Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

í'OLYÜIKATSZpiLE 1363 nopoltőke a munkásosztállyal és a hozzá csatlakozó kispolgársággal. Ez a körülmény az új típusú forradalmak esetében gyorsabb előrehaladást biztosít a kapitalizmus felszámolása felé, mint azt az 1905-i oroszországi forradalom esetében Lenin feltételezte, és szélesebb szövetségi politikát tesz lehetővé, nemcsak a demokratikus, hanem részben a szocialista feladatok megvalósítása közepette is, mint az 1917-i forradalom idején az oroszországi viszonyok engedték. A magyarországi nézetekre áttérve a szerző Rákosi Mátyás 1949-i meghatározásának (,,a népi demokrácia proletárdiktatúra szovjet forma nélkül") bírálata után Szabó Bálint álláspontjával (Népi demokráciánk történetének néhány vitatott problémája. Párttörtóneti Közlemények 19G2: 2. sz.) vitázik. Elsősorban Szabónak azt az állítását cáfolja, mely szerint a párt 1946—48 közötti tevékenységének bírálata a tömegek megnyeréséért folytatott harc gyengeségét illetően hibás és az 1949 utáni állapotok vissza vetítését jelenti. Mód Aladár szerint ez a bírálat az 1949-től kialakult helytelen pártvezetés előzményeinek szükséges feltárását tartalmazza. A párt ebben a szakaszban lebecsülte a népi szervek, a nemzeti és üzemi bizottságok szerepót, és ezzel kezdetét vette a szövetségesek, sőt magának a munkásosztály e pártot támogató részének leszűkítése; a kialakított hatalom emiatt eleve gyenge lábakon állt. E politika okát a szerző abban látja, hogy a Rákosi-csoport azzal a tudattal tért haza, hogy a vezetésre egyedül ők alkalmasak, a párt egészséges, de a vezetésben kevésbé tapasztalt többsége pedig e csoporttal szemben egyre tehetetlenebbé vált. 4. sz.: KARSAI ELEK Történelem hangszalagon címen részleteket közöl 4 beszélgetésből. Bajcsy Zsilinszky Endróné elmondja férje 1944 október—novemberi bujkálásának, letartóztatásának, majd a megmentésére indított sikertelen akcióknak a történetét; Erdei Ferenc a Szegeden kibontakozó demokratikus politikai élet első heteiről s a debreceni nemzetgyűlés előkészítéséről beszól; Molnár Erik az Ideiglenes Nemzeti Kormány működésének első hónapjairól, Darvas József a Parasztpárt debreceni újjáalakulásáról s a debreceni politikai életről mond el részleteket. — Emlékek a felszabadulásról címen NYERS REZSŐ egy vele folytatott interjúban A nyomdászok között a 40-es évek elején folyt kommunista ifjúmunkás szervezkedésről, majd Kispesten 1945 januárjában meginduló politikai életről mondja el visszaemlékezéseit. — 0. M. — V. K. TISZATÁJ. XIX. évf. (1965) 2. sz.: BOTKA FERENC A kassai proletkult C. írásában lényegében kispolgári és ösztönös kulturális irányzatként jellemzi a proletkultot, amely a marxista tudatnak a kultúra terén való meggyökereztetésével elvesztette viszonylag haladó szerepét. A hasonló szovjet irányzattal ellentótben a csehszovákiai emigráns magyar íróktól képviselt, a Kassai Munkás (később: Munkás) köré tömörült kassai proletkult elfogadta a kommunista párt irányító szerepét, nem vetette el a haladó hagyományokat sem, és Mácza János szerkesztő helytelen programatikus megnyilatkozásai ellenére is egy demokratikus, közérthető, realizmus felé közeledő irodalmi és színházi irányzatot képviselt. 3. sz.: Szalai Imre Kortárs, 1929 — 1931 címen az első rotációs formában megjelent magyar irodalmi újság, a Kortárs szocialista irodalmi programját s szerkesztőinek, Forgács Antalnak, Lakatos Péter Pálnak, Radnóti Miklósnak, Tamássi Györgynek és Vajda Jánosnak irodalmi ós életútját ismerteti. — Ferenczi Imre Néprajzkutatás és tájkutatás c. vitacikkében Csongrád megye néprajzi vizsgálatának kapcsán a magyar néprajz általános helyzetét, elvi és módszertani kérdéseit is érinti. A néprajzban ma ismét az evolúciós felfogás jutott előtérbe, amely szerint a számtalan ellentmondás ellenére is a kultúrában a progresszív haladás érvényesül. Ez természetesen nem jelenti más néprajzi és etnológiai módszerek (diffúzió, Elementargedanke, vándorlás-teória) sommás kirekesztését a néprajzi kutatásból. 4. sz.: SZABÓ FERENC „Azé a föld, aki megmunkálja" címen a földosztás délalföldi történetének néhány-jellemvonását és főbb eredményét mutatja be helyi levéltári és sajtóanyag alapján. A Dél-Tiszántúl és a Duna-Tisza köze déli felének harcedzett parasztsága országos viszonylatban is élen járt a földosztást követelő tömegmozgalomban, a földigénylő bizottságok megalakításában, a földosztás 1945 április végéig történő végrehajtásában. A volt nagyuradalmak cselédségének aktivizálására az öntudatos agrárproletárok, szegényparasztok léptek csatasorba. A kiosztott föld az igényléshez képest itt is kevésnek bizonyult, a dunántúli telepítési akció pedig nem járt sikerrel. A földhöz juttatottak több helyen szövetkezettel is kísérleteztek. A tanulmány végül közli a földosztás számszerű eredményeit. A földreform Bács-Bodrog megye területének 37, Békés területének 27, Csongrádénak 29, Csanádénak 27 és végül Pest megye területének 26%-át, hozzávetőlegesen mintegy 600 000 kat. holdat érintett. — RÁcz JÁNOS A szegedi munkásság harca a felszabadulás első évében címmel a szegedi üzemi tanácsok megalakulásának történetét, programjukat, tevó-