Századok – 1965

Történeti irodalom - Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái (Ism. Komjáthy Miklós) 1288

1288 TÖRTÉNETI IRODALOM az alemanni fordítása ,,norman"-nal nemet helyett; fons fordítása ,,folyó"-val forrás• helyett; félreértésen alapul az ezt követő alábbi fordítás: Si lamen fontes sunt, quos paululum fossa humo etiam in estate faciunt transeuntes : „ha ugyan folyó az, amelyet nyáron is átlábalhatni"; ugyanez helyesen: „ha ugyan forrás az, amelyet a talaj csekély felásásával nyáron is csinálnak az átutazók"; — ami egyébként az alföldi pásztorok között nemrég is élő víznyerési mód volt. A pabula Julii Cacsaris itt nem „Julius Caesar éléstára", hanem „.Julius Caesar legelője"; ez ugyanis a pascua fí о manor и m szinonimája. A következő mondatból a pro nolo fordítása kimaradt. A filológiai gondosság hiánya azért sajnálatos, mert egyébként igen érdekes, hasznos és tanulságos munkáról van szó. A kötetet szép és a tárgyhoz illő miniatúrák fotomásolatai teszik szemléletessé. GYÖRFFY GYÖRGY GERICS JÓZSEF: LEGKORÁBBI GESTA-SZERKESZTÉSEINK KELETKEZÉSRENDJÉNEK PROBLÉMÁI (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat. 22. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 113 1.) Szerzőnk százados probléma szúette és agyonfűrészelt fájába vágta fejszéjét, ezt az élesre fent és finom, alapjában azonban régimódi alkalmatosságot. Hasonlatommal már elöljáróba n szeretném kiemelni Gerics érdemét, hogy, noha témaválasztása nem volt új, módszere sem mondható modernnek, mégis újat hozott, sőt további kutatásaival is újat ígér. Tanulmánya bevezetésében érett tudóshoz illő szerénységgel határolja el vizsgálódásai területét: csak az Anonymusnál régebbi gesta-írók műveinek keletkezési idejét kívánja megállapítani s történetírásunknak ezeket a legősibb termékeit egymáshoz viszonyítani. Az előtte járók eredményeit nemcsak rekapitulálja, hanem azok minden időtálló tégláját beleépíti előadásába. Értekezése voltaképpen száraz olvasmány, de érvelése oly törés- és zökkenőmentesen logikus, hogy a poros téma olvasója nem nagyon fárad el,, sőt legtöbbször az élesen exponált és néha felfedezéssel kecsegtető problémák megoldására kíváncsian lapozza tovább a kötetet. Az első fejezet, mint ahogy címe ígéri is, valóban újabb bizonyítékokat sorakoztat fel a XI. századi magyar gesta-szerkesztés léte mellett. Mondanivalóinak megfogalmazásában pontos nyelvtani és filológiai elemzés párosul az egykori társadalmi valóság éles megfigyelésével. Erre jellemző példaként hadd idézzem az urukat elhagyó, kóbor szolgák sajátosan XI. századi társadalmi jelenségének forrásszerű meghatározását s a krónika egy eddig figyelemre nem méltatott kifejezésének, a „fidelis auditu"-nak teljesen megnyugtató értelmezését, mint a szerző komplex módszerének más-más területről vett, de egyazon tényt bizonyító érveit (12 — 17. 1.). Műve második fejezete az előző fejezetben körvonalazott ősi gesta írásának időpontját igyekszik megállapítani. Mesterien szűri ki az eddigi megoldási kísérletekből Erdélyi László és Hóman Bálint már mások által is megkérdőjelezett érveit. Erdélyivel viszonylag könnyebben végez (41. és köv. 1.). Fejtegetéseit olvasva fenntartások nélkül tesszük magunkévá ítéletét, amely teljes egészében elveti Erdélyi egy mondatba sűrített eredményét („Krónikáink atyja Kézai !"). Ilóman konstrukcióját, jobbára belső ellentmondásai feltárásával (59. és köv. 1.) bontja szét, megtartván abból azt, ami a maga korán messze túlmutatóan bizonyult igaznak (így az I. Béla pénzverésére vonatkozó megállapításokat: 58. és 66. 1. stb.f.Majd fokozatosan közeledvén saját felfogásának ismertetéséhez, mérlegeli a régi nagyok közül Tokly és Domanovszky, az újabbak közül a stílustörténész Horváth János ősi gestánk keletkezését I. András uralkodása idejére helyező érveit és feltételezéseit. Az olvasót teljesen meggyőző bizonyítással, amelynek során I. András halála utáni időkre utaló adatokat és kombinációkat vonultat fel, jut a szerző, arra a megállapításra, „hogy első gesta-szerkesztésünket az 1066 — 67. év körül foglalhatták írásba" (79. 1.). A munka záró fejezete а Salamon uralkodása alatt írt gesta közvetlen folytatásának idejét, körülményeit nyomozza. Különösen érdekesek e fejezetnek azok a részei, amelyekben az idoneista és legitimista felfogás tükröződése alapján állapítja meg szerzőnk a krónikaszöveg rétegződését. Érvelése, amely szerint az idoneista felfogású krónika