Századok – 1965

A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272

1278 SZABOLCS ОТТб az egyes vidékeknek megfelelő különböző körülmények szerint igen eltérőek voltak. Ennek egyik alakját a Közép- és Kelet-Európában kifejlődött robotrendszer képviselte. Minthogy gátolta a paraszti gazdálkodás fejlődését, ez a rendszer kedvezőtlenül hatott az egész ország mezőgazdaságára és gazdasági életére. Az egységes hatás ellenére hangsúlyoznunk kell a közép- és kelet-európai országok között e téren fennálló különbségeket". A mezőgazdasági termelés visszaesése Lengyelországban volt a legnagyobb, mértéke a XVI. és XVIII. század között egyharmadára becsülhető. A XVIII. században a nagy uradalmak terméshozama szinte eléri a XVI. század vége, a XVII. század eleje terméshozamának szintjét, a paraszti gazdaságok terméshozama azonban mélyen alatta van az egy évszázaddal korábbi eredményeknek. A robotra épített mezőgazdaság kialakulása erősen akadályozta az ország gazdasági fejlődésót és а kapitalizmus kialakulását.. Kultúr- és ideológiatörténeti szekció: Aradi Nóra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense „Képzőművészet és történelem" c„ művészeti alkotások vetítésével gazdagon illusztrált előadásában a történelemtanítást közvetlenül érintő művészettudományi kérdéseket elemzett. Az előadás első része egyfelől azzal foglalkozott, milyen újfajta lehetőséget nyújt a történészeknek a művészettudomány mint segédtudomány, másfelől azzal, hogyan használhatók fel a történelem szemléltetésében a művészeti alkotások. Rámutatott, hogy egy-egy művészettörténeti publikáció segítségére lehet a gazdaság- és politikai történeti kutatásoknak is olyan forrásértékű adatok feltárásával, mint pl. egy műhely szervezése, berendezése stb. A történelmi szemléltetés.során figyelembe kell venni, hogy a művészi alkotások mindig keletkezésük korának történelmi realitását tükrözik, ezért különböző а korabeli és a későbbi ábrázolások felhasználási módja. Nagyon érdekes képet kapunk, ha összevetjük azonos témakörök különböző korokból származó feldolgozásait. „Érdekes gondolatokat vet fel a történelmi téma polarizálódása а XX. században. A két világháború közötti időben történelmi témával vagy a lüvatalos művészet foglalkozott, vagy a szocialista művészek. A hivatalos művészet eleinte neobarokkos stílusban, a 30-as években az ún. római iskola modorában nyúlt a történelmi témákhoz. A szocialista művészeket Dózsa, Budai Nagy Antal alakja, a spanyol polgárháború eseményei érdekelték. A történelmi témától tartózkodtak a fasizmust ellenző, de ellene aktívan nem harcoló művészek. Egyrészt tehát a feudális elemek stabilizálódását, másik oldalon a néptömegek társadalomformáló szerepének bizonyítását szolgálták ezek a képek." A művészi megismerés történetével tehát egyre nagyobb történelmi-filozófiai komplexicitással kell foglalkozni. Az előadás második része — а szemléltetett anyag alapján— elsősorban azt érzékeltette, hogyan tájékozódhatunk az egyes korszakokra jellemző művészeti megismerési tevékenységben, figyelembe véve a művésznek mint társadalmi lénynek és az alkotásnak mint társadalmi produktumnak a szerepét a tükröző és tudatformáló funkció betöltésében. Az ókori egyiptomi művészetre jellemző a legnagyobb felületek törvényének nevezett ábrázolási diszciplína, amelyben az ábrázolt tárgy a legjellemzőbb, legkönnyebben érzékelhető méretében jelentkezik. Az archaikus görög szobrászat már különbséget tud tenni a jelenség fontos és kevésbé fontos elemei között. A természeti tapasztalattól elforduló középkori művészet szükségszerűen lemond a térről, és sajátos absztrahálásában megnöveli a síknak a szerepót. A reneszánsz felfogásban előtérbe kerül a kompozíció folyamatában a tömegek szerepe. A polgári forradalmak után számol le a művészet az akadémizmussal, a történelmi sajátosságoknak megfelelően egyes nemzeteknél különbözőképpen: Oroszországban a kritikai realizmus, Franciaországban az impresszionizmus bontakozott ki. Aradi Nóra előadása további részében végigvezette a művészi ábrázolási módok változását, kimutatva annak társadalmi-gazdasági gyökereit és összefüggéseit. Különösen részletesen elemezte а XX. század művészeti irányzatait, s a jelenkori művészetek rendkívül bonyolult viszonyai ismertetése kapcsán rámutatott arra, „hogy a jelenkor művészetének a kutatásában mennyire fontos a minden más kor vizsgálatában is nélkülözhetetlen történetiség, a társadalmi törvények ismerete". A jelenkor művészetének általános problémái közül а művészi aktivitás alakulásában vizsgálta meg a művészi megismerő tevékenység sokrétűségét. Rámutatott, hogy „az egyes korok esztétikai sajátosságai nemcsak az adott korok művészetére vonatkoznak, hanem a megelőző egvotemes tapasztalatok olyan összegezései, amit éppen az adott korszak sajátosságai tettek lehetővé". A tükröző funkció mellett nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a tudatformáló funkciónak is. Az alkotás mindig aktív társadalmi szerepet tölt be. Az alkotás jellege és módszere а társadalom által az egyénnek biztosított szerepétől függ. Éppen az egyén nagyobb cse-