Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1382 FOLYÓI RATSZEMLE nem volt még igazán szervezett, e lépésre felkészített. Dautry aláhúzza, hogy a Boulanger-mozgalomnak egyik4 legfontosabb elemét a nacionalizmus, a revansszellem képezte. Ezután kimutatja, hogy Lafargue 1888 szeptemberi választási jelölésénél a Boulanger-moztralom miként színezte ezt a választási harcot. Dautry megállapítja, hogy Lafargue csak nagyon vonakodva в végeredményben csak az események végén hajlott Engels felfogása felé, amely — mint a szerző aláhúzza — nagyon hamar lényegileg kijelölte a dilemmákból kivezető utat. — J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS 1965. 1. sz. — GEORGES DEVEREUX: A lélekelemzés és a történelem. Alkalmazva Spárta történetére (18 — 44. 1.) azt igyekszik bebizonyítani, hogy a pszichoanalízis ugyanolyan történetkutató módszer lehet, mint a történeti kutatás egyéb fajtái. Spárta példájával arra utal, hogy a helotákat a kisebbségben levő uralkodó osztály tagjai lélektani eszközökkel is elnyomás alatt tartották. A külső veszélytől való félelmet fölébe helyezték a belső helyzetből adódó szorongásnak. Mihelyt ebben a viszonyban változás következik be, az egész elnyomó rendszer megbukik. — DANIEL GUÉRIN: A francia forradalom egy új értelmezéséről (84 — 94. 1.) a folyóirat előző számában a sansculotte-okról írt tanulmányhoz kapcsolódik (ismertetésétid. Századok 1965. 4—5. sz.) és kifogásolja azt, hogy két újabban megjelent kiváló munka, Albert Soboulé a sansculotte-okról a II. évben ós Richard Cobbé a forradalmi hadseregekről 1793 — 1794-ben nem méltányolják eléggé, hogy a szerző 1946-ban megjelent könyve (Az osztályharc az első köztársaság idején. Burzsoák és mezitlábosok 1793 — 1797) mutatta meg először a plebejus tömegek szerepét a forradalomban. Soboul és Cobb megerősítik ós kiegészítik Guérin megállapításait, de a dialektikus materializmus módszerének nagyobb arányú felhasználása még sikerültebbé tehette volna ezeket a könyveket. — MIRKO DRA-ZEN GRMEK: Prolegomena egy általános tudománytörténethez (138 —146. 1.) főképpen George Sarton több mint négy évtizedes munka eredményeként megjelent s a görög és hellenisztikus tudomány történetét tárgyaló munkájával kapcsolatban, néhány más tudománytörténeti műre is kitekintve, megállapítja, hogy a tudománytörténetből nem szabad kihagyni az embert, tehát a tudományos tévedések története és a tudósok életrajza is beletartozik a tudománytörténetbe. A tudomány fejlődésének történeti környezetét is meg kell mutatni. Nyilvánvaló, hogy egy ember nem képes az egész egyetemes tudománytörténet áttekintésére. — Török birodalom és Balkán összefoglaló címszó alatt számos ismertetés olvasható a balkáni államok történetének egyes kérdéseit tárgyaló könyvekről (179 — 200.1.). — A függelékben az I — XI. lapon közli a folyóirat az 1965-ös bécsi nemzetközi történész kongresszus végleges programját, az egyes előadások címével, a XII — XIV. lapon pedig az előtte augusztus 23 — 27-ón Münchenben tartandó nemzetközi gazdaságtörténeti konferencia programját. 1905. 2. sz. — JOSÉ Lris ROMERO: A latin-amerikai társadulomtörténit problémái (209 —215. 1.) a buonos airesi egyetemi tanár Párizsban tartott előadása, amely hangsúlyozza, hogv az eddigi történeti kutatás elsősorban politikai történeti érdeklődésű volt, persze szorosan öszszefonódik a társadalom történetével is. A legfontosabb problémák, amelyeket részletesen meg kell vizsgálni: a spanyol hóditók és a benszülöttek viszonya, amely a hódítás korától napjainkig megoldatlan kérdés. A nemzeti szabadságharcok eddigi ábrázolása romantikus volt, egységes mozgalmakat mutatott be, holott már a szabadságharc idején és utána is egyes társadalmi csoportok élesen szembenálltak egymással. Tisztázatlan az ipari forradalom hatása, s hogy az egyes monokultúrás országok milyen gazdasági nehézségekkel kénytelenek megvívni. — Elhagyott faluk és gazdaságtörténet (216 — 217. 1.) címen a szerkesztőség röviden beszámol egy készülő tanulmánykötetről, amely a mintegy 1000 és a XVIII. század közti korszakban Európában vizsgálja meg a problémát. Ebből a kötetből három tanulmányt közöl a folyóirat is. — MARCEL RONCAYOLO: Földrajz és elhagyott faluk (218—242.1.) európai összképet ad a pusztásodás földrajzi okairól, megállapítja, hogv a talaj minősége és kimerülése, nagyobb távlatokban pedig éghajlati tényezők is magyarázhatják a jelenséget, s emberföldrajzi tényezők hatását is figyelembe kell venni. A változások (betelepülés, ill. pusztásodás) hosszabb periódusokban szinte szabályszerű váltakozást mutatnak. — PAUL COURBIN az elhagyott falvak régészeti feltárásának módszertani kérdéseiről számol be (243—256.1.).— JEAN MARIE PESEZ ós EMMANUEL LE ROY LADUR'IE: AZ elhagyott falvak Franciaországban: összkép (257 — 290. 1.) az eddigi széleskörű regionális kutatások eredményeit foglalják össze. Az elhagyás okait természeti és társadalmi tényezőkben látják: a falu feldúlása, árvíz, elhomokosodás, tűzvész, járvány, háborús pusztítás. A pusztásodás időpontja fontos, mert koronkint változik