Századok – 1965

Történeti irodalom - Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes (Ism. Mollay Károly) 1327

TÖRTÉNETI IRODALOM 1327 Valóban olyan művet kap kézhez az olvasó Hobsbawm könyvében, amely ,,a történelem iránt érdeklődő széles közönség" számára készült, történelemtanároknak, egyetemi hallgatóknak — s nem utolsó sorban kutató történészeknek nyújt tájékoztatást, számos eredeti szempontot, s talán mintát is, melynek további művelésére törekedni alkalmasint nem hálátlan, s minden bizonnyal nem könnyű feladat. NIEDERHATTSER EMIL ALLGEMEINE LANDESTOPOGRAPHIE DES BURGENLANDES ZWEITER BAND: DER VERWALTUNGSBEZIRK EISENSTADT UND DIE FREISTÄDTE EISENSTADT UND RUST (Herausgegeben von der Burgenländisehen Landesregierung. Eisenstadt. 1963. 1172 lap -I- 240 tábla + 2 térkép) BURGENLAND ÁLTALÁNOS TOPOGRÁFIÁJA. MÁSODIK KÖT. A KISMARTONI JÁRÁS, KISMARTON ÉS RUSZT SZAB. KIR. VÁROSOK A burgenlandi topográfia első kötete 1954-ben jelent meg és a nezsideri járás topográfiáját tartalmazza. A kismartoni járás, Kismarton és Ruszt városok most kiadott topográfiájának terjedelme kétszerese az előző kötetnek. E nagyobb terjedelem nemcsak a nevezett két város nagyobb anyagából adódik, hanem a bevezető, összefoglaló tanulmányok részletesebb kidolgozásából is. A második kötet felépítése az elsőével azonos: az ún. általános részben a feldolgozott terület fizikai földrajzi viszonyait, növény- és állatvilágát, lakosságának történetét tárgyalja, a tulajdonképpeni topográfiai részben pedig először Kismarton és Ruszt városokat, majd a járás egyes településeit egyenként részletezi. A kötetet a 240 táblán elhelyezett 430 kitűnő fénykép, egykori birtokos családok 38 címerképe, valamint a topográfiai részben az egyes települések címerképe egészíti ki. A munkatársak névsora (köztük egy Magyarországról), a felhasznált irodalom és levéltári anyag, a kötet kiállítása és felépítése kitűnően szervezett, alapos és elmélyedt munkáról tanúskodik. Az eddig megjelent két kötet a feldolgozott két járás természeti és történeti értékeinek, valamint társadalmi viszonyainak első modern felmérését jelenti, amelynek tudományos értékén túlmenően gyakorlati jelentősége is van. Ebből a szempontból az ún. topográfiai részből a Fertőről szóló cikket és a Fertő osztrák részének ásványi és gyógyvizelőfordulásairól készített izoohm-térképet emelem ki. A cikk azzal fejeződik be, hogy a Fertő környékének gyógyvizeit még intenzív gyógyászati felhasználás esetén sem lehet belátható időn belül kimeríteni. Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy a Fertő magyarországi részén e gyógyvizek felhasználása ma nagyjából még azon a szinten van. amelyen a XVI. században volt! Ezen a helyen természetesen elsősorban a mű történeti vonatkozású reszei érdekelnek bennünket. Az általános rósz harmadik és legterjedelmesebb (17 — 300. lapok) fejezete („ Der Mensch im Raum") tartozik ide, amely az ember és a táj kapcsolatával foglalkozik a legrégibb időktől a mai napig: a táj településtörténetével, birtokviszonyaival (különösen a feudalizmus korabeliekkel), jogtörténeti emlékeivel, a lakosság tagolódásával, anyagi és szellemi műveltségével, ismét történeti áttekintésben. Itt kapja az olvasó a területre vonatkozó régészeti kutatás történetét is, de а társadalom- és nyelvtörténetié már hiányzik, pedig egy-egy ilyen tudománytörténeti áttekintés a feldolgozás során mindig használható kritikai mércének bizonyul. Az első kötet előszava 1954-ben még arról panaszkodott, hogy „a körülmények nem tették lehetővé a magyar levéltárak kiaknázását", a második kötet előkészítése során ez a nehézség már nem állt fenn. A kötet munkatársai éltek is a lehetőséggel, bár éppen a legfontosabb levéltár, a soproni csak szemelvényekkel szerepel. A városi levéltár kiadatlan középkori anyaga, közte 5 vaskos városi könyv, számos részlettel gazdagíthatta volna a topográfiai részben az egyes települések történetét, kerekebbé tehette volna az általános rész egyes történeti összefoglalásait. Még könynyebben hozzáférhető lett volna a „Magyar—Zsidó Oklevéltár" újabb, V—VII. kötetében közzétett levéltári anyag, amelyet a topográfia munkatársai ugyancsak nem használtak fel. Szinte teljesnek mondható az első világháború előtti magyarnyelvű szakirodalom felhasználása, eléggé hiányos a két világháború között, még inkább a második világháború után megjelent magyarnyelvű szakirodalomé. Így hiányoznak belőle a vármegyéink