Századok – 1965
Vita - Petzold; Joachim dr.: A nyugat-német történészkongresszus vitája az első világháborúbeli hadicélokról 1259
1260 JOACHIM PETZOLD minden valamelyes rendű és rangú ellenfele a dalilemi egyetem auditórium maximumába sietett. A közönség nagy méretű odaözönlése önmagában is azt mutatta, liogy a várható vitát a kongresszus csúcspontjának tartották. A vitát dr. Hans Herzfeld nyugat-berlini professzor vezette, aki maga is Fischer ellenfelei közé tartozik és akinek mindenekelőtt az volt a fontos, hogy a polémia személyes és politikai élét elvegye. Az elnökségben az alábbi professzorok foglaltak helyet: Fischer (Hamburg), Zechíin (Hamburg), Bitter 4Freiburg), Hahlweg (Münster), Ilölzle (Konstanz), Mende (Bonn), Droz (Paris), Stern New York), Geiss (Borm) ós Böhme (Hamburg). Elsőként Fritz Fischer ismertette hét tételbe összefoglalt felfogását. Hangsúlyozta: hamis ellenfeleinek az az állítása, hogy a német imperializmus az első világháborút annexiós tervek nélkül kezdte el. Ellenkezőleg: mindaz, amire 1914—18 között törekedtek, logikusan következett" a német politika háború előtti célkitűzéseiből, hiszen maga a háború már csak az azt megelőző politika folytatása volt más eszközökkel. Ennek folytán szó sem lehet arról, hogy a német kormány bűntelen volt a háború kirobbantásában. Ellenkezőleg ! A szarajevói merényletet és Ausztria-Magyarország Szerbiával való konfliktusát a német kormány céltudatosan arra használta ki, hogy háborút provokáljon a központi hatalmak ós Oroszország, illetve Franciaország között abból a célból, hogy ez a háború megnyissa a Németország világhatalmához vezető utat. Hogy vajon Bethmann Hollweg német, birodalmi kancellár gondolt-e egy Angliával való háborúra is, ezt alcérdést Fischer nyTfvá "Hagyta. Ha ez is bebizonyosodnék, úgy a Bethmann Hollwegről alkotott ítélete föltehetően még keményebb lenne. Fischer nyomatékosan ellenezte, hogy. Bet hmannl Iollweg saját 1914 szeptemberi hadicél-programját bagatellizálják. Ellenkezőleg, e z képezt e a német kormány egész első világháború alatti hadicél -polit piájának az alapját. I'.zt a programot teljes "egészében az imperialista hatalmi terjeszkedés Szellemé jellemezte^ mert a Brie v-i és Longwy-i framïïa j4gmBŰehсок Leplezetlen annexióján, csatlós^ çelga és hóllánt) allamok alakításán ('•Пьтстттатпа ц kplet felé törtéTtfr-yisszp^z or^," яй п egy Európai Közös PiacIí5z~~K5s5nl ó közép-európai gazdasági egyesülést i3 előlrányzott , mely utőbbinak német vezetés alatt legalábbis Franciaországot, Belgiumot, НоПапс ШП, Dániát, Ausztriát,, Magyarországot és Lengvelországot kellett volna felölelnie. Kézenfekvő, hogy "effajta hadicéHrnsak katonai győzelem révén lehetett volna megvalósítani és hogy az a nyugati hatalmakat végső ellenállásra kényszerítette. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy a német kormány_által fontolóra vett, ég megvalósítani kívánt közép-európai gazdasági egyesülés esetleg^Angliát, is magában foglalta volna, és hogv^ezt az_egvesülést már akkor áz egyre hatalmasabbá váló Észak-Amerikai Egyesült Allamok ellensúlyozásaként tekintet ték. Végül L' iscTter teljes határozottsággal ellenezte azt, hogy a történészek most, minden figyelmüket Bethmann Hollwegre összpontosítsák. Véleménye szerint a gazdasági erőkből és annak a szellemi világnak eszméiből kell kiindulni, melyeknek Bethmann Hollweg volt az exponense, de amelyekkel szemben ő is csak addig tudta tartani magát, amíg velük egyetértésben cselekedett. Fischer óva intett attól, hogy túlzott jelentőséget, tulajdonítsanak a birodalmi kancellár intern sóliajtozásainak és személyes skrupulusainak, mond ván, hogy egy politikus döntő értékmérője csak az általa folytatott politika lehet. Ezt viszont külpolitikailag a világhatalmi törekvés, belpolitikailag pedig a porosz-német konzervativizmus jellemezte. Egmont Zcehlin. aki Fischernek egyetemi kollegája, de egyben ellenfele is, két ségbevonta. hogy az, első világháb orút a német kormány provokálta. Azt állította, hogy Bet hmann Hollweg i\ emetországnak Í raneiaország, Oroszország és Anglia részéről történt, bekerítése láttán az 1914 nyarán előállott, helyzetet, csupán a legkevésbé kedvezőtlennek ítélte Németország hatalmi helyzetének biztosítására. A német bir odalmi kancellá r nem annexiók utáni vágyból, hanem a jövőtől való félelmében"vállalta аГКйТют kockázatát,, jól tudva, hogy Ar igtîHTnem märä(t~mäjd semleges. Zechíin egyetlen szóval sem érintette Fischernek azt a megiTffiipítasat , tiogy~Nemefországnak az antant részéről történt bekerítése mindenekelőtt a német, imperializmus gazdasági és politikai aktivitásának eredménye volt, ós hogy a német kormány maga kovácsolta Franciaország, Oroszország és Anglia szövetségét. Nem vonta le Zechíin a következtetést abból az állításából sem, hogy Bethmann Hollweg teljes mértékben számolt az angol hadüzenettel, noha éppen ez emeli ki a legjobban az 1914 júliusában folytatott német politika teljesen kalandor jellegét. Zeehlin szerint ugyanaz a Bethmann Ilollweg, aki rászánta magát egy három nagyhatalommal megvívandó háborúra, meg volt győződve arról is, hogy Anglia legyőzhetetlen és Oroszországot csak nehezen lehetne megverni. Ebből a sajátos ellentmondásból Zeehlin azt vezette le. hogy a német birodalm i kance llár csupá n egy rövid, döntetlen kimenetelű háborúra gondolt cs neiiTTekmttietű annexiós politikusnak. -Azjgls^llághábqrú
