Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1405

1408 ( KRÓNIKA ezt a nagy forrásanyaggal rendelkező, de igen kevéssé feltárt korszakot), 6. az imperializmus kialakulása (a XX. század fordulójától a tanácsköztársaságig tartó korszakban új energiahordozókónt jelenik meg az olaj és a gáz, kialakul a gépjármű és repülőközlekedés, de kialakul a közlekedési proletariátus és vele együtt a munkásmozgalomnak ez a része, a közlekedési verseny); 7. a magyar polgári demokratikus majd szocialista forradalom rövid életű átszervezési kísérletei után az ellenforradalmi rendszer évtizedeit a stagnálás jellemzi, 8. a magyar népi demokrácia korszaka (a második ipari forradalom jelentkezése). Az előadáshoz elsőnek Jenei Károly levéltári osztályvezető szólt liozzá. A vasútépítéssel kapcsolatban a levéltári forrásanyagra, elsősorban a pénzintézetek anyagára hívta fel a figyelmet. Az abszolutizmus korában a vasútépítés finanszírozását az osztrák tőke monopolizálta, a kiegyezés után már a hazai pénzintézetek,v

elsősorban a Pesti Magyar Kereskedelmi 15ank vette át szerepót. A század elején a bankok felismerték az autóközlekedés jövőjét, s kiterjesztették figyelmüket az útépítésre és kőlányákra is. Szász Zoltán tud. kutató (Bp.) hozzászólásában a kapitalizmus korának vasutépitő tevékenységéről beszólt. A kapitalista gazdálkodás alapkövetelményét, a nagytömegű árú gyors, biztonságos és viszonylag olcsó szállítását elsősorban a vasút teljesítőképessége elégítette ki. Az állam mindenütt befolyást, gyakorolt a vasúthálózat kiépítésének nagy munkájára, de Angliában és az Egyesült Államokban ezt a feladatot a nagytőke vállalta magára, állami ösztönzésre Nyugat-Európában is szükség volt, Kelet-Európában pedig egyenesen nélkülözhetetlenné vált, mert itt az állam hatalmi helyzetének konzerválása érdokében rá volt utalva a tőke modernizáló funkciójára, a tőke pedig gyengesége miatt az állami támogatásra. A stratégiai vonalak kifejezetten állami pénzen épülnek ki. Az állami támogatás jelentősége mégis elsősorban abban áll, hogy biztosította a kapitalista fejlődés szempontjából elengedhetetlen korszerű közlekedési hálózatnak korszerű technikai színvonalon történő kiépítését ós viszonylag korán előmozdította a szabványosítás ügyét is. A konferencia második napján Makkai László kandidátus elnöklete alatt Endrei Walter „Sokszerszámos munkagépek keletkezése" címmel tartott előadást. Arra a technikatörténeti jelenségre mutatott rá, amely mai szemmel természetesnek tűnik és éppen ezért keletkezése és a vele járó mélyreható szemléleti változások elkerülték a kutatók figyelmét. Az ókorban és a korai középkorban ismeretlennek tekinthető az egy energiaforrásról táplált többszerszámos munkagép. Egy járgány, egy vízikerék egy szerszámot hajtott. Jellemző példa erre s IV. században épített Barbegal-i malomkombinát, mely 18,6 m-nyi vízszintkülönbsóget 16 lépcsőzetesen elhelyezett vízikerékkel hasznosított. Az, hogy egyetlen kerékről több malomkőpár vagy egyéb munkaelem hajtása lehetséges, fel sem merült ebben a korszakban. Alighanem a bütykös tengely által közvetített energia intenzív kihasználására való törekvés vezetett arra, hogy a XI. század óta kialakult törő-, zúzó- ós kalapácsos mechanizmusokat több munkaelemmel lássák el. A középkori kalló-, érctörő-, papírmalmok, hámorok stb. igazolhatóan a XIV—XV. századtól 2 — 8 kölyüvel, kalapáccsal működnek. E géptípus keletkezésének körülményei is tisztázatlanok, méginkább azoké, amelyek a forradalmi változások hordozóivá lettek. A bütykös tengelyről hajtott gépek nehéz vagy monoton testi munka alól szabadították fel az. embert, de kis figyelmet, jelentéktelen kézügyességet igényeltek. A gépesítés magasabbrendű megoldásaira volt azonban szükség a textiliparban bevezetett sokszerszámos munkagépek esetében. Ezek elsője teljesen kifejlett állapotban lép elénk a XIII. században: a selyemfilatórium. A sokorsós cérnázó, ill. fonószerszám primitív változatai távolkeleti eredetet sejtetnek, de a többszázorsós luccai filatórium mégis jellegzetes európai alkotás. A sok vízzel hajtott orsó után a sokvetélős szalagszövőgóp és a soktűs kötőgép következik a XVI. században. Ez nem jelenti azt , hogy a két időpont közti korszakban ne gondolkoztak volna a problémán: Leonardo da Vinci pókiául 4 orsós rokkát, 15 orsós kötélverőt, 4 szövetpályás nyíró- és 5 pályás bolyhozógépet tervezett. Mégis a XXV—XV. századi, más területeken is megfigyelhető stagnálás elgondolkoztató. A XVII. században folytatódik új sokszerszámos textilipari gépek bevezetése (csévélők, motollák) és a XVIII. században a fonógépek győzelemre viszik az ipari forradalmat. E két században rohamosan terjed el a társadalmi ellenállás különböző formáinak (titoktartás, céhtilalom) ellenére Európa-szerte a filatórium, a szalagmalom és a kötőgép. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy más iparágakban a termelékenység forradalmi változásával járó sokszerszámos munkagépeit csak a XIX. század eleje óta mutathatók ki. A vázolt fejlődés egy sereg problémát vet. fel: mivel magyarázható az a lélektani gátlás, amely miatt egy műszakilag kézenfekvő koncepciót a társadalom nem ismer fel? Nemcsak a sokszerszámos gép kései megvalósítása, hanem a kerék ismeretének