Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

FO LYÓIR ATSZEMLE 1383-az okok megoszlása Az első korszakban, a XIV. század előtt az egyik fontos ok, hogy az új terület feltörése nem sikerül, vagy éppen túl sok területet hódítottak meg a művelés számára, s ezt kénytelenek feladni. Az okok megállapítását ekkor nehezíti, hogy kevés a forrásanyag. A XIV—XV. századra már megnő a források száma. Egyes területeken, Elzászban és a Provence-ban ekkor a pusztásodás eléri a németországi Wüstungen arányait (a Provence-ban pl. az egyik körzetben 1315 — 1765 közt 121 faluból 45 tűnik el, a pusztásodás tehát 37%-os). Az okok közt szerepel, hogy a város nagyobb biztonságot nyújt, a nagybirtok terjeszkedése elveszi a parasztok földjeit, a transzhumáló termelőmód is szerepelhet okként, s nagy pusztulásokat okoz a pestis. A korszak demográfiai válsága azonban nem alapvető ok, csak elősegíti a település teljes elhagyását. A XVI—XVIIT. században a nagybirtok tei'jeszkedése továbbra is szerepet játszik, de a kincstár mórhetetlen adóterhei jelentik nem egyszer a végső csapást. Kastélyok építése és parkok létesítése az angliai fejlődésre emlékeztető módon járul hozzá a települések eltűnéséhez. 1560 —1720 közt tűnik el a legtöbb falu. —• PAUL LEUILLIOT: A kutatás problémái. III. A tudományos társaságok érdekében folytatott politikáért (315 — 326. 1.) a vidéki történelmi társaságok helyzetét elemzi. Feladatuk a helytörténeti kutatás, magánlevéltárak feltárása. Anyagi nehézségekkel küzdenek, a történelmi tárgyú kiadványok nagyobb részét mégis ezek a társulatok bocsátják ki. Minthogy nemcsak a helytörténeti kutatásban játszanak nélkülözhetetlen szerepet, hanem egyúttal vidékük, tartományuk múltját is reprezentálják, nagyobb támogatásra van szükségük. — A tematikusán elrendezett ismertetések közül az •egyik a XVI—XIX. századi tengerhajózás ós kereskedelem problémáit tárgyaló munkákat mutatja be (370—382. 1.), a másik az egyház, a pápaság és az egyes nemzetek viszonyára vonatkozó kiadványokat (382 — 397. 1.). a harmadik pedig a második világháború alatti francia ellenállási mozgalom irodalmáról nyújt áttekintést (397 — 418. 1.) - N. ARCHIVES INTERNATIONALES D'HISTOIRE DES SCIENCES 1964. 66. (jan.márc.) sz. — A nemzetközi tudománytörténeti és tudományfilozófiai szövetség tudománytörténeti osztályának az UNESCO támogatásával megjelenő negyedévi folyóirata néhány nagyobb tanulmány mellett számos ismertetést közöl, s így tájékoztat a tudománytörténeti irodalomról. WALTER BÖHM: A XVIII. századi kémia filozófiai alapjai (3 — 32. 1.) néhány konkrét kutató példáját elemzi. G. E. Stahl , a pietista filozófia hatása alatt állt, amely éles különbséget tett anyag és szellem között, nem ismert el közvetítő elemeket, ezért a különböző anyagokban inkább a közös vonásokat kereste. Ellenfele, Fr. Hoffmann Leibniz filozófiájának a híve, nem ismer ugrást és hiátust, tehát közvetítő elemek (pneumata) sokaságát tételezi fel, ezért is keresi inkább az egyes anyagok közti különbséget. Az ő iskolája ismeri fel először a különböző gázok másneműségét, a levegőtől való különbözőségét. A két irányzat szintézisét Lavoisier jelenti, aki a felvilágosodás filozófiájából indul ki, különösen Condillacból. Az elemek változhatatlanok, az anyag pedig maradandó. így sikerül a korábbi égési elméleteket megcáfolnia ós megmagyaráznia az égési folyamat vegyi lényegét. A példákból Böhm azt az általános következetést vonja le, hogy a tudományos fejlődés útja az előzetes tapasztalatok után a korabeli filozófia adta ösztönzés alapján új elméletek vagy hipotézisek létrehozása, s ezek alapján újabb kísérletek, amelvek végül új tételekre vezetnek. - N. PAST AND PRESENT. 1964. 29. (dec.) ^ sz. — -JOAN THIRSK: A közföldek című tanulmányában (3 — 25. 1.) vizsgálja az angliai közföld-rendszer kialakulását. Ötven, illetve huszonöt esztendeje jelent meg angol nyelven két alapvető munka ebben a tárgykörben (H. L. Gray: English Field Systems. Cambridge, Mass., 1915; C. S. Orwin: The Open Fields. Oxford, 1938), amelyek a közföldrendszert részben mint a kontinensről az angolszászok által hozott kész művelési formát, részben mint íx józan, a kezdetleges körülményeknek megfelelő, az éhínség ellen a legjobban megvalósítható együttműködésen alapuló földművelési rendszert jellemzik. Az ehnúlt két évtizedben azonban az Angliában és Anglián túl megjelent számos agrártörténeti tanulmány eredményei indokolttá tették, hogy a közföldek kialakulásának kérdését revízió alá vegyék. A szerző mindenekelőtt a közföld-rendszer definícióját adja, négy lényeges sajátosságát emelve ki: 1. A szántóföldeket és legelőket művelőik maguk között sávokra, darabokra osztották. 2. Mind a szántóföldek, mind a legelők aratás után a közösség közlegelőivé váltak. 3. A földsávok művelői a maradék ugaron és legelőkön legeltethettek, tőzeget, követ gyűjthettek. 4. E tevékenységeket a földművelők tanácsa, az uraság vagy a falu-gyűlés szabályozta. Minthogy a négy sajátosság együttes megjelenése adja a közföldrendszer igazi kifejlett formá-19 Századok 1965/6.