Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1420 ( KRÓNIKA igazgatásnak ós hivataltörténetnek, a gazdasági alap változásainak és a társadalmi arcu­lat megrajzolásának előtérbeállításával széleskörű megalapozást nyújtottak a tanul­mány egyes -hiányosságainak kiküszöböléséhez. Benda Kálmán opponensi véleményével kapcsolatban elismerte, hogy a gazda­sági alapban végbemenő változások és azoknak társadalomtörténeti tükre, valamint politikai vetülete, a városhatalom. alakulásának belső mozgató rugói nem derültek ki világosan a munkából. Ennek oka egyszerűen az — válaszolta Komoróczy György —, hogy hiányzik Debrecen történeti-statisztikai fejlődésének feltárása. Egy-egy város tár­sadalmi arculatának alakulása nem vázolható olyan mélyreható elemző munka nélkül, amelyet éppen a statisztikai kutatómódszer történeti alkalmazása nyújt. Erre nézve végez­tek már kísérleteket egyes tanulmányokban, de ezek a próbálkozások inkább csak egy-egy korszak életét mutatták be, ós nem századokra átnyúló fejlődéstörténeti eredményeket világítottak meg. Továbbá hangsúlyozta azt is, hogy rendkívül fontosnak tartja a polgári családok kapcsolataira fényt derítő genealógiai kutatások módszerét is. A XVI. ós XVIII. századi Debrecen vezető rétegének műveltségében tapasztalható különbséggel kapcso­latban Komoróczy elmondotta válaszában, hogy bár nem volt szegény a város a XVIII. században sem a tömegmozgás igényeit megérző, a fejlődés törvényeit meglátó „nagy emberekben", a város vezetősége egészében mégis retrográd jellegű a XVIII. században, s még a normális evolúció követelményeit sem tudta sokszor kielégíteni. E jelenség okának felderítése rendkívül nehéz feladat, nem lehet a műveltség kérdését a társadalmi talajtól elszakítva megvilágítani. Debrecenben a termelésnek csak volumene növekedett, a tár­sadalomnak csak igényei szélesedtek, de a vezetés elmaradt egyes kiugró városok fejlő­dése mögött. Ugyancsak tárgyilagosan elemző, távlatokat nyújtó véleménynek tartotta Makkai Lászlóét. Egyetértett az opponenseknek a feudális kori Debrecen elnyomó városhatalmára vonatkoztatott konklúziójával, mely szerint a városi hatalom gyakorlásából nemcsak a polgárjog nélküliek, hanem a polgárok széles tömegei is ki vannak zárva, következőleg a nagy határú, nagy forgalmú város vagyona és jövedelme felett is a senatusban képviselt patríciusok rendelkeznek. Ezen ellentét kifejtése továbbvitte egy gondolattal a disszer­táció tanulságait — mondotta Komoróczy György. Köszönettel vette továbbá az. oppo­nensi vélemény egy másik részét is, amely a disszertáció egy ellentmondására hívja fel a figyelmet, nevezetesen arra. hogy a XVIII. századi állami várospolitikát haladónak ismeri el, de csak bizonyos fenntartásokkal, mert az sok mindenben visszahúzó erőt jelentett a rugalmas, előrenéző városi élettel szemben. A szerző itt kifejtette, hogy alapvető ellent­mondás az ő állásfoglalása és az opponens véleménye között nincs, legfeljebb a kifejtés módszerében tapasztalható különbség. Elismerte, hogy Makkai László eljárása világo­sabb magyarázatot nyújtott a kérdésben. A disszertáció ugyanis az egész kérdést annak a "ténynek az előtérbe helyezésével tárgyalja — amit egyébként azopponens is leszögezett —, hogy a feudális Habsburg-állam várospolitikája végsősoron a feudalizmus konzerválására törekedett a kapitalista fejlődéssel szemben. Helyt adott azon opponensi véleménynek is, mely szerint hiányzik az értekezésből a más városok fejlődésével történő összehasonlítás. Hangsúlyozta, hogy a továbbiakban feltétlenül figyelembe veszi Makkai László ilyenirányú észrevételét, sőt hasznosítani fogja a disszertáció lezárása óta megjelent tanulmányok eredményeit is. A bíráló bizottság egyhangúan javasolta a TMB-nek, hogy Komoróczy György számára a kandidátusi címet ítélje oda. Stier Miklós Horváth Zoltán „Teleki László" c. kandidátusi disszertációja életrajz-monográfia, melynek gerincét a hős politikai fejlődésmenete képezi. Az 1820-as évek közepén Kazinczy, Kisfaludy, Katona, Vörösmarty munkás­sága nyomán szellemi-irodalmi téren már pezsdülő élet indult meg a nemzet leg­jobbjainak körében. Ennek az életnek egyik központja a pesti Szervita téren álló Teleki palota volt. (Otthoni színi előadások, irodalmi és tudományos viták.stb.) A fiatal Teleki László korán érdeklődést mutatott az irodalmi és szellemi élet iránt. Családi légköre, tudós József bátyjának befolyása, majd a sárospataki kollégiumi évek tették szinte paran­csolóan a haladás hívévé. 1848 előtt azonban nem látni jelét annak, hogy felfogása előre­haladottabb lett volna ellenzéki társainál. Hároméves külföldi tanulmányút, rövid kan­celláriai hivatalnokoskodás után, az első nyilvános szereplés az 1837. évi erdélyi diétán már egyértelműen a reformellenzék oldalára vezeti Teleki Lászlót , aid az ekkor kezdődő utat, minden végső következtetést is levonva, végigjárja. Elete — e pályakezdéstől számítva — négy részre tagolódik:

Next

/
Thumbnails
Contents