Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

FO LYÓIR ATSZEMLE 1387-(591 — 606. 1.). — R. COOPER: Növekedés és kereskedelem címmel bizonyos fokig historiográfiai jelleggel is vizsgálja a külkereskedelem fejlődését egyetemes és amerikai viszonylatban, összefüggésben a belső kereskedelemmel és a technikai változásokkal (609 — 626. 1.) — FÍ. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1964.199. köt. 3. sz. — W. CONZE: Brüning polititikája a nagy válság nyomása alatt c. tanulmányában (529 — 550.1.) azt a nyugat-német történetírásban hevesen vitatott kérdést igyekszik új módszertannal eldönteni, vajon Brüning kancellársága a weimari demokrácia végét vagy pedig a fasizmus kezdetét jelenti-e. A válasz, úgy látszik, csak kedvezőtlen lehet Brüningre, hiszen kancellársága alatt autoritativ kormányzásával a parlamenti demokráciát még meglevő, habár gyenge politikai funkcióképességétől is megfosztotta, a gazdasági válságot pedig az inflációs politika helyett alkalmazott deflációs politikával még jobban elmélyítette. Conze nem tagadja ezeknek az eseményeknek sorsdöntő jelentőségét, az értük való politikai' felelősséget azonban áthárítja Hindenburgra és főképp Schleicherre. Az ő szélsőjobboldali orientációjuk okozta a Müller-kormány által képviselt, a szociáldemokratákat is magában foglaló „nagy koalíció" széthullását 1930. március 27-én és Brüning kancellári kinevezését. Brüning azonban kinevezése után sem akart egy „ Hindenburg-kabinett" puszta sakkfigurája lenni, s egyideig biztosítani tudta az együttműködést a szociáldemokratákkal. Mikor az együttműködés a költségvetési hiány fedezése kérdésén megfeneklett, s Brüning kénytelen volt a parlamentet feloszlatni és új választásokat kiírni, az 1930. szeptember 14-i választások meglepő eredményt hoztak: a Brüning-kormány újra kisebbségbe került, bár a szociáldemokraták támogatták. Hindenburg köztársasági elnökké törtónt újraválasztása úgy látszott, hogy a politikai közép erőinek tömörülését hozta. Ugy tűnt, hogy a háborús jóvátétel felfüggesztése, új munkaalkalmak teremtése, a fegyverkezési egyenjogúság elismerése, a válság túljutása mélypontján megnyitják a. gazdasági felemelkedés útját a német nép előtt. Ebben a reményteljes periódusban következett be Hindenburg és Schleicher szélsőjobbra tolódása, s ennek következtében a kegyvesztett Brüning felmentése kancellári tisztségétől 1932. május 30-án. — EDGAR SALIN -. Ernst H. Kantorowicz (1895—1963) (551 — 557. 1.) a német származású, az amerikai berkeleyi, majd princetoni egyetemen működött kiváló középkori és bizánci történész életútját és tudományos működését mutatja be. Részletesen elemzi Kaiser Friedrieh der Zweite, Laudes regiae, The King's Two Bodies c. főműveit, amelyek új nézőpontokat nyitottak meg a középkori történetben a liturgia-történet és középkori történet összekapcsolásával. Kantorowicz 1949-ben a kommunistaellenes hisztéria tetőpontján megtagadta a lojalitás-eskü letételét, jóvátóve ezzel jobboldali politikai múltját, vállalván az állásvesztés kockázatát is. — B. VIERTELJ AHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1965. 49. sz. pótfűz.—HEINBICH RUBNEB: Kutatások a középkori Franciaország erdőjo -gáról c„ nagy anyagot feldolgozó tanulmányát (1—232. 1.) tartalmazza. A XII. századtól a XIV. századig kifejlődő francia erdőjog az újkori viszonyoktól teljes mértékben különböző képződmény; a fejedelmi hatalom térbeli megállapítására irányuló törekvés keveredik benne a hűbérrendszerből eredő személyi kapcsolatokkal. A szuverénitás-fogalom ugyan már a XIV. században feltűnik az erdőjog keretében, de rendszeresen ekkor még nem dolgozzák ki. Csak a százéves háború után, a XVI. században, amikor a francia gazdaság, mint egységes egész kezd fellépni, és az erdőgazdaság technikailag tökéletesedik, veszi a király saját kezébe az ország faellátását. Az egyházi, községi, nemesi erdők gazdálkodásába beavatkozva az erdőrendeletek, szemlék révén érvényesíti a maga fennhatóságát az erdészet területén is, amely aztán a XVII. században a merkantilizmus hatására az egyházi ós a községi erdők szabályos felügyelete révén erdei felségjoggá fejlődött. A szerző elválasztja a Nagvfrank Birodalom erdőjogát a Nyugati Frank Birodalom, vagyis Franciaország erdőjogától. A nagyfrank erdőjog primitív, de jelentős erdőgazdálkodást mutat, amelyben a naturális gazdálkodásnak megfelelően az erdő növényi és állati termékei játszották a főszerepet. Emellett azonban megtörténnek az első lépések a-tervszerű fakitermelés irányában. A feudális uralkodó osztály számára azonban az erdők elsősorban a vadászat miatt voltak fontosak. így a mezőgazdaság akkori állapotának megfelelő erdőjog alakul ki. Franciaországban már a X. század második felétől kezdődően a politikai rend kialakulásával és a kolostorokban végbement vallásos megújulással párhuzamosan mezőgazdasági fellendülés kezd kibontakozni. A földművelés erdőirtás útján való terjedésével és a városi fagazdálkodás kifejlődésével kapcsolatban külön válik a vadászati jog, s mindez alap-