Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE 1345 legű hibákat is követett el az egyes kommunista pártokkal szemben, amelyek aztán Sztálinnak ós a Kominformnak a balkáni kommunistákkal, különösen a jugoszlávokkal való nézeteltérésében jelentkeztek. Sztálin halála után a szovjet kommunisták kezdeményezésére helyreállították az SzKI' és a testvérpártok közti kapcsolatok lenini normáit, s elismerték valamennyi párt függetlenségét és egyenjogúságát. A szocializmushoz vezető utak különbözőségének gondolata a baloldali torzítások fokozatos visszaszorítása és eltávolítása után a belgrádi nyilatkozatban (1955 június) nyert ismét világos és félreérthetetlen elismerést. A kommunista pártok függetlensége és egyenjogúsága természetesen nem jelentheti az anarchiát a nemzetközi kommunista mozgalmon belül. A nemzetközi szolidaritás megköveteli a kommunista pártok akcióinak önkéntes és tudatos összehangolását, mint az a moszkvai tanácskozásokon törtónt. A cikk további részében a nemzetközi kommunista mozgalom olyan időszerű kérdéseivel foglalkozik, mint a kölcsönös viszony a szocialista tábor pártjai közt, a kölcsönös bírálat jogának, kötelezettségének, formáinak kérdése. — Az Első Internacionálé 100. évfordulója alkalmából megjelent cikkek közül a folyóirat kritikai mondanivalójánál fogva A. M. MiEKiHDnek a Voproszi Isztorii 1964. 9. sz.-ban megjelent Az 1. Internacionálé századik évfordulója és a nyugat-németországi szociáldemokrácia c. cikkét közli. A nyugat-német szociáldemokrácia jobboldali vezetősége nem Marx ós Engels I. Internacionáléját, hanem Lassalle Általános Német Munkás Szövetségét tekinti történelmi elődjének. A szélső jobboldali irányzat igyekszik a német munkásmozgalom történetét „megtisztítani" a proletárinternacionalizmus, az antimilitarizmus, a Párizsi Kommünnel való szolidaritás s általában a marxi szocializmus hagyományaitól: a mérsékeltebb, jobboldali irányzat a múltra nézve elismeri ezen eszmék létjogosultságát, a jelenre vonatkozólag azonban anakronisztikusoknak tartja őket. A jobboldali szociáldemokráciának ezeket a történelemhamisításait — természetesen a jelenlegi szociáldemokráciának a marxizmussal való „kompromittálása" céljából — sok esetben éppen nyugat-német polgári történetírók leplezik le. — Az I. Internacionálé jubileumára megjelent kiadványok közüí JACQUES FBEYMOND dokumentumkötetét emeli ki a folyóirat, Az Első internacionálé és a munkásság eímen közölve a tartalmas bevezető egy részét. A bevezető felveti, hogy az Első Internacionálé története lényegében mindmáig megíratlan. Történetének egyik legérdekesebb jellemvonása fokozódó radikalizálódása, ami nem is annyira egyes eszmék, mint inkább az események hatására következik be. Az Internacionálé egymásután győzi le a proudhonistákat, a mazzinistákat, s a trade unionistáknak sem sikerül útjáról eltéríteni. — OBOSZ ISTVÁN A parasztság rétegződésének vitás kérdései a legújabb szovjet történeti irodalomban címmel azt a széleskörű és beható vitát ismerteti, amely a szovjet történészek körében a parasztság feudalizmus- ós kapitalizmuskori rétegződésének értelmezése és periodizációja körül mindmáig folyik. A fölmerült, egymással ellentétes rétegződés-értelmezések közül figyelmet érdemel KOVALCSENKÓÓ, aki három szakaszt: a gazdasági egyenlőtlenség, a gazdasági rétegződés és a parasztság felbomlása szakaszát, és JACUNSZKIJÓ, aki csupán két szakaszt: a gazdasági egyenlőtlenség és a társadalmi rétegződés szakaszait különbözteti meg. Ami pedig a periodizációt, a mezőgazdasági kapitalizmus születésének időpontját illeti, e tekintetben is igen széles skálán helyezkednek el a nézetek: a XVI. századra teszik Golobuckij, Sztrumilin, Makovszkij, Rozner; a XVII. századra és a XVIII. század első évtizedeire Preobrazsenszkij, Usztyugov, Indova, Tyihonov; a XVIII. századra Rubinstein és mások; Sapiro, Jacunszkij, Ridzjunszkij és többek véleménye szerint viszont a XIX. század első fele előtt nem lehet Oroszországban a tőkés viszonyok kibontakozásáról bezólni. — Az Évszázadunk nagy történetírói rovatban MAKKAI LÁSZLÓ Marc Blochot (1886 —1944), Franciaország egyik legnagyobb, a marxizmushoz közel jutott történetíróját mutatja be. Középkori társadalom, jog, eszmetörténeti, gazdaság- és technikatörténeti, politikai ós történetelméleti művei sokoldalú, de semmiképpen sem szétszórt érdeklődésű, szemeit a történelem fővonalaira, lényeges kérdéseire függesztő, egyetemes történeti perspektívájú, a történeti élet sokszintű gazdagságát elevenen reprodukáló történészegyéniséget revelálnak. Történetszemlélete pluralista; nem ismeri el a termelőerők meghatározó szerepét, bár technikatörténeti kutatásaiban rendkívül közel jut hozzá. — A műveiből Technika és társadalmi fejlődés címen közölt szemelvény rendkívül érdekes és tanulságos példák felsorakoztatásával bizonyítja egyrészt a technikai felszerelés ismeretének nélkülözhetetlenségét a társadalom legbensőbb szerkezetének megértéséhez, másrészt a találmányok és az azokat befogadó közösség komplex kölcsönhatását. Ez utóbbinak bizonyítékául a vízimalom és kézimalom harcát idézi. Végkövetkeztetése: ,, . . . a csatáról a