Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

1338 FOLYÓI RATSZEMLE kozott, nem csökkent, hanem valamelyest növekedett. — DOLMÁNYOS ISTVÁN A keleteurópai földreformok néhány problémája (1917-1939) (VI. Jugoszlávia) c. tanulmánya elöljáróban kifejti, hogy Jugoszláviában az akkor egyesült ország különböző vidékein a földreform jelentősége nem volt egyforma. Szerbiában, ahol az egyesülés időpontjában nem létezett nagybirtok, a földreform nem jelentett sokat, viszont Montenegro és Macedónia egyes vidékein élt a török feudális eredetű kmet bérleti rendszer, a Monarchiától odakerült horvát és szlovén területen pedig jelentős tőkés nagybirtok volt. Ezek felszámolása döntő társadalmi jelentőségű esemény volt. A nagybirtokok kisajátítása, melynek különben az 1918/19-es forradalmi erjedés is hatalmas ösztönzést adott, gyorsan végbement, azonban bosszú politikai harc folyt a parasztság földhöz juttatásának a módja körül. A tanulmány vázolja az egyes politikai pártoknak a földreformmal kapcsolatos állásfoglalását az 1918—19-es időszakban. A vezető polgári, kispolgári pártok, a kormányon ievő Radikális Párt, a liberális ellenzéki Demokrata Párt, a horvát Parasztpárt valamilyen formában mind a földreform mellett voltak. A szociáldemokraták és a. belőlük kivált kommunista párt ellenezték a földosztást és a föld nacionalizálását követelték. A szociáldemokraták a nacionalizált, földek kisbérietekbe adását javasolták. A földreform végrehajtását Sándor régens 1919. január 6-i felhívása, majd az 1919. február 25-i kormányrendelet indította el. Ezek nagyrészt a korábbi földfoglalások eredményét szentesítve elrendelték a 100 illetve 500 ha-on felüli birtokok kisajátítását. Az újonnan földhözjuttatottakat átmenetileg bérlőknek nyilvánították, nem rendezve a kártérítés kérdését ós nyitvahagyva esetleges további kisajátítások lehetőségét. 1925-ig, a fokozatos jobbratolódás idején, ez az állapot nem változott, csupán a földreform jobboldali, nagybirtokosi, majd fasiszta bírálata kapott egyre inkább hangot. 1925. július 31-én azután egy törvény előírta a fakultatív megváltást; a földliözj uttatottaknak tehát lényegében kereskedelmi áron kellett megvásárolni a földet a volt tulajdonostól. A még függőben levő kérdéseket véglegesen a király-diktatúra 1931. június 19-i és 1933. június 24-i törvényei rendezték, végleg lezárva a reform demokratikus továbbfejlesztésének lehetőségét. A reformot értékelve a tanulmány megállapítja, hogy ez elsősorban az elaprózódott , gazdaságilag gyenge kisbirtokot növelte, — - amellett eszköz volt a szerb uralkodó osztály számára a nemzetiségi elnyomás kiépítésére is. — KUBINYI ANDRÁS A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán cím alatt Gallintzer Lénárt budai polgár 1525-ből származó számadáskönyvét ismerteti. A könyv elsősorban mezőgazdasági ügyletekre vonatkozó adatokat tartalmaz. A tanulmány ismerteti a könyvben szereplő számadások pénzérték-problémáit, serfőző üzemre, szőlő- és bortermelésre, kertészetre, malom üzemeltetésre, adó ós ártótelekre vonatkozó adatait. Mindez a szőlőtermelés döntő jelentőségét sejteti a XVII. század eleji magyar városok gazdasági életében. Szerző hangsúlyozza, hogy a kor városainak szőlőtermesztésében indokolatlan lenne teljes egészében csupán a polgárság feudalizálódása felé mutató törekvéseket látni. — KARL BAUMGARTEN A X VI. századi konjunktúra hatásai az alsó-németországi parasztházra című cikke hangsúlyozza, hogy az Északi és a Keleti Tenger partvidékén a XVI. századi gabonakonjunktúra ós annak következményekónt az elhelyezést igénylő terménymennyiség megnövekedése alakította ki a belső oszlopesarnokos kiképzésű, Gulfhaus-nak nevezett parasztház-típust. A magas, elválasztott padlástér nélküli tetőzetű ház középső részét csűrnek használták. Tőle csak a tetőzetet tartó oszlopsorok által elválasztva, a ház szélén helyezkedett el a lakótér. — ILA BÁLINT A vízimalmok teljesítőképessége a XVII. század végén címen Korner János 1693-as teljes szövegében közölt, a malmok teljesítőképességéről adatokat tartalmazó borsodi összeírása alapján egyrészt megállapítja, hogy a molnárok zömmel bérelték a malmokat a földesúrtól, — másrészt, a malmok teljesítőképességét vizsgálva, kísérletet tesz a kila súlymérték meghatározására. Véleménye szerint, ez a súlymérték területenként változó volt ós az adott összeírásban szereplő kila sem határozható meg pontosan. Mindenesetre nagyobb kellett, hogy legyen 46,89 liternél, ill. 41 kilogrammnál. A malmok teljesítőképessége eszerint napi 10 q körül volt, ami alkalmas volt a lakosság ellátására. — BOGDÁN ISTVÁN Adalékok vízimalmaink műszaktörténetéhez címen hat XVIII. századvégi papiros- és hat gabonainalom fennmaradt tervrajzából rekonstruálja a malmok teljesítőképességét. Az 1754-es osztrák technológiai rendelkezés alapján megállapítja, hogy a papírmalmok teljesítménye 1 kg. anyagra 0,51 óra és 0,45 LE volt. A gabonamalmok teljesítményét az 1693-as összeírás alapján következteti. Eredmény: 1 kővel (a malmok általában egy kövesek voltak) 1 kg búza megőrléséhez 0,039 óra és 0,019 LE volt szükséges. Kifejti, hogy míg a papírőrlés technikája a XVII—XVIIÍ. század folyamán jelentős fejlődésen ment át, a gabonaőrlés teljesítménye a XIX.