Századok – 1965

Történeti irodalom - Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848–1948. I–II. (Ism. Hársfalvi Péter) 1302

1304 TÖRTÉNETI IRODALOM "élemlítés is erőteljesebb volt, mint a városokban. Ráadásul a parasztság minden rétegében erős volt a kiábrándulás a munkásmozgalomból a forradalmak agrárpolitikájának sikertelensége, téves iránya miatt. A nyomorúságos körülményekhez, a kiábrándultsághoz és a politikai megfélemlítéshez jött a nagyfokú parasztfogó és nacionalista demagógia. Szakács tanulmányának nagy érdeme annak megmutatása, hogy a szegényparaszti rétegek még ilyen körülmények közepette sem kerültek egészében és tartósan az ellenforradalmi politika hálójába. A falusi szegénység bérmozgalma és politikai szervezkedése lassan megindul újra és 1922-ben már meglepő lendületet mutat. Szakács tanulmányából csupán azt hiányoljuk, hogy nem elemzi elég meggyőzően Csizmadia Sándor politikai pálfordulásának okait és az ellenforradalom előtti szolgalelkű magatartását. Az az igény is indokoltnak látszik, hogy a Dénes István vezette Magyarországi Földmíves és Munkáspárt mellett valamivel részletesebb elemzést kapjon Nagyatádi pártjának tömegbázisa és hatása. Nagy figyelmet szentel Szakács a továbbiakban a KMP és ezzel összefüggésben az MSzMP agrárpolitikájának. Rámutat azokra a pozitív vonásokra, amelyek a KMP parasztpolitikájában jelentkeztek, majd különösen is hangsúlyozza az MSzMP parasztpolitikájának helyességét és tömeghatását. Az MSzMP parasztpolitikájának alaptétele volt, hogy a „parasztság valamennyi dolgozó rétegét összefűzi a proletársággal a feudalizmus elleni harc alapvető, döntő, minden elválasztó szempontot háttérbe szorító érdeke". Ennek megfelelően adta ki a párt a helyes jelszót: „Város és falu dolgozói, egyesüljetek." A fenti alapelv megvalósulása érdekében a párt meghirdette a radikális földreform jelszavát, a 100 holdon felüli nagybirtokok részben kártalanítás nélküli, részben kártalanítással történő felosztását. Joggal állapítja meg Szakács, hogy „ez volt az első agrárprogram Magyarországon, melyet munkáspárt dolgozott ki", de ehhez hozzá lehet tenni, hogy nem akármilyen agrárprogram, hanem valóban marxista igényű, a munkás-paraszt szövetség megalapozása jegyében fogant, az ország demokratikus, majd szocialista átalakítását célozó agrárprogram. Nem hibáztatható a program azért sem, hogy nem hangsúlyozza a végcélt , a földbirtok társadalmi tulajdonba vételét és a nagyüzemi gazdálkodást. Sajnálatos, hogy az MSzMP agrárprogramja csak rövid, átmeneti időre szólott. Az MSzMP legális szervezetének szétverése után a KMP politikájában a paraszt kérdésben, a földkérdésben ismét baloldali, szektás nézetek kerekedtek felül, visszatért a dogmatikus szemlélet. A válság időszakának földmunkásmozgalmáról és a munkásmozgalom és a parasztkérdés viszonyáról Siklós András jól összefogott, elrendezett és magas elvi szinten mozgó tanulmánya ad képet. E tanulmánynak a sajátos gazdasági és politikai körülmények okozta rendkívül' bonyolult helyzetben kellett eligazodnia. A válság időszaka az a periódus, amikor a magyar társadalom és polit ikai élet koncentrált figyelemmel fordul a falu, a parasztság felé. Egymás után születnek a parasztprogramot hirdető pártok s а hivatalos politika falupolitikai, szociálpolitikai jelszavakkal telítődik. Siklós iielyes érzékkel választja ki a lényeges erővonalakat. Jól mutatja meg a tanulmány, hogy a szociáldemokrata mozgalom felerősödésében hogyan játszott szerepet a kormányzat angol orientációs külpolitikája. A SzDP agrárprogramjának és falusi befolyása erősödésének elemzése is megnyugtató. A kisgazdapárt és a Bajcsy-Zsilinszky pártja közötti összehasonlítás is helytálló, bár megítélésünk szerint — sa későbbi események is ezt igazolják — a kisgazdapárt-paraszti orientációja és ellenzéki magatartása a válság alatt és után is hatékonyabb volt, mint Bajcsy-Zsilinszky pártjáé bármikor. Ezt a tanulmány is elismeri, csak az a kérdés: a kisgazdapárt politikájának hatékonyabb volta a kormány által jobban megtűrt, sőt támogatott szervezkedési lehetőséggel függ-e kizárólag össze, vagy pedig azzal is, hogy a parasztság körében a kisgazdapárt rokonszenvesebb volt mind a szociáldemokrata, mind pedig a Nemzeti Radikális Pártnál. Ez további alapos elemzést kíván. A gazdasági válság utáni évekről egészen a második világháború kitöréséig Szakács Kálmán — a kötetben immár harmadik — tanulmánya számol be. E válság utáni esztendők sorsdöntőek voltak mind a munkásmozgalom, mind a parasztmozgalom szempontjából. Ezek az esztendők érlelték meg lényegében a kommunista mozgalomban a parasztpolitika helyes körvonalait, s ezek az esztendők mutatták meg igazában, milyen társadalmi erők állíthatók csatasorba Magyarország demokratikus átalakítása érdekében. Mindez a folyamat természetesen szorosan összefügg a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom alakulásával. Bármennyire körültekintően is veszi számba Szakács а tényeket, eseményeket, nem érezzük meg tanulmányából azt- a valóságos izgalmat és feszültséget, mely e korban olyan eleven volt. Azt hiszem, ennek oka az is, hogy Szakács kissé szűkmarkúan bánt а magyar falukutató irodalom és a korabeli kommunista irodalom (Révai és Molnár tanulmányaira gondolok elsősorban) anyagának felhasználásával.