Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FOLYÓIRATSZEMLE MAGYAR FOLYÓIRATOK Történettudományi folyóiratok AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE. VI. évf. (1964) 3—4. sz.: SZABOLCS ISTVÁN Irinyi János — a szikkutató című tanulmánya Irinyinek ,,A Konyáritó" e. cikkét méltatja, megjelenésének 125. évfordulója alkalmából, megállapítva, hogy az olyan új szempontokat tartalmazott, amelyek csak sok évtizeddel később, más szerzők révén kerültek a köztudatba. Irinyi cikkében nemcsak a szódás szikesek alapvető tulajdonságait jellemzi, hanem megjavításuknak jelenleg is időszerű útjaira mutat rá, és ma is korszerű vizsgálatok alapján magyarázza a szikesedés folyamatát. — VÖRÖS ANTAL A belterjes gazdálkodás és az állattenyésztés Moson megyében 1896—1914 c. tanulmánya (1. része az 1964: 1 — 2. számban) abból indul ki, hogy a korabeli statisztikák ós a szakirodalom tanúsága szerint a XIX. század végóig Moson megyében az extenzív gabonatermesztésre berendezett (s így a legelő és rótterületeket is vetésterületként hasznosító) parasztbirtokon — a szomszédos Vas és Sopron megyéktől eltérőleg — az állattartás igen visszamaradt állapotban volt. Majd azt a folyamatot mutatja be, melynek során a századvég nagy gabonaválságában a tönk szélére került mosoni jómódú parasztság Újhelyi Imrének és az ő szorgalmazására létrejött megyei Szarvasmarhatenyésztő Egyletnek felvilágosító munkája nyomán mintegy egy évtized alatt kialakította a megye mintaszerű szarvasmarhatenyésztését. A cikk részletesen bemutatja a változatos szervezési és agitációs módszereket, a jó gyakorlati példaadás ós az anyagi érdekeltség felkeltésének serkentő hatását. Az egyesület a századforduló után — a nagybirtokosok támadásai ellenére — a kisparasztok széleskörű bevonásával sikerrel folytatta a jó hozamú fajtából származó bikák tenyésztését. A tanulmány végigkíséri az egyesülethez kapcsolt tejértékesítő szövetkezetek szervezésének történetét ós átállításukat vaj-, majd sajttermelésre valamint a szarvasmarhatenyésztés és a tejgazdaság fejlesztésének alapjául szolgáló takarmánytermesztés mennyiségi és minőségi fejlesztéséért folytatott erőfeszítéseket, majd megvizsgálja a sertés-és a baromfitenyésztés eredményeit. Befejezésül a szerző birtokkategóriánkónt is összegezést ad a szarvasmarhaállomány növekedéséről. Megállapítja, hogy a növekedés az 5 — 20 holdas paraszti gazdaságokban volt a legnagyobb, amit számszerűleg csak a nagybirtokon bekövetkezett emelkedés előzött meg, de ha a fejlődést a birtokmennyiséghez viszonyítjuk, a nagybirtok is elmaradt az említett paraszti kategóriához képest. Minőségi szempontból azonban még a vizsgált szakasz végén is a nagybirtok vezetett. — SZAKÁL PÁL Mezőgazdaságunk az első ötéves terv időszakában c. dolgozata részletes statisztikai adatok alapján vizsgálja témáját. Központi kérdése, hogy az állami irányítás alatt álló és termelőszövetkezeti tulajdonban kezelt földterületek terméseredménye milyen okokból maradt el ekkor a magántulajdonban levő földek átlagától annak ellenére, hogy az előbbi termósi egységek több szempontból (állami támogatás, gépesítés, a talaj termőereje stb.) előnyösebb helyzetben voltak, mint az utóbbiak. Az okok között kimutatja a mezőgazdaságban dolgozó vezetők szakképzettségének hiányát, ill. alacsony voltát, továbbá a gépesíWs lebonyolításának szervezetlenségét, ami korlátozta a beállított gépek gyümölcsözőségót, a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztése területén a megfelelő épületek hiányát és (a tenyészállomány kialakítását gátló tényezőkónt) a rendelkezésre álló takarmánymennyiség csekély voltát. Mindezeket a fejlődést gátló tényezőket kiegészítette a személyi feltótelek kedvezőtlen alakulása, a termelőszövetkezetek alakításánál alkalmazott esetenkénti kényszer, az antidemokratikus vezetési módszerek. Az említett tényezők együttesen azt eredményezték, hogy a vizsgált szakaszban az a lemaradás, ami a fejlett tőkés mezőgazdaság és a magyar mezőgazdaság között a korábbiakban mutat -16* J