Századok – 1965
A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272
A TÖRTÉNELEMTANÁROK N" VÁRI EGYETEME 1281 Helytörténeti szekció : Balogh latrán, a nyíregyházi Jósa András Múzeum főmunkatársa „A helytörténet múzeumi forrásai" címmel tartott előadásában rámutatott, hogy a múzeumok anyagának jórésze nem kimondottan történeti jellegű, továbbá rengeteg a hézag mind időbelileg. mind térbelileg. Ami van, fáradságos munkával bányászható ki, mivel a múzeumok nyilvántartási rendszere most van kialakulóban. Az 1950. évi múzeumi törvény óta rendelkeznek a helyi múzeumok többó-kevésbe megbízható jelentésekkel a véletlenül előkerült, vagy a tervszerű ásatásoknál talált leletekről. Néhány nagyobb múzeum az 1900-as évek eleje óta jelentékenyebb helytörténeti gyűjteménnyel is rendelkezik, a legújabban keletkezettek azonban inkább kultúrtörténeti és helyi jellegűek. A századforduló tájékán a népi viselet, építkezés, a termelés eszközei, forrásai, a falusi parasztság és a kisvárosi polgárság életének legkülönbözőbb megnyilvánulásai mellett számos kisipari műhely teljes felszerelése, eszközkészlete stb. került amúzeumokba. Sajnos nem készültek el akkor a teljes dokumentációk, s ez utólag pótolhatatlan. így is bár elsőrendű forrásértékűek, csak kevésbé biztonsággal haszzálhatók a kutató munkában; annál inkább, mert a helytörténeti anyag erősen heterogén jellegű, ami megnehezíti a rendszerezést. Az előadó a továbbiakban az egyes nyomtatványok, kiadványok, hírlapok, folyóiratok, évkönyvek, színházi plakátok, s báli meghívókon keresztül a választási röplapokig bezárólag a különféle írásos anyagok múzeumi gyűjtésének múltjáról és jelentőségéről szólt. Balogh István hangoztatta a helytörténeti archívumok felállításának szükségességét, s ismertette a különböző múzeumok utóbbi években megjelent helytörténeti szempontból is értékes kiadványait. Rámutatott, hogy „a javasolt helytörténeti archívum fogainiát legjobban az említett műemléki topográfiák közelítik meg, ezek belátható időn belül az ország minden megyéjéről el fognak készülni". Komoróczy György, a Debreceni Állami Levéltár igazgatója ,,A történelemtanítás és a levéltár" c. előadásában rámutatott arra. hogy a levéltárak anyagának felhasználása a történelemtanításban is nélkülözhetetlen. Az eredeti dokumentumok didaktikai jelentősége igen nagy, nem csupán hitelessé teszik a tankönyvek anyagát ós a tanár magyarázatát, hanem döntő jelentőségük lehet a történelmi nézetek kialakításában. A levéltári anyag különösen felhasználható a helytörténet-tanításban, a szülőföld múltjának feltárásakor. A múlt dokumentumai állandó iskolai felhasználásának igénye a levéltári iratok másolataiból iskolai múzeumot , házi levéltárat hozhat létre. Az előadó a továbbiakban az egyes levéltári forrásfajtákat ismertette iskolai használhatóságuk szempontjából. Az összeírások közül különösen a többszörös pestispusztítás, kolera vész esetén és után készültek oktatási lehetőségeit emelte ki, amelyek „feltárják a nagy ember veszteségeket, amelyek egy-egy vidék lakosságát időnként csaknem teljesen elpusztították, a vándorlásokat szükségessé tették, falvak elhalását idézték elő". A jegyzőkönyvek közül részletesebben a közgyűlési jegyzökönyveket ismertette, majd a leggazdagabb helytörténeti forrásanyagnak, a térképnek iskolai felhasználását elemezte, különösen a tagosítási és úrbérrendezési térképek jelentőségét emelve ki. Komoróczy rámutatott, hogy ,,. . . akár a boszorkányüldözéseket, akár a joggyakorlatot, a jogalkalmazás változatosságát, az osztályelfogultság szubjektivizmusát, akár az osztályharc különböző megnyilvánulásait, vagy más-más történeti kérdést tanít a nevelő, nem nélkülözheti a perek révén megismerhető forrásokra való utalásokat". Ezeknek az iratoknak a bemutatása gyakran a bizonyításon és az egyes kérdések mélyebb megértetésén kívül elemi erejű érzelmi hatásokat válthat ki a tanulókból. Végül az előadó a levéltári források előbbi fajtáinak bemutatása után a szemléltetés különböző lehetőségeit boncolgatta, s a helytörténeti kutatómunka szakszerűségét állította szembe a, gyakran az iskolai nevelésben is károsan ható dilettantizmussal. Perjés Géza tudományos kutató „A történeti statisztika szerepe a helytörténetben" címen tartott előadást. Bevezetőben azokról a nehézségekről szólt, amelyek a XIX. század közepe előtti statisztikai források hiányából s a felvételek különböző módszereiből adódnak, majd a statisztikai kutatások legújabb eredményeit elsősorban a XVII—XVIII. század és a XIX. század vonatkozásában ismertette. Előadásának első részében a mezőgazdasági termelés és a fogyasztás egyensúlyának problémáival foglalkozott. „А XVII- XVIII. század történetének kutatója soha sem tévesztheti szeme elől a következő alaptörvényeket :
