Századok – 1965

Krónika - † Jan Dąbrowski (1890–1965) (Kovács Endre) 1391

1392 ( KRÓNIKA szenvedélyével faggatta ki a középkori és újkori forrásokat a lengyel és általában a kelet-európai társadalom- és államfejlődés már-már véglegesen megválaszoltaknak tűnő kérdéseiről, és számos alkalommal szállt eredményes vitába tudós társaival. Különösen emlékezetesek Oskar Haleekival és Ludwig Kolankowskival folytatott vitái. Magyar kérdésekkel Dabrowski professzor nem mellékes feladatokként foglalkozott. A magyar történelem egyes korszakairól, alakjairól írt monográfiái többnyire benső kapcsolatban állanak a lengyel történeti kérdésekkel, a két nép közös múltjának fontos időszakaira vetnek fényt, s mint ilyenek, alapvető feldolgozásoknak tekinthetők, hatalmas forrásanyagra épülnek és a legminuciózusabb részletekbe hatolnak be. Elmondható ez már egészen fiatalon írt első összefoglaló jellegű művéről, melyben Krakkónak Magyarországgal fennállott középkori gazdasági, kereskedelmi kapcsolatait tárta fel (Kraków a Wçgry w wiekach srednich. Roczniki Krakowskie T. 13. [1911] 187 — 250. 1.). A nagy anyagot megmozgató tanulmány kiindulópontja lett a kérdés további kutatásának. A magyarországi Anjou-korszak intenzív magyar —lengyel dinasztikus, gazdasági és politikai kapcsolatai nagy helyet foglaltak el a fiatal Dabrowski tudományos programjában, s ennek nyomán születtek meg az olyan alapvető monográfiák, mint a Lokietek Erzsébetről írt munkája (Elzbieta Lokietkówna. llozprawy Akadcmii Umiejçtnosci. Wydz. Hist-Filoz. T. 57 [1914]), mely sokoldalúan mutatja meg Károly Róbert udvarának nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatait, majd habilitációs munkája Nagy Lajos utblsó éveiről (Ostatnie lata Ludwiga Wielkiego, Kraków. 1918). E munkák közvetlen folytatásaként tekinthető a Jagelló Ulászló magyarországi éveit feltáró monográfiája (Wladyslaw I. Jagielloúczyk na Wçgrzech [1440 — 1444]. Rozpr. Tow. Nauk. WarszaWa T. 2. 1922). A magyar kapcsolatok ilyen intenzív feltárása mellett egészen természetes, hogy az utolsó nagy Piaszt-uralkodónak, Nagy Kázmérnak magyar kapcsolatai sem hagyták közömbösen, s egyik legtöbbet olvasott és idézett monográfiáját Kázmér Anjou-politikájának szentelte (Polityka andegaweúska Kazimierza Wielkiego, 1922). Magyar részről is méltányolták munkásságát: Akadémiánk 1924-ben kültagjává választotta. A második világháború és a német megszállás alatt ő is megjárta a koncentrációs tábort, de a felszabadulás után teljes töretlenséggel folytatta munkáját, mely most, már mind sokrétűbbé vált: a szorosabb értelemben vett kutató és alkotó munka mellett a tudomány új alapokon való szervezése is mérhetetlen sok feladatot jelentett neki, aki 60 éves fővel is a legaktívabb „fiatalok" közé számított. Éveken át, az első sorokban látjuk: titkára a régi lengyel akadémia (Akadémia Umiejçtnosci) történeti bizottságának, majd utolsó főtitkára a nagymúltú szervnek. Részt vesz az új Akadémia szervezésében, és amikor ez megalakul, tagja lesz az elnökségnek. Jeles történeti tárgyú kiadványok elindítása ós szerkesztése fűződik nevéhez, nagy szerepet tölt be a felszabadult Krakkó szellemi életében, első titkára a Lengyel Tudományos Akadémia krakkói osztályának, s ezen belül elnöke a Történeti Tudományok Bizottságának. A Lengyel Történelmi Társulatnak hosszú évtizedeken át tisztségviselője, legaktívabb munkása. E hatalmas munkabírásra valló sokoldalú tevékenység sem szorítja teljesen háttérbe a t udományos kutató munkát. Érdeklődésének egyik iránya Szilézia felé mutat, melynek XII—XV. századi történetéről már a két világháború között megjelentetett egy kiváló munkát, melyben harcba szállt a német nacionalista történészek nézeteivel (Dzieje polityczne Slçska w latach 1290—1402. História Slaska I. Kraków. 1933. 327 — 562. 1.). Érdeklődósének másik fő irányát azok a tanulmányai jelzik, melyekben a lengyel államalakulás kezdeteivel foglalkozik-! új eredményeivel nagy és megérdemelt visszhangot váltott ki idevágó magvas tanulmánya (Studia nad poczqtkami paástwa polskicgo. Zprawozdania PAU, Maj 1951). A várnai csatával foglalkozó korábbi kutatásainak folytatásaként látott napvilágot jeles hadtörténeti értekezése a várnai csatáról (L'année 1444. Cracovie. 1952. Bulletin International de l'Academie Polonaise des Sciences et des Lettres. Classe de Phil. Classe d'Histoire et de Philosophie Nr. Suppl. (i. 1951). A magyar és a cseh középkorkutatás alapos ismeretéről tanúskodik egy másik monográfiája, melyben a királyi koronának, mint késő-középkori államszimbólumnak a szerepét tárgyalja a XIV —XV. század fordulóján Lengyel-, Cseh- és Magyarországon, mintegy bevezetőkónt egy későbbi nagy monográfiához, mely a három országnak, mint rendi monarchiának a fejlődésót és kölcsönhatását lett volna hivatva tárgyalni. (Korona Królewstwa Polskiego w XIV. wieku. Studium z dziejów rozwoju polskiej monarchii stanowej. Wroclaw-Kraków 1956. Német kiadása: Die Krone des polnischen Königtums im 14. Jahrhundert. Eine Studie der Geschichte der Entwicklung der polnischen ständischen Monarchie. Weimar. 1961.) Az utóbbi években a Jagelló Egyetem megalapításának 600. évfordulója, valamint az 1961-ben Budapesten megrendezett