Századok – 1965

Történeti irodalom - Maday Pál: Szarvas története (Ism. Benda Kálmán–L. Nagy Zsuzsa) 1328

1328 TÖRTÉNETI IRODALOM eredetére vonatkozó magyarországi irodalom eredményei, pedig a munka ebben a kérdésben is állást foglal, természetesen csak a régi irodalom alapján. E sorok írója húsz évvel ezelőtt írt németnyelvű munkájában („Scarbantia, Ödenburg, Sopron") foglalkozott e terület ún. karoling-kori német kontinuitásának kérdésével, de azóta sem kapott részletes cáfolatot, csupán egysoros elutasítást. Mindezek a jelek arról tanúskodnak, hogy a magyar és az osztrák nyelv- és történettudomány eredményeinek egyeztetésében, a magyar tudomány idegen nyelvű publikációinak szorgalmazásában van még tennivaló. Ezek ellenére sok újat kap a magyar olvasó is, különösen az általános rész újkori fejezeteiben: „Az anyagi műveltség" címűből a gazdaságtörténetet, „A szellemi műveltség" címűből pedig a német és a horvát nyelvjárások leírását emelem ki. A legtöbb újat a topográfiai rész nyújtja az egyes községek történetére vonatkozó adattár összeállításával. E topográfiai cikkek felépítése lényegében azonos az általános rész felépítésével, megtoldva a község nevének történetével, a községgel kapcsolatban állt nevesebb személyek adataival. Legterjedelmesebb természetesen a Kismarton és Ruszt városokról szóló két fejezet. A topográfiai részben ezenkívül még számos olyan címszó szerepel, amelynek anyaga (tereptárgyak, dűlők, egyes műemlékek adatai) egy-egy település fejezetében nem fórt el, esetleg nem illett bele (hegyek, vizek stb. adatai). A mű ezzel a topográfiai lexikon szerepót is betölti, amelynek használatát kitűnő személy- és földrajzi névmutató könnyíti meg. Mindent összevéve a burgenlandi topográfia második kötete említett hiányosságai ellenére jelentős fejlődést mutat az első kötethez képest és nélkülözhetetlen segédeszköze lesz mindazoknak, akik ezzel a területtel foglalkoznak. Litschauer hatalmas bibliográfiájának kiadása után a burgenlandi tartományi levéltár most újabb alapvető munkával járul hozzá e terület miiltjának és jelenének megismeréséhez. A további köteteket érdeklődéssel várjuk. MOLLAY KÁROLY MADAY PÁL: SZARVAS TÖRTÉNETE (Szarvas, Szarvas Község Tanácsa VB. 1962. 519 1.) Szép kötésben, az egykori nagyhírű Kner Nyomda utódvállalatánál jelent meg Maday Pál új helytörténeti kötete. Érdeklődéssel vesszük kézbe, kíváncsian arra: megszívlelte-e a szerző a szakirodalom kemény bírálatát, mely Békés megyéről írt kötetét érte (Századok, 1962. 234. 1.). A Bevezetés nem hagy kétséget afelől, hogy ő maga igen jó véleménnyel van munkájáról. Zsilinszky Mihály várostörténete (1872) „inkább csak megemlékezésnek, mintsem a teljesség igényével fellépő monográfiának nevezhető", Neumann Jenő érdemes munkájában „nem találkozhatunk elmélyültebb levéltári kutatásokra támaszkodó községmonográfiával", s egyik szerző sem szentel megfelelő terjedelmet a dolgozó nép harcainak. Most azonban eljött az idő, amikor — Zsilinszky idézett szavaival — „ügyesebb kéz" nyúlt a község történetéhez, s a szerző „a szarvasi nép annyiszor elhallgatott küzdelmeinek lelkiismeretes feltárását tűzte maga elé" (6 — 7. 1.). Ennek szolgálatában igényt tart arra, hogy ő dolgozza fel elsőnek a község hozzáférhető levéltári anyagát, elsőnek írja meg a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak és a felszabadulás utáni évek helytörténetét, egészen 1960-ig. A kiadó, a helyi tanács Végrehajtó Bizottsága „e mű nevelőértókét felismerve, magára vállalta kiadásának gondjait" (7. 1.). Várakozásunkat ez a bevezetés, valamint a kötet végén található, 773 tételnyi szarvasi bibliográfia erősen felcsigázza. Alig várjuk, hogy a Miháltz István kézirataiból merített földtörténeti fejtegetések és a régészeti eredményeket összegező lapok után eljussunk oda, ahol Maday „elmélyültebb levéltári kutatásokra" támaszkodva közli velünk új eredményeit. A honfoglalástól az 1848/49-es szabadságharcig terjedő évszázadokat 130 lap tárgyalja. Mivel Anonymus szerint a honfoglalók „fluvium Cris in Cervino monte" lépték át, Maday bizonyítottnak látja, hogy „a honfoglaló magyarok a mai Szarvas földjénkeltek át a Körösön" (26. 1.); emellett megrója az előtte járókat, amiért „Szarvashalom"-nak fordították a helynevet, holott ő maga is nemsokára „kisebb halmon települt"-nek mondja a községet (28. 1.). Helvnévfejto kutatásának eredménye annyi, hogy a,.szarvas" szó már megvolt nyelvünkben a honfoglalás előtt is, s hogy aki Szarvas nevét a hasonnevű halomtól származtatja, „tudománytalan" nézetet vall (29. 1.). A szerző persze nem tehet róla, hogy Györffy György utóbb megjelent hatalmas Árpád-kori történeti