Századok – 1965

A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272

1276 SZABOLCS ОТТб ellátását tekintették, s elzárták az örökös tartományokon kívüli piacoktól. .. Ez pedig, mivel a hagyományos mezőgazdaságban bő ós szűk esztendők igen nagy szélsőséggel váltakoztak, annyit jelentett, hogy jó aratás idején . . . hatalmas feleslegek maradtak a magyar termelő nyakán." A XVIII. század második harmadától azonban megváltozott a helyzet a háborús konjunktúrák egész láncolata vette kezdetét, amely a uapoleoni háborúkban jutott csúcspontjára, s amely hatalmas ösztönzést adott a földesúri árutermelésnek, s a földesúri majorkodásnak a XIX. században legmagasabbra csapó hullámait indította útnak. Ahhoz, hogy földesúri nagyüzem jöhessen létre, megművelhető saját földterületekre volt szükség, s ahol már határozott községi szervezetek jöttek létre, ott a földesúri kisajátítási törekvések a faluközösség védőfalába ütköztek. ,,A földesúri kisajátítás nagy nekilendülése nyomán kialakuló, elterebélyesedő földesúri nagyüzem, bár megszabadul a paraszti művelést béklyózó kötöttségektől, a gazdálkodás fejlettsége tekintetében egyelőre nem hoz számottevő előrelépést. Csak a XVIII. század végétől kezd néhány fejlettebb nagy uradalom a korszerű gazdálkodás útjára lépni." A munkaerő-probléma és az ezzel összefüggő tőkehiány nehezít i az intenzívebb úri kiművelésre való áttérést. A XVIII. század közepétől a földesúri kizsákmányolás előrelendülőben van. Következményei: élesedik a paraszti osztályharc, másfelől a Habsburg-hatalom elérkezettnek látja az időt, hogy az állami adóalap védelmében beavatkozzék. A felvilágosult abszolutizmus úrbérrendezésének ,,fö jelentősége abban áll, hogv az úrbéres viszonyt, melyet eddig a nemesség gyakorlatilag magánjognak tekintett, állami ellenőrzés alá vonta. Ezzel a kizsákmányolás fokozásának gátat vetett, a földesúri kisajatátítás folyamatát azonban nem tudta megállítani." A földművelés ősi rendszerét meg kellett változtatni, hogy az a növekvő népesség, a forradalmi átalakulás útjára lépő ipar igényeit képes legyen kielégíteni. Magyarországon а XVIII. század utolsó évtizedeiben ismerik fel az új, racionális váltógazdaság előnyeit; az ugart felváltó vetésforgó, a tenyésztési céloknak megfelelő állattartás, jobb technikai felszerelkedés az adott piaci és hitelviszonyoktól függően lassanként utat tör magának. A parasztság azonban csak a jobbágyi kötöttségek bilincseinek letörése után léphetett erre az útra. A külföldi vendégelőadók közül Milán Miska, az Osztravai Pedagógiai Intézet tanszékvezető docense ,,Az üzemtörténet a gazdaságtörténet alkotórésze" címen tartott előadást. Bevezetőben rámutatott az üzemtörténetírás hagyományaira, különösen az. institucionalisták újabb iskolájára, akik az intézménytörténetet tekintették a történetírás alapjának. А XIX -XX. század fordulóján különösen Németországban, majd a harmincas évektől kezdve Amerikában erős ez az iskola. A két iskola egyesítője a bécsi emigráns amerikai professzor Joseph Schumpeter, az úgynevezett „Business History" iskola elméletének megalkotója. Jelenleg az üzemtörtónetírás az. amerikai és nyugat-európai történetírásban jutott túlsúlyra. Az ipari üzemek, bankok, konszernek történetét és a vállalkozói életrajzokat a gazdaságtörténet alkotórészekónt tárgyalják. Nem lehet vulgarizálva — főként a reklám és a propaganda szükségleteivel magyarázni a polgári történ elemtudománj üzemtörténeti érdeklődését; összefügg ez a modern idők társadalomfejlődésével. Ahogyan a Harvard iskola követői tömören megfogalmazták: ,,egy nemzet története a business története", vagy ahogy az ,,Entrepreneurship-"nek megalapítója, Artúr Cole professzor vallja: ,,a vállalkozókat tanulmányozni egyet jelent az új idők gazdaságtörténete központi alakjainak a tanulmányozásával". Az üzletember ebben az értelemben a nemzet elitjévé fejlődik, я ez az elit csinálja a történelmet. A polgári üzemtörténetnek fontos szerepe van abban, hogy bizonyos illúziók elterjesztésével segítsen elleplezni a mai társadalom ellentmondásait, s igazolja a monopóliumok diktatúráját. Nem csoda, hogy a tőkés körök támogatását is élvezik. A marxista történelemtudomány is igen nagy figyelmet szentel az üzemtörténetnek, hiszen az üzemek képezik a termelőerők konkrét fejlődésének színterét, amelyben formálódik és harctól a munkásosztály. A Szovjetunióban már Gorkij és M. N. Pokrovszkij felhívta a figyelmet az üzemtörténet fontosságára, mégis csak az ötvenes évek végén hódított tért a marxista történelemtudományban az üzemtörténet, bár még ma sem kapott megfelelő megbecsülést. A kezdeményezés nem történészektől, hanem elsősorban íróktól és politikusoktól indult el, s eleinte inkább művészeti leírás, mint tudományos munka formájában láttak napvilágot. Mivel a feladat zöme előttünk áll, az alapvető metodológiai és metodikai kérdések állnak még előtérben. Első ilyen kérdés az üzemtörténet és a történelemtudomány viszonya. „Az üzemtörténet a történelemtudomány alkotórésze, amely olykor nagyon erő-