Századok – 1965
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365
1374 FOLYÓIRATSZEMLE sok orőteljes csökkentését, s így a tényleges deficit csak mintegy 67%-ot tett ki. Figyelembe kell venni, hogv ebben a korszakban a lengyel terület jelentős része még német megszállás alatt volt, a lublini kormány éppen a legszegényebb területek felett rendelkezett. Tekintettel arra, hogy a nyugati nagyhatalmak deficitje 1945-ben szintén 45 — 58% körül mozgott, a lengyel államháztartás a körülményekhez képest jól oldotta meg feladatát. — ANDRZEJ BARTNICKI: Abesszin kísérletek kapcsolatok megteremtésére Lengyelországgal a két világháború közti időszakban (104 —110. 1.) megállapítja hogy 1930-ban került először sor érintkezésre, s 1934-ben abesszin kezdeményezésre megbeszélések indultak a kapcsolatok felvételéről. Az abesszin kormány igyekezett olyan kisebb európai hatalmakkal kapcsolatot teremteni, amelyeknek nincs érdekeltségük Kelet-Afrikában, s a nemzetközi politikában van valamelyes súlyuk. 1934 decemberében Párizsban meg is kötöttek egy barátsági és kereskedelmi szerződést, amelyet a sejm 1935 márciusában ratifikált. Az abesszin kormány légi misszió kiküldetését kérte, s fegyvereket is akart vásárolni. A lengyel kormány azonban, tekintettel a háborúra, várakozó álláspontra helyezkedett, nem cserélte ki a ratifikációs okiratokat, nem volt hajlandó diplomáciai képviseletet felállítani, s a háború menetében az olaszok javára bekövetkezett döntő fordulat után már a Népszövetségben is olaszbarát álláspontot foglalt el. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT. 19G5. -1. sz.—HEINZ KÖLLERS Maurice Thorez — a munkásegység és a népfront útegyengetóje с. cikkében (5 —17.1.) a Francia Kommunista Párt elhunyt elnökének történelmi szerepét világítja meg a népfrontpolitika létrejöttében és eredményeiben. 1920/21-ben a ciklikus gazdasági válság feltételei közepette és a forradalmi harcok átmeneti enyhülése idején a burzsoázia számos országban ellentámadásba ment át a proletariátus ellen. Ezek a harcok megmutatták, hogv a kommunisták még nem vertek eléggé gyökeret a munkástömegekben. A Kommunista Internacionálé éppen ezért Lenin javaslatára kongresszusai tárgyalásainak középpontjába állította a munkásegység kérdését. Ennek nem csupán az volt a célja, hogv tömörítsék a munkásság erőit, hanem főképpen az, hogy a kommunisták befolyását a dolgozók legszélesebb rétegeire kiterjesszék, és leküzdjék a mozgalom végzetes megosztottságát a proletariátus közvetlen általános -— demokratikus ós ezen túlmenően szocialista céljainak megvalósítása érdekében. A népfrontpolitika gondolata először a Ruhr-konfliktus idején öltött testet a francia és német munkások tőkeellenes együttműködésében, s 1924-re meghódította az egész francia párttagságot. Ebben oroszlánrésze volt Thoreznek, akit 1924-ben a Központi Bizottság tagjává választottak. Vele megjelent a francia munkásmozgalomban az új típusú kommunista vezető. A 20-as évek végére a FKP jelentősen megerősödött, politikai tömegsztrájkokat és tömegakciókat vezetett. Az opportunizmus ós szektásság kártevése ellenére felkészült a gazdasági válság, a fasiszta és a háborús veszély elleni harcra, habár a szövetségi politika jelentőségét és valódi útját ekkor még nem látta tisztán, 1930 júliusában Thorezt a párt főtitkárává választották. Az új főtitkár világos célt tűzött a párt elé: a proletariátus egységét, szövetségét a parasztsággal és a középosztálylyal. Ez együttműködést jelentett a szociáldemokrata párttal éppen úgy, mint más antifasiszta és háborúellenes erőkkel, a demokrácia és a béke védelmében. A népfront kialakulását elősegítette a francia fasiszta ligák 1934. február 6-i párizsi puccskísérlete, s az erre válaszul a párt által február 9-én megrendezett tömegakció, valamint a február 12-i hatalmas tömegsztrájk, amelyben négy és félmillió munkás vett részt, tgv jött létre az egységfront-egyezmény a Blum-féle szociáldemokrata párttal 1934 júliusában, amelyet aztán a kispolgári radikális szocialista párttal való megegyezés s ezzel a népfrontpolitika követette A szövetséget 1935. július 14-én a grandiózus párizsi tömegtüntetés pecsételte meg. Amikor az Internacionálé VII. kongresszusán Moszkvában kidolgozta a népfrontpolitikát, a német proletariátus negatív tapasztalatai mellett elsősorban a francia proletariátus pozitív tapasztalataira épített. — ERICH KÖHN: A Szabad Németország Nemzeti Bizottsága megalapításának útja Lipcsében c. tanulmánva (18 — 35. 1.) a kommunistáknak azt a hősi küzdelmét ismerteti, amelyet a lipcsei ellenállási szervezetben 1939 — 1944 között Németország Kommunista Pártja stratégiájának és taktikájának érvényesítéséért folytattak. 1936 —1939 közt a fasiszták által szétvert párt helyett új pártcsoportok alakultak, amelyek 1939/40-ben szorosabb szervezetben egvesültek és a köri munkáról az üzeriiekkel való összefogásra, az ellenállási ha,rc szélesebb formáira tértek át. Ezt a küzdelmet 1943-tól akadályozta az Otto Engert és Georg Schumann által képviselt helytelen, a brüsszeli és a berni pártértekezlet határozataival ellentétes stratégia és taktika. Ez nem Németország antifasiszta-demokratikus átalakulását és az általános békét tartotta szem előtt, hanem a szocialista, I
