Századok – 1965

Történeti irodalom - Szakács Kálmán: Kaszáskeresztesek (Ism. Ránki György) 1305

1306 TÖRTÉNETI IRODALOM a 30-as években a/, uralkodó osztálynak totális fasizmusra való törekvését nem egy alkalommal sikerült párosítani, egy vágányra vinni a paraszti és kispolgári tömegek ösztönös ellenzékiségével. A kaszáskeresztes mozgalom — mint azt Szakács Kálmán munkája szemléletesen bizonyítja — ezen tendenciák történeti egyesüléseként keletkezett. A munka logikus felépítése, világos stílusa Szakács Kálmán könyvét széles olvasóközönség számára teszi élvezhetővé, annak ellenére, hogy a munkában nem a felszínes megállapítások, olcsó vulgarizálás, hanem a bonyolult társadalomtörténeti — s tán tegyük hozzá — bizonyos mértékig társadalompszichológiai összefüggések alapján vázolja fel a kaszáskeresztesek történetét. A könyv szemléletén áthat a fasizmus elleni ideológiai harc szükségességének felismerése; szembeszáll a történelemnek mindenféle személyi vagy tömeglegendákra való alapításával. Minden történész csak egyetérthet kiindulási gondolatmenetével. „Egy nemzet—állapítja meg,—lia a történelem tanulságait számba akarja venni jövője kimunkálásánál, nemcsak erényeiből, múltjának hősi korszakaiból, haladó vonásaiból kell tanulnia, de abból is, amire nem lehet büszke, amire nem szívesen emlékezik vissza." Szakács Kálmán, habár inkább csak kontúrokban, de helyesen elemzi a szélsőjobboldali mozgalmak jelentkezésének okait. A gazdasági válság borzalmas hatása a mezőgazdaság s a parasztság helyzetére, a parasztság egyes rétegeinek rendkívül nagyfokú politikai és kulturális elmaradottsága, a demokratikus pártok gyengesége, a szociáldemokrata párt kivonulása a faluból, a fasizmus nemzetközi előretörése, s végül, de nem utolsósorban, az uralkodó osztály egyes vezető csoport jainak fokozódó jobbratolódása együttesen teremtik meg a társadalmi talajt. Szakács finom elemzésben mutatja meg, hogy bár a kaszáskeresztes mozgalom vezető rétege részben az úri középosztályból, részben a kispolgárságból verbuválódott, miként tudott radikális szociális jelszavaival egyes paraszti rétegekben talajra találni. Sok esetben olyan harcos paraszti rétegkben is, melyek kedvezőbb társadalmi körülmények között esetleg egy őszinte szocialista mozgalom támaszai lettek volna. A munka második fejezetében az író, a mozgalom ideológiájával foglalkozva, jól mutatja be azt a milieut, melyből Böszörményi Zoltán, a mozgalom vezetője származott. Helyes, értékes megállapítása a munkának: a kaszáskeresztesek ideológiája a magyar ellenforradalom, a német fasizmus ós különböző mitikus vallási szekták elképzeléseinek volt zavaros keveréke. Ami a magyar ellenforradalom gondolatait illeti, Szakács Kálmán itt helyesen utal azokra, az uralkodó osztályhoz tartozó dzsentri katonatiszti körökre, melyek a totális fasizmus megvalósítására törekedve az ellenforradalom eszméit kívánták ismét teljes érvényre juttatni, megtisztítva azokat a bethleni konszolidáció idején rájuk rakódott liberális vagy konzervatív vonásoktól. A szerző egész munkájából kitűnik, hogy felismerte ennek a társadalmi rétegnek s politikai csoportnak a szerepét a két világháború közötti magyar történetben. A nem szaktörténósz olvasó számára azonban ezt olykor mégsem tudja eléggé plasztikussá tenni, mivel az 1919 — 2l-es szakasz, a Bethlenkorszak, majd a válság utáni új helyzet kapcsolatait és különbségeit, az uralkodó osztályoknak ebből fakadó ellentéteit nem ábrázolja elég világosan. Aminthogy úgy érezzük, az azóta publikált kutatások — mindenekelőtt Lackó Miklós tanulmányára gondolunk — a szélső jobboldali mozgalmaknak a tőkés osztállyal való .kapcsolat át is elvibbé, szélesebbé tették, mint az Szakács Kálmán munkájának néhány inkább esetleges példájából kiderül. Szakács Kálmán ismerteti a programban érezhető német eszméket. Az antiszemitizmust, melyet egyaránt örököltek a német és a magyar jobboldaltól, a vezér-eszmét, melyet vallási messianizmussal kötöttek egybe. Ez rögtön utal a különbségekre is, hiszen ismeretes, hogy a nácizmus, bármennyire igyekezett ideológiájába számos mitikus elemet átültetni, a vallással kezdettől fogva szembenállt. Két kérdésre_azonban a munka e tekintetben nem ad választ . Egyrészt a vallási eszméken kívül volt-e, s ha igen, mi volt az a speciális gondolat, célkitűzés, mellyel a mozgalom parasztfogó jellegét biztosítani tudta. Másrészt Lackó Miklós kimutatta, hogy Szálasi éppen németországi tapasztalatok alapján próbálja úri-középosztályi s kispolgári pártját a munkástömegek fele orientálni, joggal merül fel tehát a kérdés, mi az oka, hogy Böszörményi esetében — aki szintén sokat vesz át a németektől — erre lényegében még kísérletet sem látunk. A mozgalom történetét összefoglaló harmadik fejezet két szakaszt különböztet meg a kaszáskeresztes mozgalom politikájában. 1931 — 34 az indulás, az uralkodó osztály támogatásának az időszaka, midőn a különböző frakciók alapjában még együttműködtek (Meskó, Festetich stb.), mikor még szociális kérdések propagandájukban háttérbe szorulnak a nacionalizmus és antikommunizmus mellett; majd az 1934 —36-os szakasz, amikor az uralkodó osztályban erősödik a totális fasizmussal szemben a Bethlen-rendszerhez való ragaszkodás gondolata, s Böszörményi már nem kap a korábbihoz hasonlóan támogatást.