Századok – 1965

Történeti irodalom - Gachin; Marcel: Écrits et Portraits (Ism.Jenitz János) 1323

1323 TÖRTÉNETI IRODALOM A többi levél a család különböző tagjaitól és ismerőseitől való. Két levél az 1848-as pozsonyi eseményekkel kapcsolatos (100—101. 1.). 1848. március 19-ón Adolf Neustadt levelet ír Pozsonyból Leon Biachhoz Bécsbe, s benne beszámol a német polgárok zsidóellenes pogromjáról. Kétszáz szablyát rendel tőle a védelem megszervezésére (Löw Lipót egy kiadatlan levelében hasonló javaslatot tesz Klapkának). Elmondja, hogy a Kaszinóban proponálta a zsidók felfegyverzését. Minna Biach szintén Pozsonyból küldött levele Jetty Diamanthoz Bécsbe 1848. augusztus 31-ről ugyancsak a fentiekre vonatkozik: „wir werden zu Bürgern und Bürgerinnen geschlagen werden, aber mit blauen Flecken". Igazán eszes íróra valló sorok ezek. Egy irodalmi vonatkozást említenék még meg. Minna Diamant egy 1834-ben írt levelében (77.1.) vőlegényét így aposztrofálja—utalással sűrű utazásaira—•: „Du ewiger Jude." A bolygó zsidó magvarországi említésének egyik korai adata ez (vö. Scheiber: Midwest Folklore. IV. 1954. 221-235; VI. I960. 155—158. 1.). SCHEIBER SÁNDOR MARCEL CACHIN : ÉCRITS ET PORTRAITS (Paris. Éditions Sociales. 1964. 294 1.) ÍRÁSOK ÉS PORTRÉK Marcel Cachin egyike volt azoknak a munkásmozgalmi vezetőknek, akik hosszú életük során annyira különböző korszakok harcait vívták meg. Cachin még a II. Internacionálé vezetői közé emelkedett, Jaurès munkatársakónt szerkesztette az Humanitét és Jaurès, Guesde barátai közé számították. Később egyik irányítója a III. Internacionálénak, megteremtője a Kommunista Pártnak, amelyrnek az 1920 —1930-as évektől kezdve legszűkebb vezető gárdájához tartozik a német megszállás éveinek ellenálló-küzdelmein át egészen a háború utáni évtized zaklatott eseményeiig. E közel félévszázados életműnek e kötet csak egyik oldalát világítja meg: azt ismerhetjük meg, hogy milyen volt Cachin, az újságíró, aki úgyszólván hetenként megjelentett egy-egy politikai írást az Humanité hasábjain. Testvére ezeket a cikkeket gyűjtötte össze s adta ki. A vállalkozás így magában rejti értékeit csakúgy mint hiányosságait. A gyűjteményes munka fényképszerűén mutatja meg M. Cachinnek véleményét egy-egy kérdésről, de e rövid cikkek igazi elmélyült elemzésre természetszerűleg nem törekedhettek. így a megoldás szükségszerűen elnagyolt. M. Cachin tanulmány- vagy könyvformában minden bizonnyal árnyaltabban, elmélyültebben rögzítette volna gondolatait. Mindennek ellenére ez a munka is fontos forrásanyag lehet, amiből képet alakíthatunk arról, miként gondolkodott egyes időszakokban egy harcos kommunista, adott esetben a sokat tapasztalt Cachin. Néhány írásra külön is felhívnánk a figyelmet. Az 1914 előtti korszakra utaló cikkek közül kiemelkedik Jules Vallès, Edouard Vaillant ós Paul Lafargue portréja. Ezekből a cikkekből még a jártasabb olvasó is új ismereteket szerezhet, megtudhatja, mily nagy jelentősége volt Vallèsnak az 1880-as években a munkássajtó megteremtésében, új mozzanatokról értesülhet Lafargue életéből. Lafargue életpályájának felvázolásakor Cachin, az egykori guesdista, az irányzat hiányait is írásba foglalja (a leglényegesebbek: a Dreyfus-válság, az 1914-es világháború jellegének félreismerése, az általános sztrájk módszerének tagadása, a német szakszervezeti iskola heroizálása, tévedések a gyarmati politika felmérésénél [59. 1.]), s benyomásokat rögzített Jaurès életének utolsó óráiból. A kötet ugyancsak érdekes színfolttal ismertet meg, mikor Cachin visszaemlékezését Leniimel való találkozásáról, vagy Sad oui portréját közli az 1917 — 1919-es évekből. Külön-külön fejezetben olvashatjuk Cachin írásait az 1919—1939-es évekből, majd a második világháború időszakából, végül az 1945 utáni korszakból. Ezúttal is rövidlélegzetű cikkeket olvashatunk, amelyek dokumentumszámba mennek. A kötet utolsó fejezetében Cachinnek két nagyobbformátumú, elemző tanulmányát olvashat juk Balzacrói, illetőleg a tudomány és vallás viszonyáról. A kötet előszavát Jacques Duclos írta. Az előszó néhány oldalas, és inkább Cachinnek kívánt emléket állítani, s nem az életrajzírás, egy hosszú és mozgalmas életút elemzésének szándéka vezette a szerzőt. A könyv révén így M. Caehint jobban megismerhetjük, de a történeti személyiség sokszínű megelevenítése még a jövő feladata maradt. JEMNITZ .JÁNOS