Századok – 1965

Történeti irodalom - Diamant; Paul J.: Minna Diamant. 1815–1840 (Ism. Scheiber Sándor) 1322

1322 TÖRTÉNETI IRODALOM a Sékou Touré vezette guineai tömeget, a függetlenségre szavaztak. Guinea elsőként vált ki a Francia Közösség-bői, s lett önálló állammá. A volt gyarmati népek függetlenné válási folyamata 1900-ban vett nagy lendületet. Ekkor vált önálló állammá Elefántcsontpart, Felső-Volta, Dahomey, Niger, Szudán, Mali. Közülük Mali Guinea és Ghana felé keresett kapcsolatokat — a legradikálisabb afrikai országokkal kötött szövetséget. A negyedik fejezet a már függetlenné vált országok problémáival s az imperialista hatalmak neokolonialista próbálkozásaival foglalkozik. A szerző kiemeli, hogy ,,a francia imperializmus nem mérte fel helyesen saját erejét, szemmellátliatóan mindig több erőt tételezett fel önmagában, mint amennyire futotta, s lebecsülte a szemben álló felet" (193 1.). Jelenleg a harc a gazdasági pozíciókért folyik, ahol veszedelmes verenytársként jelentkezik főleg az amerikai ós a nyugat-német imperializmus. Az imperialisták marakodása mellett azonban egy új tényező is befolyásolja a függetlenné vált országok fejlődését : a Szovjetunió és a szocialista tábor segítsége. E segítség mélyrehatóbb vizsgálatával azonban a könyv nem foglalkozik. Kende István tárgyalja az oly sokat vitatott afrikai egységtörekvéseket s anemzettó válás kérdéseit. Kiemeli a két legkövetkezetesebben antiimperialista ország: Guinea ós Mali fejlődésének sajátosságait, ugyanakkor a többi állam fejlődési útjának ábrázolása kissé háttérbe szorul. Guineában és Maliban a parasztság az állami életben meghatározó szerepet játszik, ezért az ott kialakult hatalmat „a parasztság és a munkásság demokratikus diktatúrájának tekinthetjük" — fogalmazza meg álláspontját a szerző (239. 1.). Az egységes népi front meglétéből ós a proletariátus gyengeségéből következik, hogy „az adott társadalmi helyzetben nem önálló munkáspárt szervezése a közvetlen feladat, hanem a marxista politikai vonal biztosítása az adott párt keretein belül" (247. 1.). Guineában és Maliban ennek a politikának kell bizto; ítania a szocialista fejlődés feló vezető, nem-kapitalista utat. Természetesen Maliban és Guineában sincs kizárva a kapitalista fejlődés lehetősége, bár az a tény, hogy nemzeti burzsoázia lényegében nincs, a termelőeszközök jelentős része az állam kezében van, hogy harc folyik a kapitalista tendenciák ellen, hogy a föld nincs magántulajdonban — mindez inkább a szocializmusnak kedvez. Kende István könyve értékes munka. Komoly hozzájárulás a függetlenné vált, volt gyarmati országok, mindenekelőtt Fekete-Afrika problémáinak megismeréséhez. Kár, hogy a szerző keveset foglalkozott a Francia Kommunista Párt tevékenységével, a gyarmati népek felszabadulásához nyújtott segítségével. Nem lett volna érdektelen, ha a könyv foglalkozott volna Guineának és Malinak a gyarmatosítók ellen küzdő népek és országok (Algéria, Kongó, Dél-Afrika, Angola stb.) érdekei mellett történő kiállásával is, valamint részletesebben a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével. Mindez azonban nem csökkenti a könyv értékét, csak jelzi a további kutatás néhány kérdését. SZOBOLEVSZKY SÁNDOR PAUL J. DIAMANT: MINNA DIAMANT. 1815-1840 (Tel Aviv, Publishing House „Olamenu". [1964]. 102 + 30 1.) A magyar eredetű, ma Izraelben élő történész nagyon érdekes levélgyűjteményt tesz közzé a XIX. század első feléből. Magyar vonatkozásai miatt történettudományunkat érdekelheti. A könyv főhősének, Minna Diamantnak atyja Korompáról került Pozsonyba; anyja — a Heinevei rokon Freistadt-család sarja — pozsonyi. A leány nagyon művelt, tud németül, franciául, olaszul és szlovákul, s tanul már magyarul. Jártas a német, francia és angol irodalomban. Férje, Leon Biach szintén pozsonyi, akkor már bécsi lakos. Kulturált ember, aki kereskedelmi út jaira történelmi műveket visz magával. Házasságuk mindössze hat évig tart, a feleség 25 éves korában Bécsben meghal. A levelek nagy részét ő írta vőlegényéhez, későbbi férjéhez, de vannak levelek családja más tagjaihoz is. Klasszikus németséggel, szellemesen ír. Stílusán elömlik Pozsony zsidóságának felvilágosodásra hajló szelleme. Beszámol bécsi, galgóci, nagyszombati, korompai útjáról; olvasmányairól; társaságáról; a zsidóság belső életéről.