Századok – 1965

A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272

A TÖRTÉNELEMTANÁROK N" VÁRI EGYETEME 1277 teljesen eltörli az országos és az úgynevezett regionális történelem közötti, mesterségesen emelt korlátokat." A szélsőséges álláspontot a „Business Ilistory" iskola alapítója, N. В. О ras képviselte, aki önálló tudományos diszciplínát akart alkotni, melynek meg lett volna a sajátos tárgya és a történelemtudomány általános módszerei mellett a maga specifikus módszereit használja. Ez a tendencia főként az 1920 —30-as években az amerikai történelemírásban érvényesült. Ezután az üzemtörténet a gazdaságtörténet felé való közeledés útjára lépett. Összefüggött ez az „Entrepreneurship" keletkezésével; művelői a monopolisztikus társaságok és bankok történetét a modern idők gazdaságtörténete legfontosabb alkotórészének tekintik. Természetesen a szovjet történettudomány egészen más alapokról indult el. A 30-as években az üzemtörténetet a munkásmozgalom és a párt történet integráns alkotórészének tekintették. Néhány mai történész (pl. E. Wäehtler) azt állítja, hogy az üzemtörténet egyetlen hagyományos diszciplínának sem része, sőt nem is önálló diszciplína, csak egy sokoldalú különleges területe a kutatásnak, melyben össze kell kapcsolni a különböző történelmi kutatási módszereket. Sem lebecsülni, sem túlbecsülni nem szabad az üzemtörténet kutatásának jelentőségét. Egyetlen ipari üzem története sem lehet eléggé tipikus althoz, hogy kutatása eredményeinek összesítését kiterjesszük egy egész termelési ágra. Másrészről az a felfogás sem helyeselhető, hogy tömegjelenségeket, illetve magasabb kategóriák jelenségeit meg lehessen egyes jelenségek, illetve alacsonyabb kategóriák summázása által magyarázni. Mindazonáltal az egyes ipari üzemek fejlődésének kutatása más üzemek egész sorával való összehasonlítása révén nyújt bizonyos anyagot az általánosításhoz. Ezeknek az általánosításoknak a köre természetesen a konkrét esetektől függően változó. Az üzemtört énét jelentőségét azonban nemcsak ez a funkció adja meg, hanem önálló társadalompolitikai jelentőséggel is rendelkezik. Az egyes üzemek történelmének kapcsolata az ipar- és a munkásosztály történetének általános problémáival, az általánosnak a viszonya a különöshöz, a törvényé a jelenséghez. Az üzemtörténetnek a történeti megismerés folyamatában még egy egészen különleges funkciója is van. Minden történelmi jelenséget, leginkább pedig egy gazdasági szisztémát és annak működését kétféle módszer segítségével lehet megismerni. Egyrészt a jelenség megismerésével, mint egészet , azaz az egész társadalmi helyzet determinánsainak tanulmányozása által osztatlan egészként, másrészt a tipikus gazdasági egységek, azaz az egyes alkotórészek tanulmányozása által, amelyek a jelenség struktúráját kialakítják. A kapitalizmus előtti korszakra a történészek elsősorban a második módszert alkalmazzák. A kapitalizmus és a szocializmus korszakára — amelyek az integráció magasabb formáihoz vezetnek — vonatkozólag az összetett kutatás módszere a tipikusabb, amely a gazdasági és a társadalmi jelenségeket egységükben kezeli. A két módszer kombinálása ritkán fordul elő. A gazdaságtörténetnek és az üzemtörténetnek tanulmányozási tárgya nagyon rokon, és megegyező módszereket is tartalmaznak. Az üzemtörténetet tehát joggal tarthatjuk a gazdaságtörténelem organikus alkotórészének. •le.rzy Topolszky, a poznani Mickiewicz Egyetem tanára „A Mezőgazdasági fejlődés Közép- és Kelet-Európában а XVI. századtól а XVIII. századig" című előadása első részében a kapitalizmus kialakulásának problémáját Európában mutatta be, a második részijén Közép- s Kelet-Európa agrártörténetének sajátos jellemvonásait és egész Európa gazdaságtörténetében elfoglalt helyét elemezte. Gazdag anyagon bizonyította, hogy a jelenkori „Európa kettőssége gazdasági téren szorosan összefügg ennek a komalc legfőbb eseményeivel, vagyis a feudális uralom összeomlásának különböző folyamataival és a kapitalizmus kifejlődésével egyes országokban". Az előadás harmadik részében Lengyelország gazdasági visszafejlődésének problémáival foglalkozott, különös tekintettel a mezőgazdaságban mutatkozó hanyatlásra, amely a gazdaság fejlődésére kedvezőtlen mezőgazdasági rendszer következménye \olt. A közép- és kelet-európai agrárfejlődés, mely kevésbé kedvezően hatott a gazdasági fejlődésre, mint a nyugat-európai, Lengyelországban keltette a legnegatívabb hatást, összevetve Közép- és Kelet-Európa egyéb országaival. Ennek bizonyítására az előadó részletesen bemutatta az Elbától keletre fekvő országok jellemző agrárrendszerének mélyreható következményeit a mezőgazdasági termelésre. Topolszky professzor előadásának lényegét a következőkben summázta: „А XV. század végéig a gazdasági és ugyanakkor a mezőgazdasági fejlődés egész Európában hasonló irányzatokat mutat. A nemesség gazdasági aktivitásának növekedése, melyet ezen osztály jövedelmének csökkenése idézett elő, megindította az eredeti tőkefelhalmozás és a beruházások növekedésének folyamatát. De ezen tevékenység megjelenési formái