Századok – 1965

Krónika - Zoványi Jenő centenáriumára (Révész Imre) 1393

, KRÓNIKA 1393 nemzetközi reneszánszkonferencia adtak alkalmat Dabrowski professzornak ahhoz, hogy a lengyel és a magyar humanizmus, valamint reneszánsz kapcsolatait újból megvizsgálja. A Krakowskie Odrodzenie c. kötetben (1954), mint e kiadvány szerkesztője, szép tanulmányt jelentetett meg a krakkói reneszánsz magyar kapcsolatairól, melyekről egyébként már évtizedekkel ezelőtt is, az elsők között értekezett. A magyar szakemberekhez érthető módon legközelebb azok a művek állanak, melyek a mi történelmünkkel függnek össze. Ez azonban nem homályosíthatja el az elhunyt más irányú érdemeit, így pl. azt, hogy kiváló müvelője volt az egyetemes történetírásnak is. Emlékezetes, hogy részt vett annak idején az első világháború feldolgozásában és szerzője a Nagy Egyetemes Történet (Wielka História Powszechna) keresztes háborúkkal foglalkozó részének. Mint széles látókörű tudós, mint elsőrendű nevelő ós tudományszervező, mint Krakkó szellemi életének egyik főmozgatója, Dabrowski professzor hazájában a népszerű emberek közé tartozott. Őszinte érzéssel fájlaljuk távozását mi, magyar történészek is, kiknek mindig őszinte barátja ós segítője volt. Nem formális jóviszony fűzte hozzánk. Annak a tudósnak a szeretete kötötte a magyar nemzethez, aki egy életen át szüntelenül búvárkodott történelmünkben, megszerette nyelvünket, szokásainkat, értékeinket. A kapcsolatot utolsó leheletéig ápolta, erősíteni igyekezett. Az utóbbi években súlyos betegen is részt vett a magyar—lenf у з1 történész-vegyesbizottság munkájában, szinte évenként ellátogatott hozzánk, és itt a magyar történész-társadalom osztatlan szeretettel fogadta. Dabrowski professzor távozása érzékeny vesztesége a két nép baráti kapcsolataival foglalkozó történetírásnak. Életműve összeforrott velünk, halála bennünket is mélyen érint. Kovács Endre ZOVÁNYI JENÓ CENTENÁRIUMÁRA (Született 1865. szeptember 11., meghalt 1958. április 24.) 1. A történelmi statisztika művelői már régóta felfigyeltek arra a nevezetes jelenségre' hogy az intellektuális pályákon működő emberek, de ezek közt is különösen a tanárok és a papok átlagos életkora már akkor is magasabb volt a többi értelmiségi vagy nem értelmiségi foglalkozásúakénál, amikor az emberi élettartam átlaga még sokkal alacsonyabb volt a mainál, száz-százötven évvel ezelőtt még a felénél is kevesebb. Sokféle magyarázata van ennek a jelenségnek — élettani ós társadalmi okok egyképpen —, de talán a legszembeszökőbb és a laikus számára is leginkább valószínű az, hogy a papi meg a tanári pálya, ha nincs kifejezetten tudományos munkássággal egybekötve, egészben véve csendesebb és nyugalmasabb életlehetőségeket biztosít, mint egyéb értelmiségi pályák. Ha viszonyt a papság és a tanárság magasabbrendű tudományos munkával is egybefonódik, akkor meg a kutatás és az alkotás egyenletes folytonossága, az elért eredmények feletti őröm s az újak után való szakadatlan szomjúhozás az, ami valósággal „életben tart" még gyengébb szervezetű embereket is, kivált ha kenyérgondok vagy egyéb szorongató körülmények nem nyomakodnak rájuk állandóan és brutálisan. Zoványi Jenő életpályája tartam és eredmények tekintetében egyaránt megbírja az összehasonlítást a legkivételesebb nesztori tudományos nagyságokóval, pl. egy Rankeéval is — az itt fel nem sorolható nagyszámú paptudós-aggastyánokat, sőt aggastyánnemzedéksorokat nem is számítva. Ha nem magyarnak születik és ha tudományos életmunkáját nem a magyar református papi és teológiai tanári munka nehezen tágítható horizontjában kénytelen végezni; ha tudománya problémáival folytatott szakadatlan birkózása közben nem kellett volna őt legszemélyesebben érintő és sújtó közéleti küzdelmeket is folytatnia, ós ha történettudományi munkásságának legalább a legkiemelkedőbb eredményeit módja és kedve lett volna rendszeresen megismertetni külföldi szakmai körökkel is: ma nevét az elmúlt két emberöltő legkülönb törtónetkutatói között tartaná számon az egyetemes történettudomány. így viszont nemcsak határainkon túl nom részesült soha tudása rendkívüli méreteinek, irodalmi ős publikációs termelése sokoldalú gazdagságának és értékeinek megfelelő figyelemben, hanem még idehaza is inkább csak az ifjúságától vénsógéig meg-megújuló s kivált eleinte nagy port felvert közéleti csatározásai vonták magukra a nagyobb érdeklődést. Amikor pedig ezeknek az emléke elhalványult, nem lépett helyébe a tudósnak és eredményeinek, alkotásainak szélesebb körben érvé-