Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

, KRÓNIKA 1415 miatt csak részeredményeket érnek el. Erényük, hogy nerrí elszigetelten, hanem a kor többi vallásos mozgalmával összefüggésben vizsgálják a szektákat. A marxista történettudomány nagy figyelmet szentel az eretnekségeknek, azonban eddig inkább csak átfogóan vizsgálta őket, az egyes irányzatok keletkezésének és meggyökerezésének speciális okaival nem foglalkozott. A dolgozat utolsó részében Kulcsár Zsuzsanna a katliar mozgalom elterjedését vizsgálja. A szerző tagadja a kontinuitás-elméletet (a manieheizmus VU—X. századimeglétét nem lehet igazolni), bár lehetségesnek tart ja, hogy a kathar tanok törzse a manicheizmusból, valószínűbben a bogumilizmusból ered. Az Európában széles körben elterjedt kathar tan csak az említett területeken tartotta magát huzamosabban. A disszertáció e kérdés elemzésekor megvizsgálja Észak-Itália és a toulousei grófság gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális viszonyait,valamint azokat a körülményeket, amelyek között a hasonló tartalmú bogumilizmus terjedt. E vizsgálódások alapján arra a következtetésre jut, hogy a kathar eretnekség olyan vidékeken élt tartósan, ahol korán felvirágzottak és széleskörű önkormányzattal rendelkeztek a városok, lazák voltak a hűbéri kötelékek, viszonylag sok volt a paraszti allodium, s amelyeket több irányból fenyegettek a hivatalos egyház szervezete és vezetői által teljes erővel támogatott központosító, hódító törekvések. Mindezek következtében ezeken a vidékeken sajátos „tartományi nacionalizmus" fejlődött ki: ez nem annyira az összetartozásnak, mint a másoktól való elkülönülésnek a kifejezése. A tartomány városai, feudális urai meg akarják őrizni önállóságukat, a szabad parasztok pedig allodiumukat. Mindezek a rétegek attól félnek, hogy a nagyobb egységbe tartozás kiváltságaik megnyirbálását, terheik, kötelezettségeik ugrásszerű megnövekedését vonja majd maga után. A fenyegető veszéllyel szembeni kiúttalanság fejeződik ki a katharizmus pesszimizmusában. A mozgalom pusztulásának okai hasonló indítékokban keresendők (s nem az. albigens háborúban és az inkvizíció tevékenységében). A toulousei grófságban a XIII. század végén győzedelmeskedik a francia királyi hatalom, a hűbéri kapcsolatok szorosabbá válnak, az anarchia megszűnésével új lendülettel fejlődik a gazdasági élet. Észak-Itáliában a század végétől a császárság már nem jelent komoly veszélyt, sőt a XIV. században a pápa sem. A megváltozott körülmények között egyik területen sincs már helye dualista kathar szektának, a továbbélő eretnekségek már valdens vagy misztikus irányúak. Wittman Tibor opponens a disszertáció két legfontosabb eredményét az eddigi irodalom kritikai felmérésében és a kathar mozgalomnak a többi eretnekségtől való elhatárolásában jelölte meg. A harmadik eredmény az elterjedés történelmi körülményeinek megvilágítása. Az opponens rámutatott, hogv a szerző a bevezető fejezetben röviden összefoglalta a katharok dualista lét elméletének és erkölcstanának legfőbb vonásait, arra azonban csak utalt, hogy ezek az eszmék egyrészt változáson mentek keresztül, másrészt gazdag árnyalatok figyelhetők meg a radikális és mérsékelt irányzatok között. Javasolta ezeknek részletes történelmi elemzését. Véleménye szerint feltétlenül szükséges lenne az újabban publikált dublini kathar glosszán ós más emlékeken keresztül nyomon követni az eszmei tartalom, a kathar substanciák rendszerének és a vele kapcsolatos szimbolikáknak változásait. Ezek a vizsgálódások lehetővé tennének néhány következtetést a katharizmus fejlődésének konkrétabb és pontosabb menetéről. A társadalmi háttér gazdagabb felvázolása egyéb vonatkozásban is emelte volna a tanulmány értékét. A XI. századi délfrancia és észak-itáliai gazdasági és társadalmi viszonyok részletesebb elemzése reálisabb talajt adott volna az eszmetörténeti kutatásokhoz. Az elterjedési területek társadalmában feszülő osztályellentétek sajátos vonásai pedig magyarázatul szolgálnának a katharizmus radikális antifeudalizmusának. A történelmi háttér alaposabb elemzése annál is inkább szükséges, mert csupán a külső veszély következtében fellépő tartományi nacionalizmust és önállósági tendenciát véve alapul, nehezen magyarázható meg, hogy Flandria, amely a francia királyok terjeszkedési törekvéseinek állandó célja volt, s ahol az önállósági törekvések erősen éltek, nem vált a kathar eretnekség területévé. A konkrét viszonyok elemzése a középkori vallásosság fejlődési szakaszainak vizsgálatakor is elengedhetetlen, hiszen a koraközépkori vallási élmények szorosan kapcsolódtak a feudális viszonyok kialakulásának konkrét menetéhez. Az opponens kiemelte a szerző historiográfiai kutatásait . A polgári kutatók nézeteinek bírálatát a szerző elvégzi, a marxista szerzők kezdeti, sok esetben sematikus szemléletű munkáit azonban véleménye szerint elnézően kezeli. Végezetül Wittman Tibor leszögezte, hogy bár a disszertáció eredményei nem tekinthetők lezártnak, szervesen illeszkednek a vallás- és eszmetörténeti kutatásokba. „A tanulmány éppen a historiográfiai tisztázással és egyes problémák igényes felvetésével ad jó kiindulópontot a kathar eretnekség társadalmi és ideológiai kérdéseinek közelebbi 21 Századok 1065/6.