Századok – 1965

Történeti irodalom - Koranyi; Karol: Powszechna historia panstwa i prawa. Tom II (Ism. Bónis György) 1312

1312 TÖRTÉNETI IRODALOM KAROL KORÁNYI: POWSZECHNA HISTÓRIA PANSTWA I PRAWA. ТОМ II. SREDNOWIECZE. CZÇSCI (Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe. 1963. 386 I.) EGYETEMES ÁLLAM- ÉS JOGTÖRTÉNET. II. KÖTET. KÖZÉPKOR. I. RÉSZ A varsói egyetem nemrég elhunyt professzora, K. Korányi, több évtizedes kutatásaira támaszkodva már az ötvenes években megírta egyetemes állam- és jogtörténeti tankönyvét (I—VI. köt. Lódz. 1951 —1955). Hosszú tanári gyakorlata és kiváló pedagógiai érzéke folytán ez a mű megfelelt az oktatás szükségleteinek. A szerző azonban néhány esztendeje ennél nagyobb feladatra vállalkozott. Mint a jelen kötet előszavában írja, gyökeresen átdolgozta munkáját, mégpedig úgy, hogy a lábjegyzetekben részletesen kiterjeszkedett a felhasznált forrásokra. így akarta a jogtudomány fiatal kutatóit és hallgatóit közelebbről megismertetni a tudomány műhelyével, valójában azonban ennél többet nyújtott: az egyetemes jogtörténetnek a forrásokból közvetlenül merítő kézikönyvét. Első, ókori kötete (Starozytnoáé, Warszawa 19G1) után 1963-ban adta közre a korai középkort felölelő II/l. kötetét, és a neki átnyújtott Emlékkönyvért (Ksiçga l'amifjtkowa, 1961) hálából tanítványainak ajánlotta. Tanulságos áttekinteni a kötet tartalmát és az egyes részek arányait. A bőséges (36 lapnyi) irodalomjegyzék ós a mutató leszámításával a kötet szövege 330 lapot tesz ki. 1 Az első fejezet tárgya a római császárság a III. század végétől a VI. század végéig: a másodiké a germánok szervezete a törzsi államok kialakulása előtt és után; a továbbiak a frank állammal és joggal, az angolszász-kori Angliával, a nyugati szlávok társadalmi-politikai szervezetével és a kievi állammal foglalkoznak. Ezek közül a nyugati szlávokra — a forrásanyag hiányossága következtében — csak néhány lap jut, az angolszász intézményekre 26, a római dominatusra közel 40, a germán törzsekre és államaikra, valamint a kievi Oroszországra egyaránt mintegy 60, a frank birodalomra pedig kétszer ennyi. (Meg kell jegyezni, hogy apróbetűs részek beiktatása következtében ezek az arányok nem fejezik ki az egyes fejezetek teljesen pontos terjedelmét.) A fejezetek további tagolása a Csernilovszkij-szerkesztette szovjet tankönyvet (I. kötete magyarul: Állam- és jogtörténet, Budapest. 1951) követi: történeti áttekintés, társadalmi és gazdasági viszonyok, államszervezet, a jogforrások ós a jogintézmények története. Az államszervezet keretében az egyes szakaszok a király (császár, fejedelem), a központi szervek, a helyi szervek, a bírósági szervezet, a pénzügy, a hadügy, végül az egyház és állam közötti viszony kérdéseit tárgyalják. Amennyiben az anyag természete úgy kívánja, a szerző rugalmasan kezeli ezt a rendszert ; a római dominatusnál pl. elmarad a — más tantárgy keretében tárgyalt — jogintézmények története, a germánokra vonatkozó részt a barbár államok megalapítása kettéosztja, majd fejlődésük több kisebb fejezetre tördeli, a kievi államnál külön szakaszt kapnak a városok. A gondolatmenet azonban mindenütt következetes, logikája nem bomlik meg. Maga ez a vázlatos áttekintés is több megfigyelésre ad alkalmat. Az egyetemes jogtörténet tárgyalásának természetesen kínálkozó módja az egyes országok fejlődésének egymás mellé állítása. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az államok szerint tagolt könyv különösebb tanulságot nem nyújtó lexikonná lesz. Emlékezetes, hogy mintegy egy évtizede a néhai Bolgár Elek felvetette az országok szerinti tagolástól való elszakadás ós az egyes jogintézményeket alapul vevő összehasonlító tágyalás gondolatát, s ennek alapján készült is egy litografált egyetemi jegyzet. Az ismétlésektől eltekintve azonban ez a megoldás elsősorban didaktikai szempontból kifogásolható: az összehasonlításnak azokra az ismeretekre kellene támaszkodnia, amelyeket a könyv olvasója — ós tanulója — éppen tanulmányai során készül elsajátítani. Megítélésünk szerint Korányi nagyon szerenesésen egyeztette össze a két szempontot. A római dominatusállami és jogi intézményeinek a középkori kötet élére való illesztésével megadta a természetes átmenetet az ókorból a korai feudalizmusba; másrészt az angolszász és a korai orosz fejlődésnek a későbbiektől való elválasztásával az összehasonlításnak olyan lehetőségeit nyitotta meg, amelyek — figyelemmel a germán ós a frank intézményekre — az olvasónak és tanulónak szinte önként kínálkoznak. Az országonként haladó, de a történeti korszak egységét megőrző szerkesztés a tankönyv első nagy érdeme. Itt különösen ki kell emelni azt a hangsúlyt, amelyet a frank állam és jog intézményei kapnak; ez feltétlenül helyes, mert a nyugat- ós középeurópai hűbéri államok fejlődésének itt van a gyökere. A másik megfigyelés a fejezetek belső felépítését illeti. Amennyiben vaimak az egyetemes jogtörténetnek hagyományai - s itt hazánk Wenzel Gusztáv 1869-i és Hajnik