Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1366 FOLYÓI RATSZEMLE Németország csatlósa lett. Túrok hangsúlyozza a Monarchia életképtelenné válását s felbomlásának történelmi szükségszerűségét. — M. Sz. ALPEBOVICS: Paraguay története a legújabb burzsoá történetírás megvilágításában (66 — 78. 1.) elsősorban az 1610 —1768 közt fennállt jezsuita állammal foglalkozó irodalmat bírálja, amely itt valamiféle kommunisztikus-keresztény államot fedez fel, s a mai kevéssé fejlett államok problémáinak megoldására ajánlja követendő példaként. Az ország XIX. századi fejlődósét már sokkal kevésbé tanulmányozzák, különösen elhanyagolt kérdéscsoport a nemzettéválás folyamata. A legtöbb munka nyugat-német szerzők tollából származik, ami — tekintettel a német imperializmus ottani kapcsolataira — eléggé érthető is. A kérdések tisztázása a hazai marxista történészektől várható, ők azonban — s még a polgári történészek nagyrésze is — az országban uralkodó terror miatt munkáikat általában egyéb dél-amerikai országban kénytelenek kiadni. — — M. A. BARG: A feudalizmus koncepciója a mai burzsoá történetírásban (79 — 97. 1.) több összefoglaló munkát elemez, s megállapítja, hogy Marc Bloch könyve a legjobb, ez közelíti meg leginkább a marxista felfogást. A Feudalism in history с. összehasonlító igényű tanulmánykötet megpróbál szembeszállni az európacentrizmussal és az individualizáló irányzattal, de sok szempontból nem jut tovább a burzsoá történetírás közfelfogásánál. A valóban egyetemes történeti szintézis csak a marxista történettudománytól várható. — A folyóirat folytatja Az utolsó cár utolsó kegyence c. forrásközlést (98 — 110. 1.). — A Találkozások a szerkesztőségben c. rovatban JE. I. ANTONOV ismerteti a Je. I. Indova, A. A. Preobrazsenszkij és Ju. A. Tyihonov: A parasztság osztályharca és a burzsoá viszonyok kialakulása Oroszországban c. tanulmányáról folytatott vitát (164 —169. 1. (A tanulmány ismertetését ld. Századok 1965. 2—3. szám.) A hozzászólók hiányolták a parasztháborúk elemzését, utaltak arra, hogy a parasztok áttelepedése a városi lakosság soraiba nemcsak az osztályharc eredménye, hanem a földesurak számára is kedvező volt. Űgy vélik, hogy osztályharcnak csak az osztályellentét megnyilvánulásának fejlettebb formáit lehet tekinteni. — KŐVÁGÓ LÁSZLÓ összefoglaló tartalmi ismertetést ad az Osztrák-Magyar Monarchia 1900—1918 közti történetének kérdéseit tárgyaló, 1964 májusában Budapesten tartott nemzetközi konferenciáról (202 — 204. 1.) 1965. 2. sz. — G. V. SARAPOV: A szovjet szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai (27 — 38. l.> 1959-től tekinti át a szovjet szakszervezetek és a világ szervezett dolgozóinak a kapcsolatát. A szakszervezetek ma mintegy 200 millió tagot számlálnak. A szovjet szakszervezetek szolidaritást vállalnak ezekkel a tömegekkel, támogatják sztrájkharcaikat. Az együttműködés nemcsak a Szakszervezeti Világszövetségben részt vevő, hanem azokon kívül álló szervezetekre is kiterjed. — M. N. CSERNOMORSZKIJ: A szovjet ipara NEP első eveiben (39 — 53. 1.) az évente kiadott, csak a nagy ós közepes üzemekre kiterjedő statisztika felhasználásával tekinti át a fejlődést. 1921 —1922 folyamán a munkások létszáma 14%-kal csökkent, de a termelés 31,4%kal nőtt. Ennek oka egyrészt a bérbe nem adott, hosszabb ideje nem termelő üzemek bezárása, ill. a termelő üzemekben a termelékenység növekedése. A továbbiakban már nő a munkáslétszám, de a termelés növekedése ennél jóval gyorsabb ütemben halad előre. 1921 és 1924/25 közt a munkások száma 37,8%-kal nőtt, a termelés 249,4%-kal, a szakasz elején 9508 üzemben 1,3 millió munkás dolgozott, a szakasz végén 10034 üzemben 1,8 millió. Az 1924/25-ös gazdasági évben a munkások 40%-a termelőeszközöket termelő üzemekben dolgozott, s ezek az üzemek szolgáltatták a termelés 1/3-át. Ebben a nagyipari ágban a munkáslétszám növekedése alacsonyabb volt az átlagnál, a termelékenység növekedése viszont magasabb. Az állami ipar 1924/25-ben a vállalatok 65,5%-át tartotta a kezében, s itt dolgozott a munkások 93,7%-a (1922-ben a megfelelő százalékszámok 72,7, ill. 95,5). A nem állami iparban a szövetkezeti ipar fejlődött, a magántulajdonban levő és koncessziós ipari üzemek száma jelentéktelen volt, nagyobb volt viszont a bórbeadott állami üzemek száma, amelyek az államkapitalista szektort képviselték. Ezek legnagyobbrészt az élelmiszeriparban helyezkedtek el, míg a koncessziós vállalatok főképp a fakitermelésben működtek. 1925-re a legfontosabb iparágakban sikerült elérni az 1913-as termelési színvonalat. — O. F. SZOLOVJOV: A szovjet kormány által az Angliával való békés egymás mellett élésért vívott harc. történetéből (54 — 64 . 1.) az Októberi forradalmat közvetlenül követő időszak diplomáciatörténetót részletezi. A szovjet kormány lehetővé tette az angol diplomáciai képviselet további működését a forradalom győzelme után, s kísérleteket tett legalább félhivatalos kapcsolatok fenntartására. Az angol kormány viszont csak nem-hivatalos kapcsolatokra volt hajlandó, ezért küldte Bruce-Lockhartot Moszkvába. Az angol tömegek a kapcsolatok kiépítése mellett, a szovjetek a béke mellett harcoltak. A breszti béke után a szovjet kormány