Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE 1341 ténete с. tanulmánya a vonatkozó szakirodalom alapján ad világos összefoglalást a tárgyról. — GAZSI JÓZSEF A Honvédelmi Minisztérium a nyilas puccs után c. tanulmánya áttekinti a minisztérium Beregfy által irányított belső átszervezését (s ennek során Beregfy „miniszteri munkarend"-jét), majd a rövidesen esedékessé váló nyugati kitelepülés szervezésére tett intézkedéseket: az át nem gondolt, zavaros rendelkezések nyomán beálló zűrzavart s az így végül elezállíthatatlan iratanyag megsemmisítését. — RÉTI LÁSZLÓ Nagy Ferenc miniszterelnök félhivatalos iratai 1946—1947 című cikke a levéltári rendezés során kialakult tárgyi csoportosítás szerint haladva mutatja be a megmaradt iratanyagot, utalva a benne előforduló legfontosabb politikai problémákra. — HORVÁTH JÁNOSNÉ Adatok az írószerek használatához Magyarországon a XII— X VIII. században cím alatt a toll, tollkés, tinta, tintatartó, porzó, ceruza hazai előfordulására vonatkozó, részint már irodalmilag is feldolgozott, részint új levéltári adatokat ismerteti. — IVÁNYI EMMA Adatok _ az Országos Levéltár történetéhez címen Ováry Lipótnak Wlassits Gyulához 1908 februárjában írott levelét közli: érdekes adalék a levéltár rossz és tűzveszélyes elhelyezésére, a levéltárat elárasztó nemességigazolási munkára, Ovárvnak a középkori gyűjtemény létrehozása köriili (nem csekély önérzettel hangsúlyozott) érdemeire. — KRIZSÁN LÁSZLÓ A Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár Madách Imre születésének századik évfordulója alkalmából rendezett iratkiállításának anyagát ismerteti regesztákban : a 83 dokumentumból álló anyag érdekesen mutatja be egyrészt Madách 1848. évi katonai biztosi tevékenységét, másrészt az 50-es éveknek a Tragédia megírásához hátterül szolgáló nyomasztó légkörét s Madách 1861. évi függetlenségi politikusi megyei szereplését. — V. K. PÁRTTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. XI. évf. (1965) 1. sz.: KOROM MIHÁLY Az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejöttének .előzményeihez c. munkájában 1935-től, a Komintern VII. Kongresszusától kezdve elemzi a KM P antifasiszta népfrontpolitikájának kidolgozását, valamint az egyes periódusokban a párt állásfoglalását a szövetségi politika és a párt stratégiai és taktikai célkitűzései tekintetében. 1944 végének eseményeit tárgyalva ismerteti a jobboldali erőknek a háború megszüntetésére irányuló lépéseit is, tárgyalja az 1944 decemberi moszkvai tanácskozás, majd a Magyar Függetlenségi Front vezetői debreceni megegyezésének főbb pontjait. Arra az eredményre jut, hogy az Ideiglenes Kormány elsősorban a belső forradalmi erők céltudatos munkájának gyümölcse. A Szovjetuniónak nem volt több szerepe létrehozásában, mint az antifasiszta koalíció többi hatalmainak az általuk felszabadított országok új kormányainak megalakításában. Az viszont, hogy a Magyarországon megalakult hatalmi szerv a KMP korábbi szervezetéhez állt a legközelebb, s hogy a munkásosztály és a parasztság demokratikus diktatúrájának egyik válfajává vált, annak köszönhető, hogy a Szovjetunió a demokratikus népi erőket támogatta. — BLASKOVITS JÁNOS — LABÁDI LAJOS Az osztályerőviszonyok 1946 nyarán és az MKP III. kongresszusa c. cikkükben részletesen elemzik a kongresszus előkészítésének időszakában fennállt magyarországi belpolitikai viszonyokat, majd a kongresszus tevékenységét vizsgálják az általa megszabott stratégiai irányvonal, a falusi politika, a külpolitika fő kérdései és a párt tömegbefolyásának kiterjesztése érdekében kijelölt feladatokat illetően. A szerzők megállapítják, hogy a kongreszszus korszakos jelentőségű volt a szocializmusért folytatott harc történetében. Irányvonalában reálisan vette számításba a kül-és belpolitikai viszonyokat, a népi demokratikus forradalomból adódó sajátosságokat, s ezért vonalát az élet igazolta. Megállapítják ugyanakkor, hogy noha a tömegek megnyeréséért folytatott munka is eredményesen folyt, ez az 1947-i választások tanúsága értelmében mégsem volt teljesen kielégítő; az értelmiség, a városi kispolgárság és a dolgozó parasztság, ezen belül elsősorban a középparasztság többségét a pártnak nem sikerült a reakció erőitől elhódítania. Ebben nézetük szerint jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy a párt a hatalomért folytatott élesedő harcot 1947 folyamán szinte kizárólag felülről, a tömegek szerepót bizonyos mértékig lebecsülve vívta. E hiba ellenére sikerült biztosítani, hogy a proletárdiktatúra viszonylag széles szövetségi táborral győzzön. — SÁGVÁRI ÁGNES A koalíció válsága, osztálytartalmának megváltozása 1947 folyamán c. tanulmánya az 1946 — 47-i éles hatalmi harc egyes fázisaival foglalkozik, elsősorban a harc két pólusának, a burzsoá elemek kiszorítására törekvő Kommunista Pártnak, ill. a paraszti színezetű polgári demokratikus rendszer megteremtésén fáradozó Kisgazda Pártnak tevékenységét vizsgálva. E harcba ágyazva ismerteti az 1947 elején kipattant köztársaságellenes összeesküvés történetét, minthogy ennek szálai a kisgazdákig vezettek. A Kisgazda Párt defenzívába szorulását a kommunisták ki tudták használni, de az adminiszt-