalt dunai konfederáció programjának kérdésében azonban még mindig maradt egy-két vitakérdés. Horváth Zoltánnal szemben Kovács Endre kifejtette, hogy bár a konföderáció gondolata feltétlenül pozitív irányát jelentette a nemzetiségi vitáknak, megvalósulása mégsem jelentette volna a nemzetiségi kérdés végleges megoldását, az abszolutizmus-ellenes összefogást azonban elősegítette volna. Elismeréssel szólt az opponens az emigrációs évek valósághű, sokoldalú megrajzolásáról. Az 1851—50. éveket felölelő fejezet Teleki nehéz éveit valóban emberközelségbe hozza az olvasóhoz, s olyan mérleget állít fel az. emigráció politikai tevékenységéről, kudarcáról, amellyel egyet kell érteni. Indokoltnak és helyesnek tart ja, hogy Teleki politikai felfogásának alakulását a szerző gyakran a nagy kortárssal és baráttal, Kossuthtal egybevetve tárja elénk. A munkának ez a része nemcsak az emigráció belső életére nyújt sok érdekes adalékot, hanem mindenkor tekintettel van az európai politika változásaira, s a vezető hatalmak diplomáciai boszorkánykonyhájába is betekintést nyújt. Kovács Endre egyetértett a szerzővel abban, hogy az 1859 1861 közötti évek. kiemelése a munkában indokolt, mert ez az időszak sorsdöntő eseményeket tartogatott az emigráció számára. Horváth Zoltán kimutatja, hogy az emigráció politikai koncepciója az európai politika nagy fordulópontján tényleg lemaradt a követelmények mögött. Ebben az általános lemaradásban azonban — mutatott rá az opponens, szemben jelöltje értékelésével — Teleki nemzetiségi elképzelése sem tekinthető szilárd pontnak. 1859-ben ugyanis ő is visszakanyarodott a területi integritás gondolatához, azonosult e tekintetben is a kossuthi irányítással. Túl szigorúnak tartotta Kovács Endre opponens Horváth Zoltán az emigrációnak az 1859 utáni, a külső szövetségesek kérdésével kapcsolatos politikájára vonatkozó bírálatát, s nem tartotta indokoltnak a hazai felkelés lehetőségeinek teljes tagadását. Az értekezés egyik legsikerültebb fejezetének a munka befejező részét említette, amely Teleki elfogatásának és tragikus halálának történetét mondja el. ,,A Teleki életének utolsó hónapjait, magának az. öngyilkosságnak az indokait felszínre hozó vizsgálódás érthetővé teszi számunkra, hogy az emigrációnak e politikában ós egyéni becsületben mindenkor következetes alakja más kiutat nem választhatott, mint a halált" hangsúlyozta az opponens. Végezetül pedig elismeréssel emlékezett meg a szerző kiterjedt forrásfeltáró munkájáról. Horváth Zoltán a magyarországi levéltárak anyagán kívül bőven merített a bécsi Staátsarchívból és a krakkói Czartoryskl-levéltárból. Ugyancsak nagyra értékelte a szerző művének második kötetét, amely a Teleid-életrajzzal kapcsolatos iratokat adja közre. Sikerült Horváth Zoltánnak több eddig még publikálatlan irattal kiegészítenie t ölténeti irodalmunkat. Az opponens hiányolta az 1 Sö'.i 1859 közötti forrásokat, annak ellenére, hogy alapjában helyesnek tartotta a válogatást. Opponensi véleménye végén Kovács Endre javasolta, hogy a TMB Horváth Zoltánnak a kandidátusi címet adományozza. Spim György kandidátus opponensi véleményének bevezetőjében leszögezte, hogy Horváth Zoltán munkáját néhány hiányosság és hiba ellenére ,,magas tudományos szinten álló, nagyértékű és szakemberek számára is sok újat nyújtó műnek" minősíti. A disszertáció első kötete Teleki László életútjának minden eddiginél terjedelmesebb, részletesebb és alaposabb feldolgozása, amelyben szerző a korábbi szakirodalom eredményein, a hazai levél- és kézirattárak anyagán kívül külföldi levéltárak eddig zömmel ismeretlen forrásaiból is merít. A második kötet pedig több mint 100, Teleki pályájára vonatkozó forrásszöveget hoz. mintegy az első rész fejtegetéseinek illusztrálására. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a hős politikai fejlődésmenetének képét igen elmélyült, finom es minden lényeges eredményében helytálló elemzés meggyőzően bizonyított termékének tartja. Egyetértett azzal, hogy a fiatal Teleki jobbadán érzelmi indítékokból lesz egy az átlagosnál kulturáltabb, de konzervatív főúri családnak —közszereplését