Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1*125 az általános sztrájk módszerét most félre kell tenni. G. Hervé személyes benyomás alapján úgy látta, hogy ezekről az illetékes vezetők már lemondtak. A La Guerre Sociale július 30-iki különkiadásában a „forradalmi hazafiság" című cikkében visszatért az itt érintett kérdésekre. Július 31-én, a lap különkiadásában pedig már kiadta a „Haza veszélyben" jelszót, méghozzá „A forradalom hazája van veszélyben", ami megköveteli — írta Hervé —, hogy minden szocialista a forradalmi honvédelem álláspontjára helyezkedjék.228 A kétely jeleit még Jaurès idején, július utolsó napjaiban megfigyelhettük. Ezután következett az osztrák párt csődje, Jaurès halála, az általános mozgósítás és a német párt kibúvója az elkötelezettség alól. Az utóbbi események már augusztus elsején történtek. Augusztus 2-án jelent meg az Humanitében a mozgósítás fenti kommentárja („A békét erősíti"), s ugyanaznap a Bataille Syndicaliste is visszavonulót fújt. A CGT központi lapjában a szervezet Franciaország proletárjaihoz fordulva így szól: „A rossz erők azonaponton vannak, hogy győzzenek." Még van ugyan halovány remény, de nem nagyon lehet bizakodni. A CGT „mindvégig a vártán áll". Tegnap (augusztus 1 !) az Internacionáléhoz fordult egy végső felhívással, de nem számítanak kedvező válaszra. Megadással állapítja meg, hogy a proletariátus maga sem értette meg eléggé, miről van szó, mit kell tennie a béke megmentésére. Mindezek alapján a CGT is leszámol a tényekkel: „Ma már nem tehetünk mást, mint hogy sajnáljuk a fait accomplit." 229 A CGT, amely évtizedeken át felkelést hirdetett a háborúval szemben, mindvégig ostorozta az Internacionálé opportunizmusát és gyávaságát, most ugyanazon álláspontra jutott, sőt ezt a magatartást ugyanazon érvekkel, sőt szavakkal indokolta meg: „Követelhetünk-e több áldozatot elvtársainktól? Ha miránk hallgatnak, azt feleljük: nem ! Amit mi kérünk mindenkitől, az az, hogy tör hetetlenül ragaszkodjanak a szindikalizmushoz, hogy az átvészelje a most kezdődő krízist."23 0 Kinek nem jutnak eszébe az osztrák párt július 28-iki, a magyar július 29-iki s a német augusztus 3-iki állásfoglalása. Ugyanakkor megjegyzendő, a CGT mint elkerülhetetlen rossznak könyvelte el a háborút. Hangsúlyozta, hogy a tagságnak meg kell őriznie szellemi függetlenségét, internacionalista felfogását és szocialista hitét. A háború igenléséről egy szót sem olvashatunk, itt pusztán a háborúba való beletörődést rögzítették.23 1 Augusztus 2-án a francia szocialista párt nagygyűlést tartott, amelyre csak a párttagok mehettek el. A nagygyűlésen Dubreuilh, Camelinat és H. Rouger elnökölt. A gyűlésen a Nemzetközi Szocialista Iroda július 29-iki értekezletéről számoltak be. A gyűlést Dubreuilh nyitotta meg. Megköszönte a jelenlevőknek, hogy a pártvezétőség hívó szavára eljöttek. Megemlékezett a béke védelmében meggyilkolt Jaurésről, de egyúttal utalt arra is, hogy a párt mindig kész volt az ország függetlenségét megvódni. S e kettősség végig megmaradt Dubreuilh 228 P. Hervé: La Patrie en danger. 26 — 39. 1. 229 La Bataille Syndicaliste, 1914. aug. 2.— G. Grünberg: i. m. 149. 1. 230 Uo. 231 Mindez éles kontrasztban van G. Hervé példájával — aki valaha teljesen egy nevezőn állt a CGT antipatriotizmusával. Aug. 2-án viszont Hervé nyílt levélben kérte a hadügyminisztériumot, hogy bevonulhasson — noha ekkor már 43 éves és rövidlátó volt. (La Patrie en danger, 44—46. 1.)
