Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1414 ( KRÓNIKA A pályázatok elbírálását a Legújabbkori Történeti Múzeum tudományos kollek­tívája végzi együtt a Történelmi Társulattal és a Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lattal. A legjobb pályaművek pénzjutalomban részesülnek. Pályadíjak: Egy db I. díj: 4000,— Ft Négy db II. díj à 2000,— Ft Hat db III. díj à 1000,— Ft. További kiemelkedő munkákat pénz-, ill. könyvjutalomban részesítünk. A pályázat határideje: 196G. szeptember 30. A pályaművek beküldendők a Legújabbkori Történeti Múzeum (Bp. V., József nádor tér 7.) címére. Magyar Történelmi Társulat Legújabbkori Történeti Múzeum TIT BESZÁMOLÓK KULCSÁR ZSUZSANNA, KOMORÓCZY GYÖRGY, HORVÁTH ZOLTÁN ÉS M. SOMLYAI MAGDA KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Kulcsár Zsuzsanna: „A kathar eretnekség elterjedésének kérdéséhez" c. kandidá­tusi értekezésének első fejezete a katkarizmus eszmei tartalmát s ennek társadalmi vonat­kozásait vizsgálja. Elöljáróban felsorolja a katharizmusnak is alapját képező dualista világszemlélet jellemzőit, majd áttér a témájául szolgáló eretnekmozgalom elemzésére. A katharizmus legfőbb jellemvonása a dualizmus és a kereszténység összekapcsolása. A lólek és világ szerintük ellentétes szférák. Két csoportra osztják az embereket is: vagy angyalok a Gonosz fogságában, vagy pedig a Sátán teremtményei. Az egyén predesztinál­tan tartozik valamelyik csoportba, szabad akarata nincs, bűnbánata értelmetlen. Mindez nem jelent erkölcsi nihilizmust, mert az egyén tettei, magatartása mutatja meg, hogy angyal-e, vagy a Sátán alattvalója. A katliarok magukat a Sátán fogságába került bukott angyaloknak tekintik, akiknek legfőbb törekvésük, hogy megtisztúlva visszajussanak az égbe. A földön elérhető tökéletes tisztaság a kathar perfektekben testesül meg, akik a világ teljes megtagadásával jutnak erre a fokra. A hívők (credentes) nagy tömege számára a világ megtagadása nem kötelező, elég lia tisztelik a szekta tanait. A középkori eretnekségek közül a katharizmus állt a legradikálisabban szemben a hűbéri renddel. Nem csupán a papság erkölcseit és a hivatalos vallás egyes dogmáit támadta, hanem elvetette az egész hivatalos egyházat, annak csaknem minden tanát és szertartását. Éles dualizmusukkal elpusztítandónak ítélték a fennálló társadalmi ren­det. Merev szembenállásuk mutatkozik meg a szaporodás tiltásában és az öngyilkosság helyeslésében. Lényegében a feudális rend törvényeinek, intézményeinek és eszméinek elvetését jelentette az eskü és az emberölés eltiltása. A disszertáció következő egysége az eretnekmozgalmak áttekintését nyújtja. Sorra­vesz minden XI — XIV. századi eretnekséget, s megállapítja: katharnak tekinthetők-e. Majd pedig felsorolja mindazokat a helységeket, amelyekben katliarok éltek, s ezzel a mozgalmat Észak-Itáliára, Toscanára és a toulousei grófságra lokalizálja. Áttekinti a katharizmus XIII. századi hanyatlását és XIV. századvégi végleges eltűnését. A harmadik fejezet a kathar mozgalom historiográfiájának áttekintése. Megálla­pítja, hogy a XI — XIII. századi források elfogultságuk és tárgyi bizonytalanságuk miatt erős forráskritikára szorulnak, éppen ezért különös jelentőségűek azok az írások, amelyek katharoktól származnak. A reformáció idején mind a katolikusok, mind a protestánsok érdeklődéssel fordultak az egyháztörténet, s ezen belül az eretnekségek felé. Ebben az időben a katharokat még általiban azonosították a valdensekkel, a XVIII. századtól pedig a manicheusokkal. A XIX. század fejlődő nacionalizmusával a katharokat a dél-francia függetlenség harcosaiként ünnepelte, újra hangot kapott a kathar-valdens azonosság, a század közepi nagyobb egyháztörténeti munkák manicheusoknak vagy bogumiloknak tartották őket. Ugyancsak ebben az időben kezdett az érdeklődés szociális problémákra irányulni, s ez a szempont a katharizmus vizsgálatánál is egyre erősebb hangsúlyt kapott. Az eretnekmozgalmak kutatásában jelentős állomás Engels: A német parasztháború c. munkája, ezt követően azonban hosszú ideig nem jelent meg marxista mű erről a kérdésről. A XIX. század végén és a XX. század első felében tovább tartotta magát a kontinuitás­elmélet, a manicheizmusnak a katharizmusban való továbbélése. A mai polgári kutatók, bár elismerik a gazdasági, társadalmi, politikai tényezők hatását, s újabban a szektákat korukon belül, a maguk történelmi körülményei között vizsgálják, idealista felfogásuk

Next

/
Thumbnails
Contents