Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

1348 FOLYÓI RATSZEMLE Platina helyesen írta le a történteket, de Cuspinianus elferdítve vette át. A ferdítés magyarázatát a szerző abban látja, hogy a Magyarországon gyakran megfordult humanista nem adott hitelt forrásának, mert annak adatai ellentétben álltak az általa jól ismert magyarországi szájhagyománynyal. A szerző ennek a szájhagyománynak a keletkezését azzal magyarázza, hogy Magyarországra a nándorfehérvári győzelem híre előbb jutott el, mint a korábban kiadott bulla Rómából, ezért a bulla rendelkezése a harangszóról a győzelem megünneplésének aktusaként ment át a kor köztudatába. A hipotézis valószínűsítésére említi, hogy Bolognába szintén előbb érkezett meg a győzelem híre, mint a bulla, s az erről szóló krónikás közlésekben szintén észlelhető bizonyos konfúzió a bullával kapcsolatban. — SZÉKELY GYÖRGY Olasz színész budai útjai 1527 és 1532 között c. tanulmánya utal arra, hogy Dzsivelegov szovjet irodalomtörténész A commedia dell'arte című könyvében (magyar kiadása Bpest. 1901) említést tesz arról, hogy Oherea híres XVI. századi velencei színész, a commedia dell'arte nevezetes alakja jelentős magyar kapcsolatokkal rendelkezett: Zápolyai János velencei követei gyakran szálltak meg nála. — MÉSZÁROS ISTVÁN A vitatott Mátyás-dal és a néphagyomány címen a Mátyás királlyá választásáról szóló „Mátyást mostan választotta" kezdetű ismert négysoros vers hitelességét vizsgálja. A vers Székely István 1559-es Világkrónikájában maradt fenn, ezért sok kutató Székelynek tulajdonította, feltételezve, hogy a krónikás magyar verset szerzett Tliuróczi krónikájának hasonló tartalmú néhány sorából. Más vélemény szerint viszont Székely a szájhagyomány által megőrzött egykori kortesverset jegyezte fel. A tanulmány ez utóbbi álláspontot fogadja el, utalva arra, hogy a vers hitelességét az tette különösen kétségessé, hogy a vers mint befejezett tényről beszél Mátyás megválasztásáról, s nem bíztat a jövőben történő választásra, mint ezt egy kortes vers feltehetően tenné. A szerző a XV. századi diákszokásokat vizsgálva arra az eredményre jut, hogy a verset egy, a választást megjelenítő dramatizált alkalmi játókban betétként énekelték a korteskedő diákok. Kétely merült fel aziránt is, hogy a verset énekeltók-e, mivel Thúróczi szövegében nem a cantare, hanem a loquere és a clamare kifejezések szerepelnek. A szerző korabeli liturgikus szerkönyveket vizsgálva megállapítja, hogy a kor liturgikus nyelvhasználata csak a gregorián éneklésre használta a cantare terminust, egyéb, kevésbé ünnepélyes éneklési módokra a loquere és a clamare-val azonos értelmű dicere kifejezést alkalmazta. — KARDOS TIBOR Hír 1527-ből I. János király választását dicsőítő népénekről c. közleménye kapcsolódik Mészáros István fenti cikkéhez, adalékokat szolgáltatva álláspontjának megerősítéséhez. A szerző ui. Marino Sanuto Diarii-jában rábukkant egy jelentésre, amelyet a Velencei Köztársaság udinei helytartója küldött a Tizek Tanácsának 1527-ben. A jelentós Magyarországra vonatkozó politikai információkat is tartalmaz. Ezek Zápolya János helyzetéről írva azzal illusztrálják a király népszerűségére vonatkozó véleményüket, hogy idézik egy Zápolyát dicsőítő alkalmi dal egy sorát. Ezt elemezve a tanulmány a Mátyás választásáról szóló versnek Zápolyára alkalmazását fedezi fel. — ZSOLDOS JENŐ Petőfi és Gorove ,,Nyugot"-ja című tanulmánya elöljáróban megállapítja, hogy a reformnemzedék politikai tudatának formálásában jelentős szerepe volt a nyugati — már viszonylag fejlett — kapitalista országokról szóló útleírásoknak. Ezek közül szerző Gorove István Nyugot című, 1844-ben megjelent útinaplójának Petőfire tett hatását vizsgálja. Kifejti, hogy az angol ipart leíró szemléletes képek hatottak az 1847-ben írt Bányában című, és az ugyanebben az évben írt Vasút című költemények megszületésére ós a XIX. század költőinek lángoszlop hasonlatára. — H. RAPPICH Friedrich Bodenstedt szerepe az orosz szellemi kincsek németországi és magyarországi terjesztésében. Adalék a XIX. századi német—orosz—magyar irodalmi kapcsolatok történetéhez c. alatt elmondja, hogy Fr. Bodenstedt, a XIX. század második felében élt német költő szoros szellemi érintkezésben állt az akkori orosz kulturális élettel. Több jelentős orosz írót, többek közt Herzent és Turgenyevet személyesen ismert. Nagy érdemeket szerzett a klasszikus orosz irodalom németre fordításával. Az orosz klasszikusok első magyar fordítói, Zilahy Kis Károly, Bérczy Károly, Arany László nyelvi ismereteik hiányosságai miatt Bodenstedt fordításai nyomán készítették saját fordításaikat. — Bodenstedt Kertbeny révén ismerte és Németországban népszerűsítette Petőfi költészetét. — Sz. M. IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 68. évf. (1964) 5-6. sz.: LUKÁCSY SÁNDOR Egy fejezet az Athenaeum történetéből címen a Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály szerkesztésében, 1837. január 1-én megindult Athenaeum című szépirodalmi és tudományos folyóirat, valamint kritikai melléklete, a Figyelmező megindulásának történetét ismerteti: a szerkesztőknek több felkért szerzővel,