Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE 1347 Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez címen a Kalocsától 10 km-re fekvő helység történetébe ágyazva ismerteti témáját, ám egészségügyi vonatkozású konkrét helyi adatokat csak a XIX. századtól kezdve közöl, elsősorban a falunak az 183 l-es kolerajárvány során szenvedett veszteségeit ismertetve. — SZÁLLÁSI ÁRPÁD Lenhossék Mihály Ignác mint Esztergom megyei főorvos gyógyszertani beadványa címen Lenhosséknek 1808-ban a Helytartótanácshoz a külföldről nehezen és főleg drágán beszerezhető gyógyszereknek megfelelő hazai gyógynövényekkel való pótlásáról szóló szakvéleményét ismerteti. A beadvány taxatíve sorolja fel részint a nélkülözhető, részint az őket pótolni képes gyógynövényeket, illetve azokat, melyeket a hazai gyógyszerészet pótolni akkor még nem tudott. Áz egyes gyógyszerek mellett jelöli azok orvosi indikációját is. — Az Adattár rovat Fodor István gyűjtéséből orvostörténeti leveleket tesz közzé a XVIII—XIX. század legjelentősebb erdélyi orvosaitól (Sárospataki Pataki Sámueltől 25, hasonnevű fiától 10 és unokájától újabb 10 iratot; Gyarmathi Sámueltől 18, Szárazajtai Getse Dánieltől 4 iratot); közli emellett a levélírók rövid életrajzát. Együttesen igen becses adalékok ezek a kor erdélyi társadalomtörténetéhez, melyben a levelek tanúsága szerint az orvos sokkal szélesebb közéleti-társadalmi funkcióval bírt, mint a magyarországi viszonyok között, szinte egyedül képviselvén egyrészt a természettudományos gondolkodást, másrészt helyzete ós összeköttetései révén a társadalom tudományszervező törekvéseiben is jelentős, sokszor vezető szerepet vállalva. — MEGAY GÉZA a miskolci 1831. évi kolerajárványnak a Hermann Ottó Múzeumban őrzött néhányírásos emlékét közli. — V. K. FILOLÓGIAI KÖZLÖNY. 10. évf. (1964) 3 — 4. sz.: MÉSZÁROS ISTVÁN Thcodolus költeménye a Szalkai-kódi xben. Tankönyv és tanítás Magyarországon a X V. század végén c. tanulmánya a Szálkái László neves humanista esztergomi érsek 1489 —90-ből származó diákkori jegyzeteit, lemásolt, tankönyvként használt klasszikus szövegeket és azok kommentárjait tartalmazó fin. Szalkai-kódexet mint becses oktatástörténeti dokumentumot értékeli és elemzi. A kódex egyik tankönyv-jellegű szövege az V—VI. században élt, klasszikus műveltségű Theodolus püspök ecloga formában írt filozófiai-teológiai tankölteménye, amely a keresztény és a klasszikus görögpogánv világszemlélet ellentéteit ilolgozza fel. A tanulmány elemzi a költeményhez fűzött kommentárokat, amelyekben a későbbi érsek humanista oktatója a költeményből vett példákat felhasználva általános műveltségi, köztük nagymértékben természettudományi ismereteket közöl. — KARDOS TIBOB A magyar szentimentedizmus európai kapcsolatairól c. tanulmányának első része a szentimentalizmustmint világirodalmi jelenséget ábrázolja, s lényegének egyfajta „érzelmi demokratizmust", az egyéni érzelmek a feudális konvenciók kötelékeitől való megszabadításának polgári igényét tartja. A szentimentalizmus nem volt ellentéte a felvilágosodás racionalizmusának; ellenkezőleg, vele együtt alakult ki, azt kiegészítette és nagymértékben ugyanazok voltak a képviselői: a racionális Voltaire drámái szentimentálisak. A szerző a szent imentalizmust a legszélesebb értelemben vizsgálva, az érzelmi élet mindenfajta ábrázolását a szentimentalizmus körébe tartozó jelenségnek tekinti, s e szempontból vizsgálja meg a XVIII. század második felének irodalmát és ábrázolja országonként a szentimentalizmus kialakulását. Különös figyelmet szentel az olasz irodalomnak s különösen a szentimentális írónak tekintett Metastasionak, kinek hatását döntő jelentőségűnek tartja a magyar irodalmi szentimentalizmus kialakulására, melyre az olasz mellett a német irodalom is nagy hatást gyakorolt. Nagy figyelmet fordít szerző a magyar szentimentalizmus filozófiai gyökereire. Kimutatja benne a német pietizmus, a janzenizmus és a jezsuita sztoicizmus hatását, fő alakjait vizsgálva pedig szintén kiemeli a felvilágosodás szemléletével való összefonódottságát, valamint a reformkori romantikus-hazafias érzelemábrázolás már itt fellelhető gyökereit. — PÁLVÖLGYI ENDRE A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó. Egy kultúrtörténeti illúzió eredeti• címen kifejti, hogy a nyugati történeti irodalom kétséget kizáróan tisztázta: a déli harangszót III. Calixtus pápa 1450. június 29-én, tehát az 14'56. július 22-én lezajlott ~ nándorfehérvári csata előtt rendelte el, nem a megnyert csata emlékére, hanem a döntő csata előtt bizonyos könyörgő imád-« ságok s ezekkel együtt a déli harangozás elrendelése során. A tanulmány ezután megállapítja, hogy a magyar történetírásban a tévhitet a harangszó eredetéről Teleki József honosította meg. Az ő forrása Schier Xystus Pál 1774-ben megjelent munkája volt, azé pedig Cuspinianus német humanista De Caesaribus c. művének II. Mohamedről szóló része. Cuspinianus Bartolomeo Sacchi Platinának a pápák életéről szóló 148l-es munkájából veszi vonatkozó adatait. Ez utóbbi mű idevágó részét egybevetve Cuspinianus írásával a tanulmány kimutatja, hogy