Századok – 1965
Történeti irodalom - Szakács Kálmán: Kaszáskeresztesek (Ism. Ránki György) 1305
TÖRTÉNETI IRODALOM 1305 Bármennyire tisztázódtak is elméleti,tudományos szinten a feladatok, mégis igaz Szakács megállapítása, liogy lényegében a háború közvetlen előestéjén „az ipari munkásság előtt nem volt tisztázott és tudatos a feladat, melynek teljesítése történelmi kötelessége volt a parasztsággal szemben". Hasonlóan sorsdöntő évekről szól Korom Mihály írása, aki a második világháború alatti földmunkás- és szegényparaszt mozgalmakat elemzi. Korom tanulmányában érződik leginkább, mennyire nehéz a földmunkásmozgalmat önmagában, az általános politikai helyzetből mintegy kiemelve és az általános társadalmi-politikai küzdelmektől, nemzeti feladatoktól elkülönítve vizsgálni. Ha a korábbi időszakokban még lehetett is a figyelmet arra irányítani, mire volt képes és mennyire mutatott önálló politikai törekvést ez a társadalmi réteg, most a háború alatt az élet kényszerítette az egész magyar népre s ennek megfelelően a munkásmozgalomra is, hogy ne azt keresse, ami az egyes dolgozó osztályokat elválasztja, hanem azt, ami összeköti őket. Sőt nemcsak a dolgozó osztályok, hanem antagonisztikus osztályok közötti együttműködésnek az útját-módját volt szükséges megkeresni a fasizmus ós a háború ellen. Korom ebben a keretben foglalja össze, elemzi a témát, ügyelve mégis arra, hogy a szegényparasztság magatartása és sajátos érdekei különös hangsúlyt nyerjenek. Bármennyire kikristályosodottnak látjuk is a KMP vezetésével létrejött demokratikus politikát és társadalmi erőt, mely készen állott az ország átalakítására, mégis úgy érezzük, a programot életbentartó és a társadalmi erőket egységes cselekvésre ösztönző mozzanat sokkal inkább rejlett a nemzetközi helyzetben, mint ezeknek a társadalmi elemeknek: a munkásmozgalomnak és a demokratikus mozgalmaknak, elsősorban a parasztmozgalomnak igazi, meggyőződéses egymásratalálásában. A demokratikus erők bizonyos polarizálódása meg is kezdődött már a felszabadulás másnapján. Természetesen a legkevesebb széthúzást éppen az agrárpolitikában, a földreform végrehajtásában érezzük. De ez is, sokkal inkább, mint eddig hangsúlyoztuk, a szovjet hadsereg felszabadításának és jelenlétének volt köszönhető. A felszabadulás utáni viszonyokat, a földmunkásság évszázados harcának győzelmére juttatását M. Somlyai Magda cikke értékeli. Tanulmányával kapcsolatban két gondolatot, észrevételt tehetünk. Az egyik: vajon nem volt-e merev a párt politikája a földreform végrehajtása során és a népi demokrácia első éveiben abban, hogy a kelleténél is kevesebb támogatásban — erkölcsi és politikai támogatásról is szó van — részesítette a spontán paraszti szövetkezeti kezdeményezéseket, amelyek kétségtelen megvoltak, s amelyek éppen alkalmasak lettek volna a szövetkezeti politikában a fokozatosság követelményének betartására. A másik, ezzel szorosan összefüggő, kérdés az: ha a magyarországi gazdasági, 'társadalmi ós politikai viszonyok annyira indokolttá és szükségessé tették a nagybirtok felosztását 1945-ben, hogyan értek meg a feltótelek arra, hogy 1948 nyarán már kiadhatniuk a jelszót az általános szövetkezetesítésre? Természetesen ez a kérdés nem Somlyai tanulmányát érinti, de a továbbiakban, a történelmi kutatásaink során megválaszolandó kérdések között erre is feleletet kell adnunk. Végezetül egészében és összegezve elmondhatjuk: a szerzők jó munkát végeztek. Sajnálatos, hogy nem bántak kissé gazdaságosabban az adat-anyaggal, mely még szakemberek számára is nehézkessé teszi a tanulmányozást ós csökkenti az elemzések hatásfokát, s különösen nehezen válik így kedvelt olvasmányukká azoknak, akiknek a kezébe ezt a könyvet a MEDOSz elsősorban szánta. HÁRSFALVI PÉTER SZAKÁCS KÁLMÁN: KA SZÁS KE RE SZTE SE К (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1963. 127 1.) Tán a történelem viharai már a kortársak előtt is feledés fátylával borították, tán a második világháború vérzivataros esztendei, a Szálasi-fóle nyilas mozgalom kibontakozása, országáruló tevékenysége már jelentőségétől is megfosztották a 30-as évek számos szélsőjobboldali mozgalmainak egyik, bizonyos paraszti rétegekre támaszkodó válfaját, a kaszáskereszteseket. К szervezkedés történetét, ideológiáját, társadalmi bázisát tárja Szakács Kálmán kis népszerű munkája most az olvasók elé. A színhely, a talaj az a betegesen eltorzult társadalom, melyet egyaránt kínoztak a feudalizmus maradványai, a parasztság polgárosodásának elzárása és a kapitalizmus túlhaladottsága, a súlyos gazdasági válság, a fasiszta politikai berendezkedés, a munkásmozgalom gyengesége, s melyben 14*
