Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
124 JEMNITZ JÁNOS számaiban bár sokan nyilatkoztak érzelmeikről — Vaillant képtelen volt rá. J. Guesde Compère-Morel szerint félnapon át úgyszólván minden cselekvésre képtelenül magába roskadt.222 Jaurès meggyilkolása nemcsak a francia, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomra bénítóan hatott. Ekkor már sokan, szinte görcsösen az ő személyéhez fűztek reményeket, benne bíztak, hogy valami még megtörténhet, és ő megakadályozza a háborút. Most ennek egyszerre vége lett. A. Kollontáj augusztus 1-én tudta meg a hírt, s azonnal érezte, hogy mekkora csapás ez a maradék reményeire. Augusztus 2-án beszélt K. Liebknechttel, akit Jaurès halálhíre ugyancsak súlyosan megrázott, s aki Kollontájhoz hasonlóan a gyilkosságot a béke ügye szempontjából is végzetesnek ítélte.223 Hasonlóképpen éreztek az angol független labouristák is.22 4 Trockij önéletrajzában megírja, hogy ő, aki a messze háborús Bécsben tartózkodott, egyszerűen nem akarta elhinni eleinte a hírt.22 5 S mire kitudódott, hogy a hír igaz, addigra a francia párt már a háború elutasítása helyett a háború lelkes támogatója lett. Jaurès halálának napján azonban mindez még nem ütközött ki világosan, a párt politikai irányvonala még mintha a régi lett volna, s a politikai katasztrófát sem érzékelték teljes közelségében és arányaiban, vagy azt „mindennek ellenére" nem akarták hivatalosan tudomásul venni.226 Augusztus 1-én megjelentek a francia mozgósítási parancsok. A párt ezt nem tekintette a háború elszabadulásának, minthogy bízott a francia kormány békeakaratában, s így ezt a „béke legjobb biztosítékának" tartotta.227 Mindez természetesen már a sajátos francia nacionalizmus volt, amely kritikátlanul állt a francia kormánnyal szemben, s nem gondolt arra, milyen visszahatása van eme álláspontnak a német pártra. Ez még aznap kiderült, mikor a francia párt vezetői H. Müllerrel találkoztak. Ekkor kitűnt, hogy bár a francia szocialista vezetők a béketüntetéseket folytatni akarták, a többség német támadás esetén kötelességének érezte a hitelek megszavazását. A francia pártban a negatív elemek napok, órák alatt erősödtek. G. Hervé újból megismételte a július 28-án már elmondottakat (e sorokat már idéztük), miszerint 222 D. Dommanget: Ëdouard Vaillant. Paris. 1956. 234.1. 223 A. Kollontáj: Lm. 11 — 13. 1. 224 The Labour Leader, 1914. aug. 6. 226 L. Trotsky: Ma Vie. Paris. 1930. 88 — 89. 1. 226 Jellemző, hogy L. Herr, a francia párt egyik legképzettebb, a nemzetközi kérdésekben legjáratosabb tagja, aki egyúttal otthonosan mozgott a pártvezetőségi tagok körében, s leginkább élt fenntartásokkal a német párt ellenében, 1914 júliusának végén nyugodtan utazott el Svájcba, hogy ott töltse a nyarat. „Egyáltalán nem hiszek súlyos komplikációkban" — írta barátjának és tanítványának, Ch. Andlernek. Alig néhány nap múlva érkezett el a svájci mozgósítás híre, s utolsó pillanatokban érkezett vissza Franciaországba. Ch. Andler ezt a magatartást azzal magyarázta, hogy Herr komédiásnak tartotta II. Vilmost, s nem hitt abban, hogy ezúttal a dolog komoly. — Charles Andler: Vie de Lucien Herr. Paris. 1932. 236 — 237. 1. Másfelől a nap hangulatára jellemző a Bataille Syndicaliste hangvétele. Az augusztus 1-i szám vezércikket szentel a meggyilkolt Jaurèsnek, „a béke, haladás és humanizmus egyik legnagyobb" katonájának. A vezércikk a munkásosztály nagy gyászában a hidegvér és ellenállás szellemét kívánja felébreszteni. Ugyanaznap ismét L. Jouhaux foglalkozott a nemzetközi helyzettel. Megújulólag figyelmezteti a proletariátust, ne essen pánikba, ne engedjen a belső szétforgácsoló erőknek, mert akkor az ellentábor, a háború kerekedik felül. Végezetül aug. 1-én a CGT, hogy ezeknek a felhívásoknak konkrét tartalmi magot adjon, aug. 9-re nagygyűlést hív egybe, amellyel a kormányt további béketörekvésekre kívánták presszionálni. 227 D. Crünberg: i. m. 148. 1.
