Századok – 1965

Történeti irodalom - Maday Pál: Szarvas története (Ism. Benda Kálmán–L. Nagy Zsuzsa) 1328

1329 TÖRTÉNETI IRODALOM földrajzában (I. 513.) Szarvashalmot a mai Szarvassal azonosítja, sőt hozzá kapcsolja IV. Lászlónak azokat az okleveleit is, amelyeket Maday a kun eredet feltevésével harcolva elutasít. De ha már tudománytalanságról van szó, hadd említsük meg a szerzőnek azt a melléfogását, hogy az 1380 —1410 közt keletkezett Besztercei Szójegyzéket 1277-re keltezi, vagy hogy egy 1503-i adatot a „Veszprémi lt. Vásoly ir. 15." jelzettel idéz, hibásan írván ki az Oklevélszótárból (889. hasáb) a helyes „Veszpr. 15. Vászoly" jelzetet (29. 1.). Az az illetlen gyanú ébred ilyenkor az olvasóban, hogy az „elmélyült levéltári kutatást" talán mégis mások (Karácsonyi, Zsilinszky, Ilaan) végezték el. A török hódoltság koráról szóló rész telve van ellentmondó és félreértett adattal. Mikor foglalta el a török Szarvast? Verancsics szerint 1552-ben — mondja Maday (38. 1.). Az állítólagos jó három sornyi Verancsics-idézet azonban Zsilinszkytől való, s ebből kiderül, hogy a szerző a Monumenta Hungáriáé Historica — nála tévesen idézett — II/III. 95. lapját sohasem látta. Verancsics szavaiból: az rabló tereket kibocsátá . . ." egyébként is az tűnik ki, hogy Achmed basa még nem hódított, csak rabolt. Meglepő az 1552-i esztendőnek az a bizonyítéka is, mely szerint Ráth Károly „említi Szarvast 1685-ben, a visszavett várak között" (39. 1.). A szarvasi erődítmény palánk voltát Maday Zölffikar gyulai agának egy levelével igazolja, melyben az olvasható, hogy ezt a palánkot „hat nap alatt megcsinálhatni" (39. 1.), márpedig — mondja — hat nap alatt várat nem lohet építeni. Neumann Jenő (Szarvas nagyközség története, 27. 1.) ezt a levelet jól értette; az aga kijavításról, nem felépítésről tett említést . Ezzel az erőddel a szerzőnek egyébként sincs sok szerencséje. Az 1590-i zsold jegyzékből idézett török helyőrségének 195-ös létszáma sem a szövegben, sem a jegyzetben nem jön ki a részösszegekből (40. 1., a forrás-utalások is hibásak), majd a következő lapon az 1594-i visszafoglalás is tévesnek bizonyul. „1594-ben Mátyás főherceg visszafoglalta Szarvast. Vö.: 1596. évi 35. tc. l.§." így a szerző (41. 1. 27. jz.), aki nem olvasta el az idézett törvénycikket, Zsilinszky és Neumann nyomán csapdába esett. A t. cikkben arról van szó, hogy az erdélyi fejedelem (Báthory Zsigmond) Lippát és Jenőt foglalta vissza, Szarvas neve elő sem fordul ! Mátyás főherceg pedig ebben az időben Győr körül tartózkodott. így az is merő félreértésnek bizonyul, hogy „a szarvasi palánk újjáépítésének gondolata Rákóczi (György) udvarában is felmerült" (43. 1.). Az ifjabb Rákóczi ui. 1645-ben azt írta apjának: „IIa Szarvast akarja építeni, mit kellessék cselekednem, várok Nagyságodtul." itt is Neumann értette jól a szöveget, a törökről van itt szó, nem a fejedelem plánumáról. Arról a törökről, akivel Maday 1677-ben újra elfoglaltatja Szarvast, csak azt nem tudjuk: kitől? Igaz, a 37. jegyzetben hosszan idézi Hellebranth Jenő centenáris megemlékezését (1822), ez állításának forrása, de a derék előd kevés jutalmat kap: „Természetesen Hellebranth hibás adatai nem irányadók, hiszen azokat semmivel sem igyekszik igazolni." Bár Maday szerint a török csak 1677-ben lett úrrá Szarvason, mégis „1673-ban (sőt előtte és utána is !)" török katonai igazgatást feltételez a községben (45. 1. 46. jz.), tehát valahogy úgy, hogy a török igazgatta, bár nem az ő birtokában volt. A Rákóczi-szabadságharcról szólva Maday elmondja, hogy 1708-ban maga a fejedelem gátolta meg a szarvasi erőd felépítését. Idézi Rákóczi szavait is: ,, . . . minden módon akadályoztassa, mert ha a rácok megteszik azt, úgy el lesz vágva az (ő) összeköttetése a törökkel" (46. 1.). Ez a szöveg azonban Neumann tollából való ! Rákóczi azért kívánta a várépítést megakadályozni, mert az „a szegedi correspondentia és a törökországi eommunieatio impedimentumára" lett volna. (Archívum Rákóezianum l/II. 260. és XII. 386.) Az „elmélyült levéltári kutatás" dús kalászait hiába keresi az olvasó a későbbiekben is. A Békés megyei tisztikar 1715-ben alakult meg újra, s ennek az évnek 92. törvénycikke kebelezte vissza ezt a megyét is az országba. „Az udvari körök" azonban, írja a szerző, egy általuk elkövetett „példa nélkül álló tévedésből" húztak hasznot Békés megye népének rovására (49. 1.). Az említett tc. ugyanis visszakebelezte Pozsega, Verőce, Szerém és más megyék között Torontált is (a 10. jegyzet szerint a közigazgatás, ill. a megyei határok rendezésének céljából). „A tévedésre akkor jöttek rá — mondja Maday —, amikor a törvény végrehajtására került sor. Ekkor derült ki, hogy ez a megye hódoltság alatt van s nem is szerepelhet a császári Magyarország ( !) térképén. Ezzel azonban mitsem törődve, hamis térképet készítettek és rajta Torontál megyét Békés megyéhez csatolták." <50. 1.) Bécsben úgy gondolkoztak, hogy Torontál megye 4 portányi adóját is Békésnek kell vállalnia, így az utóbbi megye portaszáma 16-ra emelkedett, s ennok csökkentését a megye csak 1721-ben, „a kancellária rendeletére" érte el. A szerző úgylátszik nem olvasta el az 1715: 92. törvénycikket. A tc. bevezető része ugyanis a már egészen vagy részben visszafoglalt megyéken kívül felsorolja azokat is, köztük Torontált, amelyeket a rendek a királysághoz tartozóknak vallanak. A „példa nélkül álló tévedést" tehát a szerző rovására kell írnunk. „A történeti statisztika forrásai" c. kötetből (szerk. Kovacsics József. Bpest.