Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
126 JEMNITZ JÁNOS beszédében. Egyik mondatban a békét, másikban a francia függetlenség védelmét húzta alá.23 2 Ezután hatalmas tapstól kísérve E. Vaillant emelkedett szólásra. A hallgatóságot figyelmeztette, hogy a jelen háború sokkal pusztítóbb lesz, mint az 1870-es. De egy másik különbséget is megvilágított. Akkor a proletariátus nem volt még olyan szervezett, mint 1914-ben. Az elmúlt héten megmutatkozott — mondta Vaillant — az Internacionálé mozgósító ereje. Ha pedig a háborút most mégsem tudná megakadályozni, akkor a szocialistáknak a következőkben is minden alkalmat meg kell ragadni ,,békemissziójuk" teljesítésére. A jövőre programul szolgáló kijelentés után Vaillant szintén azzal zárta felszólalását, hogy a franciáknak meg kell védeniük a megtámadott köztársaságot.233 S nem is utalt — mint ahogy feltehetően nem is gondolta át egészen —, hogy e két követelmény ellentmondásba kerül egymással. Vaillant az ellentmondás feloldását a párttagság számára nem könnyítette meg. Ugyanilyen kettős gondolatmenetet tükrözött J. Longuet és M. Cachin beszéde. A legenergikusabban talán a guesdista Compère-Morel szólalt fel: „Ami most Európában történik, az bűnös dolog." Mindezért a tömegeket tette felelőssé, amiért nem ismerték fel, hogy csak a szocializmus mentheti meg őket a hasonló vérontástól. A háborús politika erőteljes elutasítása azonban itt a pártok és az Internacionálé felelősségének elhárításával vegyült, minthogy erről a vonatkozásról Compère-Morel hallgatott.234 A gyűlést Jaurès személyes barátjának, és Jaurès mellett legszebben szóló, legirodalmibb formákat használó pártvezetőjének, M. Sembatnak szavai zárták le. Utalt arra, hogy a gyűlést még Jaurès akaratából tartották meg, aki megkívánta, hogy a francia szocialistákat tájékoztassák a brüsszeli ülésről. Azóta Jaurèst megölték, s a helyzet rosszabbodott. „Ha itt lenne, mit mondana önöknek . . . Azt mondaná, hogy amíg nem zuhantunk a háborúba, folytassuk a harcot a békéért." Amihez most Sembat hozzáteszi: „Még a háborúban is hűeknek* kell maradnotok a béke eszméjéhez."235 Az augusztus 2-iki Salle Wagram-i ülés valóban igazolta H. Müller előző nap kialakított véleményét, hogy a francia párt egységesen megszavazza a hiteleket egy német támadás esetén. S mindez fokozottan éles fénnyel világította meg azt a furcsa kontrasztot, amely az augusztus 2-iki ülés apropos-ja és szelleme között volt. Hiszen Brüsszelben még az Internacionálé formálisan egységes volt, s mindenki félt mégcsak felvetni is azt a gondolatot, hogy a német szocialisták franciák ellen harcolhatnak. Három nappal később ezt máinem lehetett megtenni, a hallgatólagos szemérmesség megszűnt, s a francia pártvezetők kifejtették, hogy mért fogják megtenni azt, amit megtesznek. A francia párt augusztus 4-én már kész helyzettel állt szemben. Természetesen elvi szempontból nyitva maradt a lehetősége a háború bírálatának s a tartózkodásnak, de a francia szocialisták előző napokban kialakított véleményüknek megfelelően másnap egyöntetűen megszavazták a háborús hiteleket. Mindezt P. Renaudel az Humanité aznapi vezércikkében már előre bejelentette, hangsúlyozván, hogy Franciaország, Belgium és Luxemburg a német agresszió áldozatává vált. Most már visszamenőleg megállapította, hogy Németország a 232 l'Humanité, 1914. aug. 3. — G. Grünberg: i. m. 160. 1. 233 О. Grünberg: i. m. 161 — 152. 1. 234 Uo. 236 Uo. 152-154. 1.
