Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

, KRÓNIKA 1423 kancelláriai tisztviselőkónt kezdő — sarjából a 40-esóvek elején már elismert ellenzéki politikussá. 1848 előtt azonban még a nemzetiségi kérdésben sem haladja meg lényegében liberális társait. A nagy, forradalmi jelentőségű előrelépés Telekinél is 1848-ban megy végbe. Ennél a résznél nem tartotta helyesnek az opponens, hogy Horváth Zoltán a Teleki és küzdőtársai közötti fejlődés-különbséget annak az ismételt hangsúlyozásával óhajtja érzékeltetni, hogy utóbbiakat - Telekitől eltérően — csak a forradalom eseményei radikalizálták. Teleki — még Kossuthénál is nagyobb arányú előrelépését ugyanis szintén a forradalom eseményei váltották ki. Ugyancsak túlzásnak tartotta a jelöltnek azon beállítását, mintha 1848-ban egyedül Teleki helyezkedett volna radikális álláspontra. Ezt tette többek között Madarász László, Perczel Mór, nem is beszélve a márciusi fiatalokról. Bővebb tárgyalást érdemelne Spira György szerint Teleki részvétele a katonaállítási törvényjavaslat képviselőházi vitájában, s az a tevékenység, amelyet Teleki a 48-as olasz — magyar együttműködés érdekében kifejtett. Ugyancsak célszerűnek tartaná az opponens azt, hogy a szerző legalább röviden említést tegyen Telekinek arról a szerepéről, amelyet 1848-ban Pest városának képviselőtestületi tagjaként játszott. Az emigrációs évek Teleki-rajzát Spira György teljes egészében elfogadhatónak, meggyőzőnek tartotta, észrevételt csupán az öngyilkosság előtti napokról szóló egyik forrás megítélésével kapcsolatosan tett. Véleménye szerint a szerzőnek állást kellett volna foglalnia abban a kérdésben, mennyire lehet hitelt adni Deák Ferenc Eötvös Károly által megörökített előadásának, a közte és Teleki között 1861. május 3-án állítólag végbement megbeszélésről. E néhány apró, inkább kiegészítő észrevétel után Spira György hangsúlyozta, hogy Horváth Zoltán gondos és átélt rajzot ad Teleki emberi és politikai jellemvonásairól: végtelen tisztességéről, az olykor ezzel benne párosuló naivitásról, arisztokratikus és demokratikus hajlamainak sajátos keveredéséről stb.; továbbá hősének magánéletéről: anyjához és testvéreihez való mély kötöttségéről, valamint Orczy Istvánné iránti szomorúan szép szerelméről. A következőkben a Teleki körülményeit meghatározó hazai és nemzetközi viszonyoknak Horváth Zoltán által nyújtott ábrázolásáról beszélt az opponens. Megállapította, hogy e háttér rajza is igen szerencsés és jól megoldott, s kritikai megjegyzések e vonatkozásban is csak alárendelt részleteket érinthetnek. A disszertáció igen tömör, átfogó képet ad három viharos, fordulatokban bővelkedő évtized teljes hazai és európai fejlődésének legfontosabb elemeiről, s ezeket — anélkül, hogy minden részletre megpróbálna kitérni mindig néhány jellegzetes konkrétumon keresztül világítja meg, hozza kézzelfogható közelségbe az olvasóhoz. Néhány részletprobléma azonban félrevezető, s ezekre az. opponens felhívta a jelölt figyelmét. Helytelen a nemesi sérelmi harc célkitűzéseit pusztán „látványos"-aknak minősíteni, mert az ellenzék a 30-as, 40-es években már csöppet sem lényegtelen, hanem magát az abszolút rendszer létét érintő kérdéseket feszegetett, s hibás elsiklani afölött, hogy akár Széchenyi, akár Kossuth programja lényegében a polgári átalakulás irányába mutatott. Ugyancsak kifogásolta az opponens azt a beállítást, mely szerint az. ellenzék Batthyány Lajos által vezetett csoportjának „csupán a nemesi-rendi igények képviselete jutott" osztályrészéül. Nem értett egyet Spira György a centralistáknak Horváth Zoltán-féle értékelésével. mely szerint ők képviselték ekkor Magyarországon, a leghaladóbb álláspontot, s még az. Ellenzéki Nyilatkozat is tőlük ered. „A centralisták a leendő polgári állambei endezés mikéntjének elméleti kidolgozásában csakugyan előbbre jutottak bármely más kortársuknál, azt azonban már elméletileg sem fejtették ki, hogy az a polgári állam hogyan volna meg is valósítható .Magyarországon, a gyakorlati politikai harc terén pedig messze elmaradtak Kossuth köre mögött, „amely — mellesleg —• az Ellenzéki Nyilatkozatnak minden lényeges követelését meghirdette m(ir a centralisták fellépését megelőzően" hangzott az. opponensi vélemény. Spira György opponens a továbbiakban néhány apró kiegészítő-helyreigazító megjegyzést tett a 4X-as forradalom tárgyalásának egyes részleteire vonatkozóan, majd a disszertáció egy-két technikai gyengéjére hívta fel a figyelmet. Opponensi véleményének sommázása előtt külön foglalkozott a munka második kötetével, amely — mint mondotta— zömmel igen értékes, eddig ismeretlen, s tudásunkat nagymértékben bővítő forrásokat tartalmaz. Értéküket azonban nagyban rontja az a körülmény, hogy rendkívül pongyola köntösben lépnek elénk. Könnyen javítható szépséghibák hangsúlyozta az opponens — , de kiküszöbölésük elengedhetetlen követelmény. Opponensi véleményét Spira György végül azzal zárta, hogy a munka apróbb hibái nem homályosíthatják el a mű egészének nagy értékeit, s ezért teljes meggyőződéssel ajánlja Horváth Zoltánnak a történettudományok kandidátusává minősítését,