Századok – 1965

Történeti irodalom - Vaillant; C. C.: The astecs of Mexico (Ism. Gáthy Vera) 1324

1324 TÖRTÉNETI IRODALOM GEORGE C. VAILLANT: THE AZTECS OF MEXICO (Harmondsworth, Penguin Books Ltd. 1961. 333 1., 64 tábla, 28 ábra, 17 táblázat) A MEXIKÓI AZTÉKOK George С. Vaillant professzor a Harvard, a Yale-i, a Columbia és a New York-i egyetemeken tanított, a közép amerikai történet egyik legismertebb szakembere volt. Számos ásatást vezetett Észak-Mexikóban. Arizonában, Yueatanban és még Egyiptomban is. 1961-ben új kiadásban megjelent könyve a mexikói aztékokról először 1944-ben jelent meg az Egyesült Államokban. C. A. Burland írja a könyvről 1948-ban: ,,Dr. Vaillant könyve még hosszú ideig klasszikus mű marad. Ez a legjobb általános bevezető a mexikológiához . . . ugyanakkor magával ragadó olvasmány mindenki számára, akinek csak a kezébe kerül.'' A szerző pedig így figyelmezteti a/, olvasót előszavában: „Ez a könyv a mexikói völgy indiánjainak és annak a civilizációnak a története, melyet ők hoztak létre. Nehéz volt megírni. És nehéz lesz elolvasni." „Az indián történelmet abból kell rekonstruálnunk, amit találunk . . . Az első négy fejezet ilyen rekonstrukcióval foglalkozik, s már elöljáróban figyelmeztet] ük az olvasót, hogy haladása igen nehéz lesz. Ezeket a részeket átlapozhatja, lia a történeti háttér különösebben nem érdekli." Az első négy fejezet valóban nehéz, de felbecsülhetetlen értékű olvasmány. Az átlag európai, de sokszor még a történész számára is Közép- és Dél-Amerika nagyrészt fehér folt, ismeretei a spanyol hódítást megelőző időszakra nem terjednek ki. Ez a négy fejezet benépesíti a mexikói földet a népek olyan tarka sokaságával, amilyet például a népvándorláskori Európa történetében figyelhetünk meg. Nem könnyű rész ez, hiszen olyan népekről hallunk, akik számunkra teljesen ismeretlenek. A terület őstörténeti ismertetése után a történetileg megfogható periodizáció következik: az első, hosszabb ideig letelepedett életmódot folytató törzsek létrehozták a Pueblokultúrát. Kis csoportokban éltek együtt, kerámiájuk még nem volt, de fennmaradtak napon szárított kis agyagfigurák, művészetük hordozói. Az első hozzávetőleges dátuma az i. sz. 700, amikor új törzsek érkeztek. Letelepedett életmódot folytattak, a földbevájt lakhelyek eltűntek és a föld felszínére épített házak jelentek meg, növekedett a lakosság száma, új növényeket termeltek, megjelent a kerámia. A XI. századra már az urbanizáció jellemző, a szellemi élet is fejlődésnek indul. A XI. századig az amerikai kontinensen hozzávetőlegesen azonos jellegű kultúrákat találunk, a XI. század után azonban az egyes területek fejlődése egyre jobban egyéni úton halad. Mexikó történetében Vaillant a XI. századtól számítja a Középső kultúrát, melynek ismét különböző szakaszai vannak; erre az időszakra esik a guatemalai mayák hieroglifírással és bonyolult teológiai rendszerrel rendelkező fejlett kultúrája, a gazdag Vera Cruz-i civilizáció és számos más kiemelkedő indián törzs kultúrája. Mexikó területén a fejlődés további periodizációjára volt szükség, Vaillant alsó és felső szakaszról beszél, állítását kerámia-, szerszám- és egyéb régészeti leletekre alapozza. A felső szakaszt követték a toltékok, akik kultúrájuk csúcsát a XIV. század körül érték el. Vaillant az olvasó elé tárja a toltékok anyagi és szellemi kultúráját, társadalmi életét. A mezőgazdaság fontos szerepet játszott, különböző kukorica-fajtákat, babféleségeket, gyapotot, paprikát termesztettek. Ugyanakkor kidolgozott teológiai rendszerük volt. Isteneik tiszteletére építették Teotihuaeant, a szent várost, ahol senki sem lakott, csak ümiepeik alkalmából gyűltek itt össze a falvak lakói. 200 napos naptárjuk volt. Életmódjuk nagymértékben urbanizáltnak tekinthető, a cserekereskedelem már olyan városokban bonyolódott le, mint, Tula, Cholula, Cuernavaea. A toltókokra vonatkozóan már írott anyag is létezik: Ixtlilxocliitl, aki egyébként az egész későbbi mexikói történelem egyik alapvető művét írta meg a spanyol hódítás után; és Cuahutitlan annalesei. Ilyen annaleseket több helyen írtak, forrásértékük jelentős, de nehezen felhasználható a mitikus elemek domináló volta miatt. Érdekes itt megjegyezni, hogy egyes kutatók a toltékok puszta létét is kétségbe vonják. Csak a jövő kutatások fogják eldönteni, hogy nekik vagy Vaillantnak volt-e igaza, amikor a Teotiliuacan kultúrát a toltékoknak tulajdonította. Városok, törzsek szövetsége harcolt egymás ellen, az eredmény a tenoclia törzs győzelme lett. A nuhuatl nyelvet beszélő tenocliák a XIII. század legvégétől egyre erősebben törnek a hatalom felé, a Mexico City-i tavon, mesterséges szigeteken kezdik megalapozni a később oly hatalmas azték államot. Két jelentős településüket: Tenochtitlant (a későbbi azték birodalom fővárosát és a mai Mexico City alapját) és Tlaltelolcót 1325 körül alapították. A körülöttük élő törzseket sorra leigázták, azok magasabb színtű kultúráját hamarosan magukévá tették. Ez a gazdasági-kulturális szintézis az azték biro-