Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1386 FOLYÓI RATSZEMLE nemcsak helyesli Tawney-nak azt a megjegyzését, hogy ez a jelentés „teljességgel történetietlen dokumentum", hanem kiegészíti azzal is, hogy „teljességgel statisztikát] an". 1964. 3. (szept.) sz. — S. POLLARD: Állótok:'. az angliai ipari forradalomban (299 — 314. 1.) cáfolatát nyújtja annak a néhány történész és gazdaságtörténész által fenntartott nézetnek, amely az angliai ipari forradalom idején döntő jelentőséget tulajdonít az állótőke szerepének a gazdasági élet átalakulásában. A szerző bőséges adatokkal alátámasztott véleménye szerint az 1760-as évek előtt már jelentős tőkefelhalmozódás ment végbe Angliában. A felhalmozott tőke nagyrészét a kereskedelembe, a pénz- és hitelügyletekbe, a mezőgazdaságba, iparcikkekbe és nyersanyagokba ruházták be, az ipari forradalom idejének két nemzedéke nem a tőkemennyiség abszolút vagy relatív növelésén fáradozott, hanem összetételének változásán: először jelentkezett az állótőke nagyméretű koncentrációja. Az állótőke megjelenése az iparban tehát e korszakban nem okozott nagyobb problémát.Az állótőke beruházásának két nagyobb csoportja jellemzője ennek az időszaknak: a nagyobb mennyiséget nyelték el a közhasznú létesítményekre (csatorna-, útépítések, dokkok) alakult vállalatok és trösztök, amelyek az ipari életen kívülálló takaróktökéket használták fel. Másfelől a textilgyárak és vasművek sokkal inkább az ezek beruházásában érdekelt szűkebb körű réteg megtakarított pénzéből létesültek. A szerző az utóbbi vállalkozások állótőkéjére vonatkozóan végzett vizsgálatokat az 1760-tól 1830-ig terjedő időszakban, titalva az 1690 — 1760-as éveknek, mint előzménynek a helyzetére. Végkövetkeztetése az, hogy az ipari forradalom idején a tőkeforrás számos és változatos volt. Kevésbé volt igény új tőkeforrásokra, mint korábban feltételezték, minthogy elegendő tőke keletkezett a meglevő háziiparból és az azzal kapcsolatos hitelrendszerből. Minthogy a fenti két csoport közül a közhasznú intézményekre létesült vállalatoknál jóval nagyobb arányú volt az állótőke felhasználása, mint az ipari üzemekben, az iparosodás folyamatában jóval erősebben és szólesebben jelentkezett az előbbieknél a tőkeigény, mint a gyárak vagy a bányák esetében. — B. R. MITCHELL írása az angliai gazdasági fejlődésről ós a vasút korszakának eljöveteléről (316—335. 1.) bizonyos mértékig összehasonlító jellegű. Kiindulópontul véve a vasútvonalak megnyitásának hatását az Egyesült Államokban, megállapítja, hogy Angliában ez a hatás — ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol a vasutak szűz területeket tettek hozzáférhetőkké, új városokat és új iparágakat teremtettek — nem volt oly döntő, sem oly közvetlen, azonnali a gazdasági életre, mint más országokban: főleg az 1840-es évek híres vasútbefektetési lázának idején ós ezt követően váltott ki országos gazdasági hatást. Az angliai vasúti pályák építésének és megnyitásának közvetlen eredményei azonban mégsem lebecsülendőek. Átmenetileg jelentős foglalkoztatottságot biztosítottak a szakképzetlen munkástömegek számára, nagy ösztönzést adtak a vas-és gépiparnak. Áz áruszállítás terén általuk felkínált óriási lehetőségek és azoknak felhasználása is komoly jelentőséggel bírt számos brit iparág számára. A szerző szerint a vasút-korszak beköszöntése mégis legdöntőbben a pénzpiacra, a takarékokra és a beruházásokra éreztette hatását. — A. H. COLE és R. CRANDALL tollából tájékoztató össz.efoglalást olvashatunk a Nemzetközi Ártörténeti Tudományos Bizottság működéséről az 1920-as évek végétől Í933-ig és az azóta megjelent amerikai és európai ártörténeti munkákról. (381-388. 1.) 1964. 4. (dec.) sz. — Tartalmazza a Gazdaságtörténeti Társulat 24. évi ülésén elhangzott előadásokat és hozzászólásokat. Az általános, összefoglaló nagy témakeretet így jelölték meg: A változások hatása a piacok struktúrájára és méretére a gazdasági fejlődés folyamán. A bevezető áttekintő előadást G.R.TAYLOR tartotta Amerika 1840-et megelőző gazdasági fejlődéséről (427—444. l.j. -Vitaülés keretében foglalkozott a középkori gazdasági fejlődés egyes kérdéseivel R. S. LOPEZ: A piacbővülés Oénua esetében c. feldolgozásával (455—464. 1.) és H. A. MISKIMIN: A pénzügyi irányzatok és piacstruktúra a XIV— XV. századi Angliában c. tanulmányában (470-490. 1.). À XVTII. századi európai piac és Chasepcakc gazdasági fejlődéséről J. M. PRICE tartott hozzászólással kísért előadást (496 — 511. 1.), míg a középkor gazdasági örökségét az aacheni terület 1790-et megelőző gyapjúiparában H. KISCH mutatta ki (517 — 537.1.). A XIX. századra vonatkozó idevágó kutatások egyes részleteredményeiről számolt be G. C. BJORK főleg az amerikai gazdasági élet vonatkozásában, a piaci változásokat és a gazdasági fejlődést méltatva (541 — 560. 1.). — F. CROUZET: Háborúk, gazdasági blokád és gazdasági változások Európában 1792—181» címmel hasonló tárgykörű könyvének fő eredményeit öszszegezte (567 — 588. 1.). — A XX. századra vonatkozóan M. SIMON és D. E. NOVACK ismertette az Amerikából Európába irányuló kereskedelmi behatolás méreteit az 1871 — 1914-es időszakban